59997. lajstromszámú szabadalom • Lökésfölfogó automobilok és más járművek számára

rendezve, melyet a (7) kengyelek tartanak j fogva; ezen tömb fölött van a talajdonképeni lökésfölfogó elrendezve, mely rúgóacélból készített rúdalakú (12) testből áll és a kengyelekből kinyúlik, (13) szabad végei pedig kevéssé lefelé, a (2) rúgó homorú belső fölülete felé vannak görbítve. Rendesen a lökésfölfogó nyugalmi helyzetet foglal el és (13) szabad végei a (2) rugóra nem gyakorolnak hatást, mint az 1. ábrán a folytonos vonalak jelzik. A (12) rúdon az engedékeny fémből való (14) merevítő rúd fekszik, melynek a (7) kengyelekből kinyúló (15) szabad végei a (12) rúd (13) végéig érnek. Az egymás fölött fekvő (12) és (14) részek lökéseket fölfogó, lemezalakú testet képeznek. A (11! tömb oly vastag, hogy a (12) rúd szélső végeinek a (2) rúgóval való érintkezését megakadályozza, ha ezen rúgó nyugalomban van. Közönséges körülmények között a rúgó hajlása a lökésfölfogót nem hozza működésbe ; lia azonban hirtelen lökés vagy hirtelen rázás a rúgót szokatlan vagy túlságos mértékben hajlítja meg, a lökésre való, rendesnél nagyobb igénybevétel a rúgó eltörését okozná és a hirtelen fölpattanó rúgó a kocsiszekrényt erősen megrázná. A rugónak ezen hirtelen nyomását vagy lökését a lökésfölfogó fogja föl és teszi ártalmatlanná; a (2) rúgó ugyanis föipatlanása közben a lökésfölfogó szabad végeire hat, melyek a (2) rúgónak fölső homorú fölületén fölfelé lengnek, mint az 1. ábrán a szakadozott vonalak jelzik. E közben tehát a rúgónak homorú fölső fölülete a (16) szakadozott vonallal jelzett helyzetet törekszik elfoglalni, a lökésfölfogó ellenállása pedig a visszalökést fogja föl és ezt a (2) rugóra nézve ártalmatlanná teszi. A lökésfölfogó és a rúgó között ezen mozgás közben helyzetét változtató érintkezési pont az ütközés erejét a rúgó fölü-1-etére szétosztani törekszik és ezáltal a rúgó elszakadását vagy eltörését megakadályozza. Minthogy a lökésfölfogó rendesen nem működik, a rúgó szabad mozgását nem gátolja és a kocsi könnyű járását sem zavarja rendes körülmények között, melyeknél lökésfölfogóra nincsen szükség. Ha ellenben rendkívüli körülmények lépnek föl és a kocsirúgó kisebb vagy nagyobb mértékben hajlik meg, a keletkező lökéseket, melyek különben a kocsiszekrényre terjednének át, a lökésfölfogó fogja föl és elosztja, illetőleg ártalmatlanná teszi. A lökésfölfogónak a (2) rugóra ható, alsó (12) részét a fölső (14) rész merevíti és erősbbíti, amennyiben a (12) résszel ennek szilárdan ágyazott közepe és (13) végei között kapcsolódik. A lökésfölfogó a kocsirúgón való alkalmazása után már üzemképes; a (11) közbenső darab a rúgó középrészeit és a tulajdonképeni lökéstompítót kellő távolságban tartja úgy, hogy mindegyik rész önállóan működhet. Az 1. és 2. ábra szerint a (14) rúd a (12, 13) rúd ellenálló erejét fölfelé való hajlás ellen növeli, amennyiben csak akkor lép működésbe, ha a fölpattanó (2) rúgó a (12) rúd (13) végeit fölfelé irányuló lengésekbe hozta. A (10) ütközőrugó a (2) rúgó ellenállását lefelé való hajlás ellen növeli. » A 3. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a merevítő rúd úgy van elrendezve, hogy egyúttal a kocsirúgónak lefelé irányuló hajlásainál is lökéstompító hatást fejt ki. A rugalmas (12, 13) rúdon az engedékeny (17) elem van" megerősítve ós a (7) kengyelek által van rögzítve, (18) szabad végei pedig a kocsiváz (1) hossztartójának alsó oldala felé vannak görbítve. Ha a (2) rúgó fölfelé leng, a (18) szabad végek a (12, 13) rúd számára merevítést és a rúgó ellenálló ereje számára fölfelé való hajlás ellen erősbbítést képeznek, mint az 1. és 2. ábra szerint a (14, 15) rúd. A lökésfölfogó megakadályozza, illetőleg ellensúlyozza a kocsirugók lengéseit; ha ugyanis ezen lengések föllépnek, azokat a rugóknak a lökéstompítóval való érintkezése ártalmatlanná teszi úgy, hogy a rugók törés ellen biztosítva vannak.