59584. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet tengeralatti aknák önműködő lehorgonyzására

kötve, mely ismét a maga részéről van (15)nól csuklósan egy második (16) rúdhoz erősítve, mely a (17) fix csap körül leng. A sonda egy alkalmas hosszal bíró kötél vagy lánc segélyével a (15) csuklóhoz van erősítve úgy, hogy a (14) és (16) rudak a sonda súlyának hatása alatt kihajlanak, amikor is a (15) csukló a (15a) helyzetbe kerül (2. ábra) és a (11) rúgó összeszoríttatik; ugyanekkor a (9) rögzítő a (4) dob (8) fogaiból kikapcsolódik. Amikor a szerkezet a vízbe merülve, ebben lebeg és a (10) dugattyú ekként vissza van húzva, az ezen dugattyú (19) hengerében (1. ábra) elrendezett (18) gömbszelepen át víz ömlik be a hengerbe és ezt megtölti, miközben a levegő a (19) henger falában kiképezett (20) hasítékon át eltávozik, melyen át egyúttal a víz is az (1) szelencébe jut és annak súlyát nagyobbítja. Amikor a sonda a tenger fenekéhez érve, a (10) dugattyút éa a (9) rögzítőt eredeti állásukba visszaviszi, a (18) szelepen át víz szívatik a (19) hengerbe mindaddig, míg az teljesen megtöltve nincsen. Ekképen a (9) rögzítőnek kikapcsolása meg van akadályozva arra az esetre, amelyben a szerkezet erős áramlatba kerül. Hogy az (5) kötél a (4) dobról ne fejtethessék le egészen, a (21) megakasztó van elrendezve, mely a (22) rúgó hatása alatt áll, mely utóbbi egy bizonyos idő elteltével a (8) fogak közé ugrik; ezen időtartamot a valamely ammoniasóból készült (23) peceknek megolvadása határozza meg,' mely pecek tehát a szerkezet működése- közben ki van kapcsolva a (8) fogakból. Az (5) kötélnek feszültségét a szerkezet működése közben a (24) frikciós fék szabályozza (3. ábra), mely a (25) nyomócsavar segélyével állítható be. Hogy az (5) kötelet a (4) dobra föltekerhessük, a (26) levehető kézi forgattyú van elrendezve (1. ábra), melynek négyszögletes vége a dob tengelyének ugyancsak négyszögletes űrébe illeszthető. Ha a kötél teljesen föl van tekerve, akkor a lehorganyzószerkezet és a (27) boja egy hengert képeznek, melyet hengergetéssel könnyen lehet hajóra szállítani. Hogy az ehhez szükségelt erő mennél csekélyebb legyen, a szelence az alkalmasan elrende zett (28) gördítőgyűrűvel van ellátva, amikor is ezen gj'űrű egyúttal a szelence szilárdságának fokozására is szolgálhat; épp oly (29) gyűrűvel lehet különben a (27) bóját is ellátni (4. ábra). A szerkezetnek a 4. és 5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakjánál a rögzítőt a (31)-nél elforgathatóan megerősített (30) szögemeltyűnek rövidebb karja alkotja (4. ábra), mely emeltyű a (10) dugattyú és a (11) rúgó segélyével működtetik, melyek a szelence tengelyének irányában vannak elrendezve. Ezen elrendezés következtében a (26) kézi forgattyút már nem lehet a (4) dob tengelyének irányában elrendezni, amiért is azt a (33) fogaskerék (32) tengelyére erősítjük, mely kerékkel a (4) dobbal egy darabban öntött (34) fogaskerék kapcsolódik. A (24) fék itt nem csupán frikcióval, hanem ezzel és fogas áttétellel működik. A (24) fék (5. ábra) ugyanis a (34) kerék fogaiho? fekszik úgy, hogy a fék által absorbeált munka annyival növekszik, amenynyivel a dob forgási sebessége csökken; ekképpen a fék akciója fordított viszonyban van a dob forgási sebességével, minek folyományaként a kötél feszültsége állandó marad. Az imént fölsorolt külömbségektől eltekintve, a szerkezet teljesen azonos az 1—3. ábrák kapcsán leírt szerkezettel. Különben is magától értetődik, hogy a részletekben a találmány tárgya sokféleképen módosítható anélkül, hogy az ezáltal megváltoznék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tengeralatti aknák önműködő lehorgonyzására szolgáló szerkezet, melynél a szerkezet szelencéjében elrendezett és a szerkezet használaton kívüli állapotában a megerősítési kötelet föltekerve hordó dob egy sonda segélyével működ-