59965. lajstromszámú szabadalom • Aszalási eljárás és berendezés

<110) csapó foglal helyet. A szintén csuklósan ágyazott (111) csapó a (109) kefétől lefelé nyúlik és a második (84) szalaghoz fekszik; a. (111) csapó az anyagot a legfölső (83) szállítószalagról a következő (84) szalag tápláló végére tereli. A (110,111) csapók a (109) kefével és a (83) szalag hengerével együttműködnék és a levegőnek a, (77) rekeszből a legfölső (76) rekeszbe való áramlását a legkisebb mértékre szorítják úgy, hogy az egyes rekeszek egymástól függetlenekké válnak és a levegő az összes rekeszeken egyenletesen áramlik át. A (106, 109) kefékhez hasonló kefék vannak elrendezve a megfelelő rekeszek végein lévő (81, 82) nyílásokban is. Ezek a kefék nagyobb kerületi sebességgel (körülbelül egy harmaddal sebesebben) hajtatnak, mint amekkora a (83, 84) szalagok haladási sebessége, ami által a kefék az anyagot a szalagokról hatályosan eltávolítják. A (81, 82) nyílásokban elrendezett (107, 108, 110, 111) csapók meggátolják, hogy a nedvességet hordozó levegő a hengerek körül az egyik rekeszből a következőbe iramoljék. Az anyag a (113) elevátor (112) tokjába szállíttatik. A levegő a rekeszekben a (114) csatorna (12. ábra) által osztatik el; ez a csatorna a berendezés egyik oldalán annak hossza és szélessége mentén terjed. A csatorna lefelé kúpos és a (76, 77) rekeszekkel a (115) nyílásokon~át közlekedik. A (114) csatorna alsó részében a (116) lyukasztásokkal van -ellátva, melyeken át a levegő a (117) tápláló kamrából belép. Ez a kamra az 5. ábrán föltüntetett szárítóval áll kapcsolatban úgy, hogy abba a (Bl) fújtató a meleg, szárított levegőt beszorítja. A (116) lyukasztások a levegőnek a (117) kamrából a (114) csatornába való áramlását egyenletessé teszik; azáltal, hogy a csatorna fölfelé szűkül, a levegő a (76, 77) rekeszekben egyenletesen osztatik el, azaz a fölső rekeszekbe ugyanazon szárított levegőtérí'ogat lép, mint az alsókba. A levegő a rekeszekből a (118) elvezetőcsatornába áramlik, mely lefelé kúpos, azaz alsó végén bővebb, mint fölül. Ez a csatorna a (D2) exhausztorhoz vezető (120) szívókamrába torkoló (119) kibocsátó nyílásokkal van ellátva. Minden egyes rekesznek a (118) csatornába torkoló (121) légkibocsátó nyílása van, mely más vízszintes síkban fekszik, mint az illető rekesz (115) bebocsátó nyílása; a (115) nyílások a szállítószalagok fölött fekvő síkban fekszenek (12. ábra), míg a (121) nyílások a szalagok fölső széle alatt vannak elrendezve. Ezen elrendezés folytán a levegő a szállítószalagok fölött és azokon, valamint a rajtuk lévő anyagon át áramlik, mielőtt a kibocsátó nyíláson át távoznék, ami által a friss, szárított, meleg levegő az anyaggal benső érintkezésbe jut. A (D2) exhausztor célszerűen gyorsabban forog, mint a (B2) fujtató, ami által a (118) csatornában részleges vákuum keletkezik, mely a nedves levegőt a (76, 77) rekeszekből gyorsan elszívja; a levegő a kúpos (118) csatornán át lefelé áramlik, ami által a levegő azon természetes törekvése, hogy a csatornában súlyánál fogva lefelé haladjon, hasznosíttatik. Mindegyik szállítószalag a végnélküli (122) hevederekből, végnélküli hajlékony (123) szövetből és a (124) harántlécekből áll, melyek a 123) szövethez vannak erősítve (14., 16. és 17. ábra): A (122) hevederek a (123) szövet széleihez vannak erősítve és a (124) lécek a (125) peremekkel vannak ellátva; ezen peremek az (A2) tokhoz szilárdan erősített (126) szögvasakon fekszenek. A leírt csapokon kívül a csuklósan ágyazott (127) csapót használjuk (15. ábra), mely a szállítószalaggal szorosan vezetőhengere mellett működik együtt és a levegőnek a (81) vagy (82) nyíláson való kiáramlását meggátolja. A 18. ábrán föltüntetett kivitelnél a. vezetékek lényegesen rövidebbek és a hengerek tengelyeinek meghosszabbításában fekszenek, ami által fölöslegessé válik a hengerek tengelyeit a csatornán átvezetni. Ezáltal a tengelyek stb. tömítésébén lényeges megtakarítások érhetők el.