59772. lajstromszámú szabadalom • Gőzfátyoltüzelés

vetkezmények nélkül oly módon képezhessük ki, hogy annak középső része a csőfalon ne feküdjék föl, hanem a lángbolt és csőfal között rést hagyva megengedje azt, hogy — a lángboltot a legalsó csősor magasságában elhelyezve — a tüzelőteret megnagyobbíthassuk. Az . .. 1. és 2. ábrában a gőzfátyoltüzelés egyik kiviteli módját látjuk egy tüzelőajtóval biró lokomotivkazánnal; a 3. és 4. ábra a gőzfátyoltüzelés egy-egy faját mutatja két tüzelőajtós lokomotivkazánnál; végre az 5. és 6. ábra a gőzfátyoltüzelést mutatja, kapcsolatban egy, a lokomotivkazán csőfalánál a föntebb megadott módon kiképezett lángbolttal. Legfontosabb jellemzője a találmánynak, hogy a tüzelőajtók fölött eredő gőzsu'garakat oly módon alakítjuk, hogy azok — mint a 2., 3. és 4. ábra mutatja —• a tüzelőajtóval szemben lévő falnak csak középső részét érik; a gőzfátyol és az oldalfalak között, esetleg többajtós tüzelőtérnél az egyes gőzfátyolok között is oly hézagok maradnak tehát, amelyeken a visszaverődő gőz távozhat. Ennek következtében a gőzfátyolnak, mint a 2. ábra mutatja, a tűz fölületéhez képest oly hajlást adhatunk, hogy míg a magassági irányban is szétterjedő gőzsugár alsó része a tüzet a tüzelőajtóval szemben lévő fal közelében súrolja, addig annak fölső része a falba ütközik. A gőzsugárnak alsó, a tűz fölületéről fölfelé visszaverődő része megakadályozza azt, hogy a falba ütköző és a füstgázok áthatolását meggátló gőzsugárrész a tűzréteg felé verődjék vissza; a visszavert gőzsugár tehát oldalt, a 2., 3., 4. és 6. ábrában (a)-val jelölt helyek felé fog magának utat keresni. A tüzelőajtó fölött eredő gőzf^tyol a tüzelőajtón beáramló levegőt magával ragadja, ami által a gőzfátyol levegőréteggel burkolódik körül. A gőzfátyol a fölszálló füstgázokon hatol keresztül; ezek kénytelenek tehát azt körülölelni, áthúzódnak tehát a levegőrétegen, elégnek és a gőzfátyol fölöst ismét találkozva füstmentesen eltávoznak. A gázok elégetésénél fölösleges levegőt a gőzfátyol alsó fele a tűzréteg elülső részére vezeti, ahol az a szén elégését segíti elő. Ez sokkal tökéletesebben történik, ha a tüzelőajtóval szemben lévő falnál oly hajlású lángboltot alkalmazunk, amelynél a gőzfátyol és a magával vitt levegő teljesen a lángboltnak, az 5. ábrában S-el jelölt homlokfala alá kerül. A gőzfátyol két oldalán távozó visszavert gőz a még esetleg föl nem használt levegőt az oldalfalak mentén a tűzréteg fölött súrlódva vis«i magával. A gőzfátyol most leírt alkalmazási módja lehetővé teszi azt, hogy a réssel ellátott (5. és 6. ábrában [b]) lángboltok alkalmazása esetén a füstgázoknak közvetlenül a füstcsövekbe jutását meggátoljuk, mert a gőzfátyol e nyílást alulról elzárja. Míg mindezideig a lángboltokat, hogy a tűzcsövek fűtőíölületét meg ne kisebbítsék, csak úgy építhették előnyösen, hogy a lángbolt csőfal felőli homlokfalának tetőpontjai legalsó tűzeső alá került, jelen gőzfátyoltüzelés alkalmazásával a lángboltot a tűzcsőfűtőfölület csökkentése nélkül oly magasra helyezhetjük, hogy mint azt az 5. és 6. ábra mutatja, a homlokfal tetőpontja az alsó csősor magasságába jusson, amely a lángboltnak a legalsó esősor kiterjedésére terjedő nyílásába (az 5. és 6. ábra [b]) torkol. A 1. és 2. ábrában látható kivitel esetén, amelyek a gőzfátyoltüzelést egy tüzelőajtós lokomotivkazánra alkalmazva mutatják be, a tüzelőajtó fölött, a fal mellett gőzvezetékhez csatlakozó fúvóka van elhelyezve, amely vízszintes sorban több apró nyílással van ellátva. E nyílások középvonalai oldalról nézve egy oly síkban feküsznek, amely a csőfalat körülbelöl ugyanabban a magasságban metszi, mint ameddig helyes tüzelés esetén a tüzelőanyag fölér. Fölülről nézve a furatok középvonalai a tűzszekrény szimmetria tengelyéhez képest — hogy az előállított gőzfátyol folytonos legyen — egyenletesen divergálnak, még pedig oly mértékben, hogy az üzemi nyomásnál létrehozott gőzfátyol a csőfal közepét oly kiterjedésben érje, amely megfelel a tüzelőtér felének, hogy a távozógőz számára legalább is ugyanolyan tér maradjon, mint a milyent az ér-