59918. lajstromszámú szabadalom • Aknarendszer kikötővédelmi és hasonló célokra

a (p) lenyírható pecek révén van egyesítve a (q) orsóval, melynek fölső (s) gyűrűje a <d) kötéllel egyesítendő (t) hurkot hordja, A (q) orsó (u) harántfuratába az erős (v) závár nyomulhat be, mely a (k) tartályokkal egyesített (x) hüvelyben tolódhat el és az (y) fejére fekvő (z) rúgó által a (q) orsót fölszabadító állás felé szoríttatik. Az aknarendszer elhelyezésekor mindegyik (f) akna (x) hüvelyébe behelyezzük a (v) závárt, melyet a 2. ábrabeli helyzetben egy (w) szalmiáktömbbel rögzítünk. Ekkor tehát a (d) kötélre esetleg kifejtett húzóerő a (t) hurok révén közvetlenül az (x) hüvelyre s a (k) tokra vitetik át anélkül, hogy a gyúszög orsójára hatna. Az aknarendszert már most Bzokott módon elhelyezzük az 1. ábrának megfelelő módon úgy, hogy az (a) alsó kötél a kívánt mélységben legyen, míg a (d) fölső kötél alkalmas úszók, pl. a horgászatnál haszná- | latos kis fatömbök révén a víz fölszínén vagy ez alatt tartatik. Ha egy hajó ütközik a rendszerbe, melle először a (d) úszókötelet fogja meneszteni a 3. és 4. ábra módjára s miníhogy ezen lazán úszó kötél csak két végén van egyegy aknához kapcsolva, a hajómellhez fekszik úgy, hogy ez a (b) és (c) kötelek közé kerül s további előrehaladásakor leszorítja az aknákat, melyeknek (b) és (c) kötelei a <d) kötél megfelelő szakaszával a 3. ábra értelmében a hajóorrtól az (a) kötélhez való kapcsolási pontjuk felé irányuló egyenes vonalba igyekeznek jutni; ennek folytán páncélos hajó esetén ezen aknák a 3. ábra értelmében a lőszerraktár közelében helyezkednek el (4. és 5. ábra), robbanásukkor tehát a legveszedelmesebb hatást fejtik ki a hajóra. A hajó további előrehaladásakor az (r) rúgó fokozatosan összeszorul, amig végül a (p) pecek szilárdságát legyőzi s ezt lenyírva az (o) gyúszöget a gyutacsra csapja a ezáltal az (f) tartály töltését elrobbantja. A 3—5. ábrákból láthatjuk, hogy csak a hajóval két oldalt érintkező aknák robbanhatnak föl, míg a szomszédos aknák nyugalomban maradnak, mert (d) kötelük laza marad. A rendszer előnyei a következők: Az aknáknak a fölső kötélre kifejtett húzás folytán való elmerítése fokozza a robbanáskor föllépő hatást, annál inkább, minthogy a hajó által elmerített aknák önműködően fekszenek hozzá a hajó oldalához, még pedig oly helyzetben, melyet a (d) kötélhosszak megválasztása révén előre megállapíthatunk. A találmány szerinti rendszer továbbá meggátolja a hajótól távolabb fekvő aknák fölrobbanását, minthogy ezeknek gyúszögé nem jut fölvont helyzetbe úgy, hogy a rendszer maga mindig működésre kész s csak a hajó által fölrobbantott aknákat kell pótolni. Kikötők védelmére, vagyis sekély vízben az 1. ábrabeli elrendezés ajánlatos, mely l szerint a fölső és alsó köteleket egy közönséges (j) horgonyhoz kapcsoljuk, melynek helyzetét (h) boja jelzi. E horgonyok egymástól kb. 200 m.-nyire rendezhetők el. Hogy a rendszert Bzabad tengeren is használhassuk, a (h) úszókat lebegő horgonyokkal helyettesítjük úgy, hogy az egész rendszer szabadon lebeg; lehet azonban az alsó és fölső köteleket a rendszer két szélén halászbárkákhoz vagy torpedónaszádokhoz kapcsolni, melyek a rendszert a kívánt helyen tartják vagy pedig vontatják, hogy pl. éjjel vagy ködben az ellenséges hajóhoz vigyék. Torpedónaszádok vagy más sekélyjáratú hajók elleni védekezés* céljából a (b) ós (c) kötelek hosszát rövidebbre szabjuk. Ha az ilyen rendszerre torpedónaszád ütközik, az aknák a 6. ós 7. ábra értelmében a nasaád alá a gépház szomszédságába kerülnek. Ha az 1. ábrabeli rendszerré ütközne torpedónaszád, akkor — minthogy e rendszer főleg páncélosok ellen szolgál és (d) köteleinek hossza kb. 60 m. — az aknák kb. a csavarok szintjében fognak elhelyezkedni úgy, hogy robbanáskor a hajót teljesen elroncsolják. Hogy a rendszert áramlatokban is kellő helyzetben tarthassuk, a (d) köteleket ismert