59555. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szalmaelevátorok önműködő fölállítására

Az (5) rudak állandóan a (8) görgőkre i fekszenek föl. Ha a (12) végtelen csavart forgásba hozzuk és ezzel a (6) sodrony­köteleket fölgombolyítjuk, akkor az (5) rúd alsó vége az eredményvonallal föltüntetett (a) pályát, fölső vége pedig a (b) pályát írja le, mely utóbbi két különböző sugarú (b, b2 ) körívből áll: az alsó (b1 ) körív be­futása alatt a fölső csatornarész fölcsappan­tása megy végbe a (4) csukló körül, minek megtörténtével, vagyis attól a helyzettől kezdve, melyben a két csatornarész egy vonalban van, az egész csatorna megemel­kedése történik a (3) tengely körül, a (b2 ) körív mentén. Ha a viszonyok kellően van­nak megválasztva, különösen a (8) görgő helyzete tekintetében, akkor az (5) rúd a görgőn legördül anélkül, hogy azt bármely helyzetében elhagyná. Mégis, nehogy az (5) rúd bármely okból a (8) görgő peremei közül kikapcsolódjék, célszerű a (13) vezető kengyelt alkalmazni, mely az (5) rudat körülveszi és a görgő tengelyén lazán van elrendezve úgy, hogy a rúd gördülése köz­ben szabadon elforog és így ahhoz állan­dóan alkalmazkodik. A (8) görgőt fogas kerék, az (5) rúd alsó j lapját pedig fogas rúd gyanánt is képez­hetjük ki. A (6) sodronykötelet elég erősre méretezhetjük, a mikor is annak elszakadá­sától és ezzel a csatorna visszacsapódásától nem kell tartanunk. Elérhetünk azonban további biztonságot azáltal, hogy a rúd fölső lapján fogakat képezünk ki, melyekkel a (13) kengyel fölső részének belső oldalán elrendezett, rugóhatás alatt álló kilincs mű­ködik együtt, mely az (5) rúd megemelését lehetővé teszi, a kötél elszakadása esetén aztonban a visszeső rúd fogközeibe csappan és így azt rögzíti. Hogy emellett a vissza­esés lökő hatása ellen kellő ellenállást nyujtsunk, célszerű a (8) görgőket függélyes irányban eltólhatóan ágyazni és a csap­ágyakat rugókon elrendezni, • melyek rend- • szerint összenyomott állapotban vannak a ' i kötél elszakadása esetén azonban fölszaba­dulnak és a rendszert megemelvén, a lökés ellenében hatnak. Az (5) rudak, amint említettük, a csa­torna fölső részével vannak összekötve, ellentétben az eddigi szerkezetekkel, melyek­nél e rudak az alsó részhez voltak kap­csolva ; világos, hogy a találmány szerinti összeköttetés a fölső résznek körülményes, külön fölcsappantását és az alsó részhez való külön rögzítését feleslegessé teszi, ami (az önműködő fölállításon kívül) munkaerő­ben való további megtakarítással jár. A használati helyzetben az (5) rudak, melyek ekkor támasztó rudak gyanánt szerepelnek, a csatorna súlyát a görgők útján lényegében véve, a hátsó kerékten­gelyen átmenő függélyes sikban adják át a kocsiváznak, úgy hogy — az eddigi el­rendezésekkel ellentétben, melyeknél a támasztó rudak a kerekek között a kocsi­padra feküdtek föl — a kocsiváz áttörésé­től nem kell tartanunk. SZABADALMI IGÉNYEK. j 1. Szerkezet szalmaelevátorok önműködő fölállítására, melynél a szállítócsatornával csuklósan összekötött emelő, illetve tá­masztó rudak vannak alkalmazva, jelle­mezve alsó részükön föltekercselhető vonóközegekkel összekötött, a kocsiváz valamely helytálló pontjához támasz­kodó gördülőemeltyűk által. 2. Az 1. igényben védett szerkezet foganatosítási alakja, jellemezve fölső végükön a szállító csatornának fölső ré­szével összekötött gördülőemeltyűk által. 3. Az 1. és 2. igényekben védett szerkezet foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy az emeltyűket vezető helytálló pontok egyúttal a vonóközegeket vezető, lényegében véve a keréktengelyen át­menő függélyes sikban ágyazott görgők gyanánt vannak kiképezve. (1 rajzlap melléklettel.' PAU.AS RÉSZVÉNY i ^RSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom