59906. lajstromszámú szabadalom • Valódi pénzdaraboknak, érmeknek hamisaktól való elkülönítésére szolgáló készülék automaták részére

hoz ér, míg a másik a veretre támaszkodik úgy, hogy a peckek a 6. ábrán szemléltetett helyzetet veszik föl, a pénzt meghatározott mértékben tovajutni engedik -úgy, hogy a (32) dugattyút a hozzátartozó részekkel együtt működésbe helyezik, mint már előbb említettük. Az (59a) pecek a (26a) csavarral kapcsolatba kerülve, a mondott körülményekhez képest annyira előrenyomja a (62a) üregespecket. hogy ennek hátsó vége a (41) vezetődarab (41b) síkjáig vagy ennél valamivel hátrább jut, míg az (59) pecek hátsó vége a pénzdarab szegélyével kerül kapcsolatba és ezáltal annyira előrenyomatik, hogy a (62) üreges pecek hátsó vége az előbbivel azonos helyzetbe kerül. Abban az esetben, ha a vezetődarab (41b) fölülete és a (39) lemez között a játéknak megfelelő térköz nem volna hagyva, akkor a készülék az előre meghatározott méretektől való legcsekélyebb eltérést sem engedné meg, mivel azonban szükséges, mint az a 8. ábrából is látható, hogy a peckek hátsó végei (41) vezetődarab hátsó fölületére tökéletes pontossággal feküdjenek föl, hogy «tóbbi a szükséges mozgását elvégezhesse, azáltal a szerkezet oly pénzdarabokat is fog fogadhatni, melyeknek méretei a pontos méretű pénzdaraboktól megállapított határon belül térnek el. Ha pl. egy új veretű pénzdarab és a még forgalomképes legjobban elkopott pénzdarab méretei között 005 mm. az eltérés, úgy a (41b) fölületnek a (41a) és (41c) fölületek előtt (0-05) mm.-rel kell lennie, hogy a készüléket mindazon pénzdarab működésbe hozhassa és a készülék mindazon pénzdarabokat elfogadhassa, melyeknek méretei a pontosan megállapított helyes méretektől legföljebb 0.05 mm.-rel térnek el. Ennél nagyobb eltérés azt okozná, hogy mint a továbbiakból látni fogjuk, a készülék azokat visszautasítaná. Abban az esetben, ha a (62) és ^62a) peckek és az (50) hüvely úgy fekszenek, hogy hátsó fölületük a (39) lemez mellsőlapja és (41b) fölület közé jut, akkor a minden támasztól megvont (41) vezetődarabot a (75) súly lehúzza úgy, hogy a (84) csapófödél kinyílik és a 4. ábrán pontozott vonallal jelzett helyzetet helyzetet foglalja el. Mialatt a (22) dugattyú mozgásának első része alatt előremegy, a (24) pecek hátrafelé fog mozogni, mivel ez a (96) pecek révén a (31) tömbbel áll kapcsolatban úgy, hogy akkor a pénzdarab a (96) pecekre fog fölfeküdni. Ha most már a dugattyú visszafelé való mozgását megkezdi, amennyiben a (17) csap a (12—21) egyenesben előrenyomul, akkor a (32) dugattyú a pénzdarabot a (96) pecekről letolja, az a 4. ábrán pontozott vonallal jelzett helyzetben lévő (84) csapófödélbe hull le. A súly leesése alkalmával a (90) emeltyű is elfordul úgy, hogy a (92) kontaktusrúgó a (88) vezetőcsatornába benyomódik. Ha tehát a pénzdarab ezen csatornán keresztül hull, akkor a rúgót a (91) karhoz szorítja, által (95) jelzőkészülék lámpájának vagy csengőjenek áramköre záródik és á (94) elektromágnes gerjesztetik. Utóbbi azon szerkezetet működtetheti, vagy föloldhatja, mely az automatát vagy hasonló, melyre a készülék alkalmazva van, befolyásolja; ez azonban nem képezi részét jelen találmánynak. Hogyha a (11) emeltyű hátrafelé irányuló mozgását folytatja, akkor a (20) kormánytestnek a (17) csaphoz legközelebb eső része beleütközik a (28) emeltyű hátsó végébe, miáltal utóbbinak mellső vége a (22) dugattyú és (31) tömb közötti résbe benyomul úgy, hogy a pénzdarab föltétlenül továbbíttatik, még akkor is, ha a ragasztóanyaggal volna is bekenve. Ezután az emeltyű visszafordíttatik kiinduló helyzetébe, amennyiben a (11) emeltyű (29) toldata előbbinek hátsó végére hatást gyakorol. Látható tehát, hogy a (11) emeltyűnek egyszerű visszaforgatása a (22) dugattyúnak ide-oda való mozgását eredményezi, miáltal a pénzdarab előbb a vizsgálókészülékbe lép és azután a vezetőcsatorna továbbíttatik, hogyha méretei helyeseknek bizonyulnak. Hogyha az emeltyűt a visszafordítás után szabadon engedjük, akkor az a (4) rúgó és (8) fékezőhenger hatása alatt azonnal ismét