60123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékok elektrolízisére

sóoldat a katódafölületre merőlegesen nyu­godtan legyen vezethető. Hogy a keringés rendkívül jól korrespondáljon az áríjtmelosz­tással, célszerű a katódahálónak egyes, le­hető keskeny és egymástól nem távol álló pálcái (vagy rácsai) között lévő hézagokat át nem bocsátó (például üvegből álló) (17) sávokkal (14. ábra) lefödni, melyek valami­vel magasabban vagy mélyebben vannak •elhelyezve, mint a katódafolület. A (10) katódák öntött vasból, kovácsolt vasból, vasdrótból vagy vasdróthálóból áll­nak, az egyik harangszél alatt csaknem víz­szintesen terjednek a fürtőtartányban és végükkel baloldalt fekszenek föl. A katódák függélyes része a (15) mellékkamrában a (11) áramvezetősinhez halad. A katódák először a 3a. ábra szerint szer­kesztettek és vaspálcákból álltak, melyek az áramot átbocsátó, alól nyitott, azbesztkéreg­ből vagy szövetből álló vályúkkal voltak letakarva, melyeknek az volt a céljuk, hogy a hydrogént elvezessék. E vályúknak alsó (az 1. ábra szerint baloldali) vége sü­vegekkel volt elzárva, hogy a folyadéknak a katóda hosszában való mozgása a meg­adott okok folytán megakadályoztassék. A vályúk közvetlenül a harang széle alatt, a könyöalakú hajlásnál hasonló anyagból vagy bádogból álló csövekbe mentek át, melyek a gázt fölfelé vezették. A katodák fekvő része méterenként 2—4 •cm. hajlással bír, az elektrodapálcák fölső szélükön célszerűen ékszerűen megvéko­•nyíttatnak és a vályúknak lehetőleg szű­keknek kell lenniök. Ez az elrendezés meglehetős kielégítően •dolgozott, azonban még javításra szorult, mert azok az állandó kis fölszíningadozá­sok, melyeket a hydrogén a kilépésnél okoz, a nyugodt rétegeződést kissé megne­hezítik, főleg azért, mert emellett az elek­trodafödém maga is könnyen mozgásba kerül. Továbbá zavaró feszültségemelkedések lép­tek föl, mert a hydrogén a membránokat ^hólyagossá tette és deformálta, valamint "káros tereket képezett. , E hátrányok kiküszöbölésére tehát a ka- ] Aódákat egy minden oldalról zárt, egy át- » bocsátó membrába burkoltan és a membrán­nak merev anyagból való készítése segé­lyével vagy alkalmas szerkezet által. min­den a hydrogéntól eredő deformálódási teljesen kiküszöbölni igyekeztem. A merev membránok (azbesztkéreg) cementbevonat­tal részére a (3b) szerkezettel biró elektró­dákat alkalmaztam, amennyiben egy merev, csőben több katodapálcát rendeztem el. Ezek az elektródák beváltak ugyan hasz­nálat közben, azonban a feszültségveszte­ség nem jelentéktelen. E veszteség csök­kentésére tehát a 3c. ábrabeli vázlat sze­rinti elektródákat szerkesztettem. Ezeknél hajlékony, az alkalinak ellentálló, vékony, lehetőleg áramátbocsátó anyagok használ­tatnak a membrán készítésére; ily anya­gok előnyösen azbesztpapir, azbesztszövet vagy ezek az anyagok préparált állapot­ban. E membránokat súlyok, például a nehéz (14) rúd által, vagy rugalmas drót (2. ábra) (14) által, vagy más a cél­nak megfelelő módon a katódadrótháló, illetve az egyes katódadrótok, vagy a ka­tódapálcákból alkotott rács fölé feszítjük (a katódának csaknem vízszintes részét pél­dául dróthálókból is előállíthatjuk, melyek fölfelé kissé domborúak és akképen rugal­masak, hogy a föléjük húzott membránt Baját rugalmasságuk folytán minden további segédeszköz nélkül kifeszítik). Ennél az elrendezésnél a membránok egy hosszabb, az alsó végen zárt és csak az egyik végen nyitott tömlőt vagy zsákot képeznek, mely úgy mint egy keztyű, a katóda köré fogódzik és a gázokat (16)-nál eltávozni hagyja. A képződő hydrogén által okozott összes térfogat változások és folya­dékingadozások á tömlő belsejére korlátoz­tatnak és nem terjednek kifelé az elektro­lyt főtömegére. A nyitott tömlővégek a (15) mellékkamrában kissé a folyadékfölszín alá, azonban célszerűbben égészen a fölszínma­gasságig, vagy kissé e fölé terjedhetnek. A tömlők függélyes részének a mellékkam­rában nem kell feszesnek lennie, ha a mel­lékkamra nem nagyobb nyílásokon át köz­lekedik a belső térrel. A rugalmas elektródáknak vagy a ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom