60055. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés chlórozó pörkölésére

_ 2 -2. ábra egy az előbbi ábra II—II vonala szerint vett metszetet, a 3. ábra pedig egy a III—III vonal sze­rint vett metszetet tüntet föl. A kemence több egymás fölé épített (1) boltozatból áll, amelyek a (2, 3, 4) fűtő­rendszereket hordják; minden ilyen fűtő­rendszer (5, 6, 7) csatornákkal bír, amelye­ket a tüzállóanyagból készült (8) közfalak választanak el egymástól. Ezen közfalak fölváltva a kemence külső (9) és belső (10) falazásához csatlakoznak. Az átmérő irá­nyában fekvő (11) falak a belső és külső falazatot összekapcsolják és így a kemencét két egyenlő részre osztják. Az említett közfalakon feküsznek föl a (12) öntöttvas lemezek, amelyek vagy külső vagy belső szélükhöz közel (13), ill. (14) nyílásokkal bírnak és mint boltáspadlók vagy fenéklemezek szerepelnek. A pörkö­lendő anyagot ismert módon a (25) szállító­csiga viszi a legfölsőbb boltásra, ahol azt a (26) gereblyék a fűtőgázok irányával ellen­tétesen, azaz az (I) nyil irányában továb­bítják. Az anyag a (13, 14) nyílásokon ke­resztül egy-egy alsóbb boltásba jut, hogy végül a legalsó boltás (13') nyílásán a ke­mencéből kivezettessék. A tüzelőanyagot (nyers olajat vagy szénport) bevezető száj­csövek (15)-tel vannak jelölve. Hogy ezen tüzelőanyag bevezetőcsövek helyén a (12) öntöttvas lemezek túl ne he­víttessenek, ez utóbbiak a 2. ábra szerint az (5, 6) csatornák fölött elrendezett (16) chamottelemezekkel vannak elszigetelve, másrészt azonban itt még külön (17, 18) csatornák vannak beépítve, amelyeken a (19) nyíláson belépő, a tüzelőanyag elégé­séhez szükséges levegő keresztül vezette­tik, hogy ez a levegő egyrészt kellően elő­melegíttessék és másrészt a (12), ill. (16) lemezek hüttessenek. Minden egyes boltáshoz két átmérő irá­nyában elhelyezett (15) tüzelő berendezés van alkalmazva. A fűtőgázak levegővel ke­verve a rajzon látható nyilak irányában az az (5, 6, 7) csatornákon vonulnak végig és a (20) köpeny-nyílásokon a (21) kéménybe távoznak. Ámbár a gázok kilépésük alkalmával leg­többnyii;e már csak 200°-on aluli hőmér­séklettel bírnak, mégis adott esetben azo­kat a fölső boltásból az alatta lévőbe ve­zethetjük. Általában azonban — mint a rajzon is föl van tüntetve — (15) tüzelő­berendezéseket és (17, 18) légcsatornákat csak a két fölső boltásban alkalmazunk és a fölső (4, 3) fűtőrendszerből a (20) nyílá­j sokon kilépő fűtőgázakat a (22) csővezeté-1 ken keresztül a legalsó (2) csatornarend­szerbe vezetjük, amelyből a (24) vezetéken keresztül a másik (21) kéménybe áram­lanak. A pörkölési gázok minden egyes boltás­ból a (27, 28, 29) csöveken keresztül egy egyúttal porgyűjtő gyanánt szolgáló (30) csőbe vezettetnek, ahonnan egy (31) szű­rőn való áthaladás után távoznak. A (27, 28, 29) csövekben (32) zárószerkezetek van­nak beépítve, amelyekkel a pörkölési gá­zok kiáramlását minden egyes boltásból pontosan szabályozhatjuk. A pörköléshez szükséges levegő részint az érccel együtt, részint pedig a kemence középső gyűrű­alakú (38) hézagán keresztül lép be. A külső falazáson elrendezett elzárható (34) nyílások a fűtőcsatornák tisztítására szol­gálnak. Ugyanitt bevezethetők a (35) piro­méterek is a közepes hőmérséklet ellen­őrzésére. A találmány szerinti eljárás alkalmazá­sával egyrészt jelentékeny tüzelőanyag­megtakarítást érünk el, (szénfűtésnél a pörkölendő nyersérc-mennyiség 10%-ának megfelelő szénmennyiség szükségeltetik szemben az eddig fölhasznált 40%-kal) és .másrészt az alacsonyabb fokon tartott hő­mérséklet mellett sokkal tökéletesebb pör­kölést érünk el. Végül az alkalmazott öntöttvas-lemezek, i amelyek a találmány szerint limitált hő­mérsékletet igen jól bírják ki, természet­szerűleg sokkal tartósabbak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás réztartalmú ércek klórozó pörkö­lésére, azáltal jellemezve, hogy a pör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom