59478. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

ellenkocsinak (28) kapcsolópofanyúlványa megüti és befelé tolja a (27) pofanyúlványt, akkor ez utóbbinak ékszerű (41) vége a szabadon lévő (43) élvonal alá csúszik és ennélfogva az egész retesztestet a vezérlőrúddal együtt fölemeli s a (23) kapcsolófészek (25) nyúlványában lévő üregébe jut, miközben a (43) élvonalat elhaladva, a reteszt újra szabadon engedi úgy, hogy ez utóbbi ismét záró állásába esik vissza. Ugy a (32) vezérlőrúdnak (37) megvastagított részén, mint a (33) függesztőn egy biztosító-berendezés van alkalmazva oly célból, hogy a nyitás céljából a (27) kapcsolópofanyúlvány fölött előrecsappantott (33) függesztő a kocsi rázkódtatásai miatt, vagy pedig görbületben való kikapcsoláskor a görbület lejtőssége miatt ki ne essen, illetőleg vissza ne csússzék és így a nem szándékolt zárási helyzetbe jusson. Ezen biztosító-berendezést a (33) függesztőn alkalmazott (46) állítóék képezi, mely a függesztőnek előrecsappantott helyzetében a vezórlőrúd alsó megvastagításán lévő (47) ütközőtoldatba ütődik, miáltal helyzetéből önként vissza nem mehet. A (24) kapcsolópofa teljes kinyitását biztosítandó, szintén alkalmazunk egy kényszernyitó-berendezést, mely a (31) retesztest alsó részén lévő (48) lejtős toldatból, továbbá egy oly kétkarú emeltyűből áll (15. ábra), melynek forgáscsapját a (49) nyílásán keresztül a (23) kapcsolófészek alsó fölületén a (48) lejtős toldat közelében elrendezett (50) csapszeg képezi, mimellett az emeltyűkar (51) rövidebb karja a (48) toldat lejtős részéhez illeszkedik, az (52) hoszszabb karja pedig egy, a (24) kapcsolópofa alsó részén alkalmazott (53) gyűrűbe kapaszkodik. Valahányszor tehát a (31) retesztestet fölhúzzuk, mindannyiszor a (48) lejtős fölület a (49) és (52) emeltyűkarokat elforgatja és ezáltal a kapcsoló pofákat egymástól függetlenül nyitja. A 21—27. ábrákon föltüntetett kivitelű kapcsoló a mostan leírottól csupán annyiban különbözik, hogy a kinyitás céljából fölemelt retesztest nem a kapcsolófészekben lévő (54) üregéből kiforgatandó (55) ' kapcsolópofanyúlványnak (56) ékfölületén marad függve, hanem az (57) függesztő egy, az (59) kapcsolófészek (60) retesz nyílásában kiképezett (58) párkányra ugrik föl úgy, hbgy a reteszszerkezet súlya most má| nem nehezedvén az (55) kapcsolópofanyúlvanyra, ez utóbbinak fölületét nem koptatja. A retesz tehát ez esetben a kapcsolópofának az (54) üregből való kiforgatása, vagyis a kikapcsolás után is függve marad s csak a következő összekapcsoláskor betolt (55) kapcsolópofa tolja hátra az (56) lejtős fölületen alkalmazott (61) kidudorodásánál fogva az (57) függesztőt úgy, hogy a retesztest a kapcsolópofának záróhelyzetbe történt mozgatása után zuhan le és zárja el a kapcsolást. Az (57) függesztőnek a kiesés ellen való biztosításáról ezen kiviteli alaknál is gondoskodva van és pedig az (57) függesztőnek a (62) kis vájata útján, melybe a (63) vezérlőrúdnak (64) ékszerű nyúlványa csappan. A veaárlőrúdnak a függőleges irányban való mozgatása történhet a kocsi oldaláról kezelhető (65) emeltyű és (66) lánc segítségével (22. ábra), vagy pedig az első kiviteli alaknál föltüntetett emeltyűszerkezel segítségével, mely esetben azonban a (32). ill. (63) vezérlőrudakat lefelé meg kell hosszabbítani és a retesztesten keresztül alul kivezetni, hogy ezen alsó szabad végéhez az emeltyűszerkezetet csatlakoztathassuk. A 9. ábrán pontozva van föltüntetve egj oly átmeneti kapcsolópofa, melyet a rég: rendszerű kocsik vonóhorogja helyébe tév< minden régi kocsit összekapcsolhatunk egy a találmány tárgyával ellátott kocsival Ezen átmeneti kapcsolópofa a (67) csapjí körül éppúgy leforgatható, mint a mostan vonóhorgok. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, jelle mezve a kocsi mellgerendáján középei elrendezett és kétoldali villaalakú nyúl vánnyal "biró kapcsolófészek, továbbá