59843. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kocsikapcsolás

sebb átmérővel bír, mint a karmon és a kapcsolási fejben lévő megfelelő furat. A (8) retesz, melynek alakja a 2., 3. és 4, ábrákból vehető ki, függélyes irányban mozog. Külső fölülete a kapcsolófejnek falához támaszkodik, míg belső fölülete a megfelelően kiképezétt káromfarkat érinti (2. ábra). Ezen fölületek egymással párhuzamosak. A fölső retesz képezi a tulajdonképeni rög'zítőtömböt, míg a többi rész, mely a lenyúló (9) szár alakjában van kiképezve és a (10) nyúlvánnyal bír, a zárás biztosítására, vagy a forgó mozgá,s megakasztására szolgál. A rögzítőtömbnek mellső része a lefelé irányuló (11) nyúlvánnyal van ellátva (2. ábra), míg hátsó része a rézsútos (12) fölülettel bír, oly célból, hogy a retesz a záróhelyzetbe csúszhasson, miközben a (10) nyúlvány a kapcsolófej üregét határoló mellső falnak alsó részében kiképezett (13) vájatba jut. A retesz megemelése alkalmával ennek fölső tömbje a megfelelő .{14). térbe jut, mely a kapcsolófej fölső részében van kiképezve. Hogy a reteszt záróhelyzetéből kimozdítsuk és a kapcsolófejnek hátsó (15) fölfekvési fölületére emeljük (3. ábra), a (16) karomnyitót alkalmazzuk, mely előnyösen kerek vagy szögletes rúdalakkal bír és melynek a kapcsolófejben lévő végő meghajlítás útján kampó gyanánt van kiképezve (7. ábra) úgy, hogy az a karomfarknak egy lefelé kiszögelő nyúlványába kapaszkodhatik, mely a karomnyitó szára számára egy vájattal van ellátva. A kapcsolófejnek alsó része előnyösen a lefelé rézsútos (18) fenékkel van ellátva; ezen térben mozog a (16) karomnyitó, melyet az ennek külső végével csuklósan összekötött (19) lánccal működtetünk (6. ábra). A lánc meghúzása alkalmával a karomnyitónak külső vége megemeltetik, mély ekkor a retesz szárának alsó réBzén lévő rézsútos (20) fölületre (3. ábra) hat; ilyen módon a karomnyitó a kireteszelést két funkcióval végzi, és pedig először azáltal, hogy a rézsútos fölületre hat és másodszor azáltal, hogy a retesz súlyát fölveszi és ennek folytán a retesz szárának mellső nyúlványát előre tolja. A karomnyitónak további mozgatása alkalmával a retesz megemeltetik és egyszersmind arra kényszeríttetik, hogy visszafelé mozogjon, míg a (15) fölfekvési fölületet el nem ér e, amikor is a retesz szára az említett két erőkomponens behatása folytán, vagyis a karomnyitónak a rézsútos (20) fölületre gyakorolt behatása és a reteszfej tömegének azon törekvése következtében, hogy a retesz szárát visszafelé billentse, a (15) fölfekvési fölületre csúszik. Midőn a karmot pl. két kocsi szétkapcsolása alkalmával nyitott helyzetébe lökjük (3. ábra), a karomfarknak (5a) nyúlványa a reteszfej lefelé irányuló nyúlványára talál, egyszersmind az ezen nyúlvány belső oldalán lévő rézsútos fölület a (li) nyúlvány alsó részére hat. Az (5a) nyúlványnak tehát az a törekvése lesz, hogy a reteszt nyugalmi helyzetéből előre kitolja, amikor is a retesz súlya a karomfarknak rézsútos fölületére vitetik át és így az egész retesz előre tolatik. Ezen két behatás következtében a retesz nyugalmi helyzetéből kimozgattatik, vagyis föifekvési fölületéről leemeltetik és a káromnak további mozgása folyamán ez utóbbin függ és ezen helyzetben mindaddig megmarad, míg a karom a nyitott helyzetben van. A karomfarknak befelé való mozgása alkalmával a retesz * az ágyazási térben lefelé mozgattatik és mire a karomfark ezen tér fölött elmozgott, a retesz a záró helyzetbe esik le (2. ábra). A karomnyitónak a kireteszelés után a karom nyitása végett eszközölt további mozgatásakor a karomnyitónak (17) kampója (5. ábra) a karmot ehhez váló közvetlen hozzáiitődés folytán kinyitja. Ezen esetben a retesz a leírt módon megemeltetik és a karom farkán függve marad, míg a karmot nem zárjuk, mire a retesz ismét a 2. ábrán látható helyzetbe jut, melyben a karom helyzetét biztosítja és azt lökés vagy ütés általi elállítás ellenében biztosítja. A (19) lánc (1. ábra) előnyösen a kapcsolás oldalán fölfelé, majd a (21) vezetéken át a működtető emeltyűnek (22) karjához van vezetve. A karom (4) forgáscsapjának