59440. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasnak vashulladékokból való előállítására
szétválasztja a lángnyalábot úgy, hogy az utóbbi körülövezi a tömeget és a legjobban fejti ki hatását. Ezen kezelés, valamint a tisztátlanságok eltávolításának módja és azon gyorsaság következtében, amellyel a hulladékot kész gömbbé vagy más, aránylag szilárd tömeggé alakítjuk, — miáltal a magas hőmérsékletnek való kitétel idejét és így az oxidáeióbeli veszteségeket is a minimumra csökkentjük — továbbá azon körülmény folytán, hogy az adagnak minden egyes darabját tökéletesen hegeszthető állapotba hozzuk, a keletkező tömbök oly kitűnő minőségűek, hogy közvetlenül tuskókká dolgozhatók föl, míg az eddigi eljárások szerint csak «nyers rúdak» (muck bars) voltak előállíthatók. Ennélfogva és minthogy a találmány szerint tetszőleges súlyú tömböket és ezekből közvetlenül tetszőleges nagyságú tuskókat állíthatunk elő, a berendezésből kivett tömb közvetlenül, újólagos fölhevítés nélkül a sajtológépbe és onnan alkalmas hengerlőműbe vezethető, miméllett az újólagos fölhevítés csak akkor szükséges, ha a készített tuskó annyira lehűlt volna, hogy a hengerműben meg nem munkálható. Ez a fölhevítés azonban nem szükséges fázisa a további megmunkálásnak, mint az eddigi könnyű és likacsos tömböknél, azoknak oly tömör fémmé való átalakítása céljából, amely kielégítő minőségű és a kereskedelmi alakokra való hengerlést megengedő fölülettel bír. > Más eljárásoknál az egész adagot egy tömegben hevítik föl, aminek következménye az, hogy az adag külsejének hevítési ideje károsan hosszúra van megnyújtva az "adag belsejének kellő fölhevítése céljából, vagy pedig az adag belseje nincs eléggé fölhevítve úgy, hogy a keletkező tömb nem homogén. Ettől eltekintve, az eddigi^eljárásokat megfelelő gépek hiányában kézimunkával kellett keresztülvinni, azonban a kézzel megmunkálható- fémtömegek nagysága korlátolt úgy, hogy ha az előállított tömb egyébként kielégítő minőségű lett volna, is, az abból készített tuskó csak bizonyos meghatározott célokra lett volna elég nagy. A valóságban azonban a készített tömb fizikai minősége olyan és rendszerint olyan tisztátlan, hogy nem hengerelhető a szokásos kereskedelmi alakokra úgy, hogy ezen tömbök csak nyers rudakká hengerelhetők, amelyeket azután szétvágnak és hulladékfémmel keverve kemencékben hegesztőhőmérsékletre hevítenek és csak azután hengerelik és dolgozzák föl tuskókká. Ezek a régebbi eljárások nagy kéziügyességet föltételeznek és így költséges munkát igényelnek, tüzelőanyagszükségletük túlnagy, működési módjuk lassú, az elégetés, illetve oxidáció folytán előállá veszteségek tetemesek, a termék pediggyönge minőségű, különösen, ha a hulladékot nem vetik alá előzetesen a tisztátlanságokat eltávolító rázófolyamatnak. A szétdarabolt rudacsok között lévő hulladék fölületi tisztátlanságai nagyrészt vagy. teljesen a rudacsok között maradnak azoknak a hegesztőhőmérsékletre való hozatalakor és a tömegnek tuskokká való hengerlése után is benmaradnak, kivéve azon csekély mennyiséget, amaly a tuskóból salak alakjában kisajtolható. Ennek folytán az ily módon nyert tuskók sokkal rosszabb minőségűek, mint a találmánybeli eljárással é» berendezéssel előállított tömbökből közvetlenül kihengerelt tuskók, minthogy azok szükségképen tisztátlan vasból készülnek-A találmánybeli berendezésben keletkező salak mennyisége csekély ós a hegesztőkamrának egy alkalmas salaklecsapoló nyílásán át hosszabb időközökben könnyei* eltávolítható. A tömbben esetleg jelen lévő salakmaradék a sajtológépben való kezelés, közben távozik. A találmánybeli eljárás gyakorlati foganatosításánál néha előfordulj hogy ismeretlen okból, de valószínűleg: acélhulladéknak az adagban való jelenléte következtében, az adag hegesztőkamra elérése után nem egyesül egységes tömeggé. Ez a jelenség csak ritkán fordul ugyan elő,, mindamellett teljesen elkerülhető olyképenr hogy az adaghoz finoman elosztott kovácsolt vasat adunk, pl. vasforgács alakjában* és pedig pl. 40 kg. ily vasforgácsot egy^ egy 300 kg. súlyú adaghoz. Ha ezt elő-