59947. lajstromszámú szabadalom • Kötélfeszítő berendezés kötélhajtások számára

T>an az egyes kötelek akár azért, mert a kötélhornyok külömbözőek, akár azért, mert a köteleknek kezdő feszültsége, illetőleg hossza különböző, a megfelelő hornyokba különböző mélyen fekszenek bele, az egyes feszítocsigák is külömböző nyomással fekszenek a kötelekre és ezeket különböző mértékben feszítik meg. Ezt azáltal lehet megszüntetni, hogy a csigákat a kötelekhez viszonyítva az (f) (1. ábra) illetőleg ((1) (3. ábra) csavarok segélyével beállítjuk. Az egyes feszítőcsigáknak utánállását üzemközben is lehet végezni, mikor különösen könnyen lépnek föl az egyes kötelekben feszültségváltozások. Ha a csoporthoz tartozó egyik vagy másik kötélben lökések vagy feszültségváltozások lépnek föl, a keret és az illető feszítőcsigának csapágya közé iktatott rúgó ezeket fölveheti és az egész feszítőberendezésre való átvitelüket, valamint a feszítőberendezés hatásának megromlását meg-_ gátolja. Ha az összes feszítőcsigáknak feszítőrúgói pontosan egyenlőek, összenyomatásuknak mértékéből az egyes köteleknek feszültségét is meg lehet állapítani és a feszültségeket egymással összehasonlítani, illetőleg egyenlőkké tenni. Ha a kötélhajtásnál négyzetalakú harántinetszettel biró kötelek vannak alkalmazva, melyeknél a feszítőcsigák elrendezése előnyösebb, mint a vert köteleknél, mert a négyzetalakú harántmetszettel biró köteleknek meghajlítása könnyebb, akkor a köteleknek nagymérvű kopása még csökkenthető a következő körülménynek ügyelembevételével ; a kötélhornyoknak szokásos, 45—60°-os hajlásszögénél ugyanis a négyzetalakú harántmetszettel biró kötelek mindig a szimmetrikusan fekszenek a kötélhornyokban, még pedig oly helyzetben, amelyben azok csak egyik oldalukkal fekszenek a kötélhoronynak oldalfalaira anélkül, hogy az erőátvitel hátrányosan befolyásoltatnék. Ennek megfelelően a kötél középvonala is eltolódik bizonyos mértékben a kötélhoronynak középvonalához viszonyítva. A találmány értelmében a feszítőcsiga a kötélkoronghoz viszonyítva ugyancsak el van tolva, még pedig ugyanabban az irányban, és kétszer oly távolságban, mint amelyben a kötélnek középvonala a kötélviszonyoknak középsíkjához viszonyítva el van tolva. Ezáltal elérjük azt, hogy a feszítőcsiga, kötélhornyával, mindig akként fekszik föl a kötélre, hogy erre semmiféle oly mozgást nem gyakorol, mely a kötélnek előfordulását okozná és a kötelet abból az állásából kitérítené, mely annak a két kötélkorongon való megfelelő fölfektetése által megadatott. Ily módon ki van minden ok küszöbölve, mely a kötélnek rendkívüli kopását vonhatná maga után. Az (1) kötél (4. ábra) például oly helyzetben fekszik a (2, 3) kötélkorongoknak kötélhornyaiban, hogy egyik (4) oldalfolületével (5. ábra) a kötélhoronynak egyik (5) oldalfölületére teljesen ráfeküdjék, míg a kötélhoronynak másik (6) oldalfelületét csakis a (7) élével érinti. Ennek következtében a kötélnek (8) középvonala a kötélhoronynak középsíkjából a (9) darabbal totódik el. A jelen találmány értelmében a (10) feszítőcsiga a (9) darabnak kétszeresével van a (3) kötélkoronghoz képest eltolva, minek következtében (föltéve, hogy a feszítőcsiga és a kötélkorong kötélhornyainak profilja ugyauaz) a feszítőcsiga kötélhornyának (11) oldalfölületére a kötélnek a (4) oldalfölületével szemben fekvő (12) fölülete teljesen ráfekszik, ellenben a kötélhoronynak másik (13) oldalfölületét csakis a (14) élével érinti, még pedig oly módon, hogy a kötél a kötélkorongokra való fölfektetésénél megadott helyzetéből el ne fordulhasson vagy el ne tolódhassék. A (10) feszítőcsiga a tengelyen vagy a csigának tengelye a csapágyaiban eltolhatóan is elrendezhető úgy, hogy a feszítőcsiga a kötélkoronggal szemben a szükséges mértékben eltolódjék és a feszítőcsiga a kötélnek üzemközben esetleg bekövetkező kis helyzetváltozásait követhesse. A feszítőcsigának az a kiképzési módja lehetővé teszi azt is, hogy azt (szűk határok között) külömböző harántmetszetű köteleknél is lehessen alkalmazni, melyeknél a