59725. lajstromszámú szabadalom • Röpülőgép

lyével a stabilizációs fölületek az 1. és a 4—7. ábrákon föltüntetett helyzeteket vehetik föl. A 14. ábrán a stabilizációs fölületek o-ly hajtóműve látható, melynél azok az l., 4., 5. és 6. ábrákon föltüntetett helyzeteket foglalhatják el. A 15. ábra az ingamű Bzervmótorral való kombinációjának szerelési sémáját mutatja. Stabilizációs fölületek. Amint már említettük, a gép hossztengelyével rendesen. párhuzamos szárnyszerű fölületek közül az (l)-el jelzettek a készülék súlypontja és egy hordfölület fölött és a (2)-vel jelzettek a súlypont és a hordfölület alatt vannak elrendezve. Ezek a síkok a szárnyak méreteihez viszonyítva, kicsinyek és mindegyikük a függélyes (3) forgótengelyre van szerelve. Ezeknek a fölületeknek négyszeres működésük van. 1. A vezetővitorlák szerepét játszszák és így a gépnek repülési irányából való eltérítését megakadályozzák. 2. A készülék oldalstabilitását növelik, amint azt a 3. ábra mutatja, ahol biplán van ábrázolva, melynek egyik oldala légörvénylés által föl van emelve úgy, hogy a légörvény az összes, a súlypont alatt elhelyezett egyensúlyozó síkokba fog a légáramlás mértékében ütődni, míg a fölső egyensúlyozó síkok csekély méretüknél fogva a fölső szárny által teljesen el vannak födve és a levegő hatását meg sem érzik. Ily módon egy egyetlen (R2) oldalreakciót kapunk, mely a (G) súlypont alatt keletkezik és így a készülék hosszirányú tengelye körül önmüködőeii visszatéríttetik. 3. Az oldalegyensúlyozásra szolgálhatnak, ha azokat mind forgathatóvá tesszük, azokat, amelyek a súlypont fölött vannak elrendezve, a 4. ábrán föltüntetett (4) nyíl irányában és azokat, melyek a súlypont alatt vannak elrendezve a 4. ábrán föltüntetett (5) nyíl irányában; a levegő hatása mindezeken a síkokban a hossztengelyre merőleges (rl) komponenseket ad, de úgy, hogy az (1) síkok ellenkező értelemben forognak, mint a (2) síkok (5. ábra). Mindezek a komponensek egy egyetlen (rl) eredővel helyettesíthetők, mely a fölső síkoknak felel meg, míg az alsó síkoknak ugyancsak egy (r2) eredő felel meg; a két eredő egy erőpárt alkot, mely igen .erélyesen hat aszerint, hogy milyen értéke van az (rl) és (r2) ^eredőknek. 4. Oldalkormányzómű gyanánt szolgálhatnak, ha az összes fölső és alső síkokat, melyek a gép hossztengelyének egyik oldalán vannak elrendezve, a hossztengellyel párhuzamosan rendezzük el és ha akár az Összes, a szemben fekvő oldalon elhelyezett fölső és alsó síkoknak, vagy azok közül csak egynéhánynak ezen tengely körül bizonyos hajlást adunk. Ily módon kapunk (rl) komponenseket, melyek a függélyes tengellyel az (R) nyomatékot képezik, mely a hordfölületszárnyt előrehaladásában késlelteti és a gépet függélyes tengelye körül elforgatja (6. és 7. ábra); vagy pedig, ha minden függélyes sík két részből készül, melyek közül az egyik a készülék súlj> pontja előtt, a másik a súlypont mögött van elrendezve, elegendő az összes fölső és alsó, a súlypont előtt elrendezett síkokat és a súlypont mögött elrendezett összes többi síkot ellenkező értelemben forgatni (8. ábra), hogy a gép útirányának változtatására a függélyes tengellyel egy (R) forgatónyomatékot kapjunk. A 6. és 8. ábrákon nyilakkal vannak azon komponensek föltüntetve, melyek a függélyes tengely körül a kivánt forgatónyomatékot alkotják. Ezek az (rl) komponens (6. ábra) és az (rt) komponens (8. ábra). Általában véve előnyös, ha a fölső és a hozzátartozó alsó sík úgy rendeztetnek el, hogy azok oly eredőt adnak, mely a készülék súlypontjával egy magasságban halad, hogy az oldalstabilitás meg ne zavartassék; hasonlókép a hossztengellyel párhuzamosan célszerű, ha mindegyik a súlypont előtt elhelyezett sík a neki megfelelő hátsó síkkal egy magasságban van elrendezve úgy, hogy az oldalszélből származó, a két fölületre ható nyomások oly eredőt eredményezzenek, mely a gép súlypontján átmenő függélyessel összeesik, hbgy a függőleges ten-