59985. lajstromszámú szabadalom • Javítások rugalmas kerékabroncsokon és a kerekekhez való megerősítő szerkezetükön

— 4 zettetnek át, miáltal az el nem hajlítható levehető könnyű (K2) karimás részt biztosan és szorosan a rögzített (Kl) karimás részhez és a kerékhez erősítjük anélkül, hogy a leválás legkisebb lehetősége is fönnforogna, kivéve, ha a szétszedést kívánjuk és anélkül, hogy fémet fémre kellene szorosan erősíteni, anélkül továbbá, hogy a kereket övező (K) koszorúnak (K2) levehető része a keréken való oldalsó megtámasztás tekintetében teljesen az összeei-ősítő csavarszögek testére támaszkodna (1., 2., 3., 4., 5., 9., 10., 11. és 12, ábrák). Midőn az (A) abroncs két (At, A2) tartószára kiálló, körbefutó kampóalakú (A 5, A6) sarkaival és (A3, A4) ujjaival megfelelő egyenletes nyomás alatt a ^kerékre szerelve, a a végnélküli abroncstartó (F) •övvel erőművi úton összekapcsolva van és íiz abroncssarkok külső szélén kiugrólag kiképezett (A7, A8) rugalmas gombok a két kampóalakú, lyukasztott karimák (K7, K8) kerek lyukaival kapcsolódtak, úgy teljesen lehetetlen, hogy a kihajlítható abroncsszárak bárminő körülmények között is a kerékkoszorúból kiugorjanak vagy bárminő módon leváljanak. Párnaszerű vagy szilárdabb rugalmas légabroncsoknak a kerékhez való leírt erőművi megerősítési vagy szétválasztási módja igen könnyen végezhető és a szerkezet rendkívüli szilárdsággal bír, különösen az oldalsó igénybevételekkel szemben. Teljesen vízmentes, egyszerű, tartós, továbbá rozsda, sár vagy por által nem károsítható és bárminő körülmények között az abroncsot biztosan a kerékkoszorúhoz erősítve tartja. Ezenkívül könnyű súlyú és az (Al, A2) abroncsszárakat bárhová is szereljük, ha azokat nyomás alatt a fémből való rögzítőszervekkel kapcsoljuk, a nyomás alatt álló abroncsszárak a fémrögzítőszerveknek fekszenek és ilyképen az (A) abroncs belsejében a kívánt, zárt, erőművi úton létesített, önműködőlég tömítő és légmentesen záró (A) kamarát képezik. Ezt pl. azáltal érjük fi, hogy a szorító csavarszögeket félkörrel elfordítjuk, majd a csavaranyákat a csavarorsókon meghúzzuk . és így lehetővé tesszük, hogy a rugalmas (Al, A2) abroncsszárak talprészei fokozatosan kihajoljanak és a megfelelő koszorúrészekkel lágy átátmenetben kapcsolódjanak, miután az abroncs a keréken a kívánt helyzetben rögzítve van.. (1., 2., 3., 9., 10., 11., és 12. ábrák). Ámbár az (E) rögzítőcsavarok és (El) csavaranyák vagy más alkalmas rögzítő szervek, melyek helyzetükben Önműkődő-Leg rögzíttetnek, a .levehető karimás (K2) koszorúrészt biztosan a fölerősített karimás (Kl) koszorúrészhez szorítják, azonban ez a levehető (K2) rész, ha megkívántatik, helyzetében függetlenül is rögzíthető alkalmas áthaladó (K9) csavarok, ill. csavarszögek segélyével; ez utóbbiak a (K2) rész belső kerületi (K6) karimáján át az (L) fából való keréktalp belső fölületébe nyúlnak melynek a (K6) karima neki fekszik (10. és 11. ábrák.) A találmánybeli légabroncs többi részének szerkezete is teljesen eltérő más létező, külső, pneumatikus födőktől, emellett az előnyösen szövedék nélkül, egyenletesen lyukacsosság nélkül állíttatik elő és az (A8) légkamara belső határoló kerülete keresztmetszetben a szokott kör-, ív-, vagy patkóalak helyett előnyösen oromzat- vagy háromszögletes alakú, hogy a ruggyantaanyag belső fölülete mentén a teher alatt kihajolhassák, A végnélküli, légmentesen záró, fémből való tartóövnek az (A) abroncs belsejébe való illesztése és az abroncssarkok közé való elhelyezése útán az (Al, A2) abroncsszárak (A3, A4) ujjai a tartó Öv legbelsőbb fémkerülete és a (K) koszorú közé ékelődnek a kerékre való egyszerű rászerelés közben (9., 11., 1., 2. és 3. ábrák). A ruggyantafalak legkeskenyebb részének vastagBága az (Al, A2) szárak sarkainak fölső végénél pl. s

//' lehet, mely nagy mértékben növekszik, amint az abroncsszárak befelé tágulnak; az (A8) légkamarának két belső (A9, A10) fala szintén vastagabbá válhatik, midőn a falak a terhelés alatt kifelé terjednek és mielőtt középen végleg találkoznak, hogy az abroncsnak említett,