60052. lajstromszámú szabadalom • Beigazítóberendezés optikai műszerek számára

(8) prizmák által megvilágított (3, 4) beállítójelek a tükörfölületek és a tárgylencsék segélyével a (6, 7) pentaprizmákra párhuzamos sugárnyalábokat vetnek, melyek a pentaprizmákból egymáshoz párhuzamosan lépnek ki. Ha a műszert egy alapvonaltávoltávolságmérő elé helyezzük, akkor annak helyes beigazítása mellett a (3, 4) beállítójelek képeinek a látómezőben egymást födniök kell, ha a távolságmérő végtelenre állíttatik be. A beigazítóberendezés elemeinek eltolása a fönt megadott okokból hatástalan marad, mert a tárgylencséknek és a reflektortestnek egymáshoz képest való eltolása mellett is mindig párhuzamosak maradnak a beigazítóberendezésből kilépő sugárnyalábok. Ez a 2. és 3. ábrán látható, mimellett a lehetséges eltolások vázlatosan, nagyított léptékben vannak föltüntetve. Mint látható, a beállítójel központos elrendezése mellett, a sugarak a szembenfekvő tükörfölületre mindig merőlegesen lépnek ki. Az (1, 2) tárgylencsék célszerűen olymódon választatnak, hogy gyújtótávolságuk körülbelül egyenlő, hogy a megfigyelésnél ugyanazon beállítójelek ugyanazon léptékben jelenjenek meg a távolságmérőben. Azonban nem szükséges, hogy a tárgylencsék a gyújtótávolság tekintetében pontosan megegyezzenek. Sőt teljesen különböző tárgylencsék is alkalmazhatók, erősen eltérő gyújtótávolsággal, különösen akkor, ha a gyújtótávolság különbözőségét a beállítójel méreteinek megfelelő megválasztása által figyelembe vesszük. Csupán az szükséges, hogy a tárgylencsék a tükörfölülethez, oly módon orientáltassanak, hogy a tükörfölületnek a tárgylencséktől való távolsága körülbelül egyenlő legyen a tárgylencsék gyújtótávolságának felével. A fél gyújtótávolságtól való csekély eltérést a beállítójelnek a tengelyen elfoglalt helyzete szabja meg, mely tengely nem esik egybe a tárgylencse hátsó főpontjával. Ha a (9) ablakok színes üvegből állíttatnak elő, mely lényegében csak meghatározott hullámhosszúságú fényt bocsát át, akkor az (1, 2) tárgylencsék nem achromatikusak is lehetnek, anélkül, hogy a képerősség lényegesen szenvedne, minthogy az egyszerű gyújtólencsék kevésbé változók, mint az összetett achromatikus tárgylencsék. Ezáltal a berendezéssel elért beigazítás biztossága tovább fokoztatik. A 4. ábra szerint kiviteli alak csak abban különbözik az 1. ábrabelitől, hogy párhuzamos tükörtest helyett egy ékalakú (12) test van elhelyezve. Ezt az ékalakú testet az (1, 2) tárgylencsék középpontjait összekötő vonal körül forgathatónak tételeztük föl; a (12) test lehetővé teszi, hogy tengelye körül való forgatása által a (6, 7) pentaprizmák esetleges hibái kiegyenlítessenek. Az ék mindkét oldalán visszaverő lehet, tehát például fémből készülhet, azonban üvegből is előállítható és az egyik oldalon egy kétoldalúan visszaverő ezüstbevonattal látható el, mimellett az ékhatás az üvegben való megtörés által jön létre. Az 5. ábrabeli kiviteli alaknál három (13, 14, 15) tárgylencse van elhelyezve, melyek között hároaiszögkeresztmetszetű tükörtest van elhelyezve; az utóbbinak (16, 17, 18) tükörfölületei a (13, 14, 15) tárgylencsék felé vannak fordítva és oly módon vannak egymáshoz képest orientálva, hogy két-két tükörfölület által bezárt szög egyenlő azon szög!kiegészítőszögével,melyetazösszetartozó tárgylencsék tengelyei egymással bezárnak. A 6J ábrán látható elrendezésnél egyetlen (21) tükörfölület előtt két (19, 20) tárgylencse van elhelyezve. Ez az elrendezés' különösen kettős távcsövek vizsgálatára alkalmas, mimellett a távcsőtárgylencsék változó távolságával a (19, 20) kollimátortárgylencsék egyszerű párhuzamos eltolása által számolhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Beigazítóberendezés optikai műszerek számára, legalább két kollimátortárgylencsével és ezekkel szilárdan összekötött beállítójelekkel, jellemezve azáltal, hogy a tárgylencsék mindegyike egy tükörfölület előtt van elrendezve, mimellett mindegyik tárgylencsének a