59424. lajstromszámú szabadalom • Gőztúlhevítő mozdonyok számára
h&vítőbe és az itt túlhevített gőzt a (11) csővezetéken át a gőzdóm fölső (8) kamrájába vezetjük, ahonnan a gőz a (12) csővezetéken át gőzhengerekbe jut. A találmány értelmében első sorban arról gondoskodunk, hogy a (4) füstszekrényben a (10) gőztúlhevítő intenzivebb fűtése céljából nagyobb hőmérséklet uralkodjék, mint amilyen eddig főkép nagyon hosszú mozdonykazánoknál volt. Ennek elérésére a (3) lángcsövekben koncentrikusan (13) segédcsöveket úgy rendezünk, el, hogy a (2) tűztérből jövő tűzgázok a szokott módon fűtik a (3) lángcsöveket, melyek viszont a vizet melegítik föl. A tűzgázok egyrésze azonban a (13) segédcsöveken áramlik át. Minthogy ezeket a csöveket víz nem veszi körül és a csövek a víz által körülvett és lehűtött fölületű (3) csövekkel sem érintkeznek, a (13) segédcsöveken átáramló tűzgázok úgyszólván melegveszteség nélkül jutnak a (4) füstszekrénybe, melyben ennélfogva a hőmérsékletet lényegesen növelik. Célszerű, ha a (13) segédcsövek mellső végei nem közvetlenül csatlakoznak a (2) tűztérhez, hanem valamivel hátrább fekszenek, nehogy a csövek mellső végei elégjenek. A találmány értelmében továbbá a (4) füstszekrény fölött elrendezett túlhevítő fölületét különleges módon növeljük. Az ezen cél elérésére alkalmazott túlhevítő általában ismert szerkezetű és koncentrikus csövekből áll, melyek közül a belső (14) csövek a (4) füstszekrényből jövő tűzgázoknak továbbvezetésére szolgálnak, míg a külső (15) csövek a (14) csöveket koncentrikusan úgy fogják körül, hogy a kettő között keskeny szabad tér marad, melyen a gőznek át kell áramlani. Ismeretes továbbá az is, hogy a túlhevítő úgy, amint az a rajzon föl van tüntetve, több kamrára van fölosztva. A föltüntetett foganatosítási alaknak három ily kamrája van, melyeket a (16) és (17) falak választanak el egymástól. A (9) csöveken át vezetett nedves gőz elsősorban a (18) kamrába kerül és innen a koncentrikus (15) csöveken át a fölső (19) kamrába áramlik. Ebből a további (15) csőcsoporton át a belső (20) kamrába jut, ahonnan erősen túlhevített állapotban kerül a (11) csővezetéken át a gőzdóm iölső (8) rekeszébe. Amint már jeleztük, az ilyen kiképzésű és így beosztott gőztúlhevítők már ismeretesek, valamint az is ismeretes, hogy az ily túlhevítők a (4) füstszekrény fölött rendeztetnek el. Ezzel szemben jelen találmány értelmében a középső (a), csőcsoport lefelé hosszabb, mint a külső csőcsoport úgy, hogy ehhez képest többé vagy kevésbé mélyen hatolnak a (4) füstszekrénybe. A rajzon csak egy ilyen meghoszszabbított csőc3oport van föltüntetve, lehetnének azonban a túlhevítő közepe felé még további c3Őcsoportok is elrendezve, me'lyek a (4) füstszekrénybe még mélyebben hatolnak be. Ezen elrendezés a túlhevítő hatásos fűtőfölülétét szemmel láthatóan növeli, e mellett azonban semmikép sem nehezíti meg a tűzgázoknak a (3) lángcsöveken és (13) segédcsöveken való átáramlását, mivel a túlhevítőcsöveknek lépcsőzetesen való meghosszabbítása folytán elegendő tér marad a kazán homlokfaláig arra, hogy a füstgázok akadálytalanul távozhassanak el. A . túlhevítőnek a jelzett módon való kiképezése folytán a füstszekrényt korlátolt térfogata dacára is lényegesen jobban használhatjuk ki. Természetes, hogy a találmány nincsen a rajzon föltűntél ett csoportosításra és az alkalmazott három kamrára korlátozva. A kamrák száma tetszőleges lehet és főkép akkor növelhető, ha a túlhevítőcsövek fokozatos meghosszabbítása még nagyobb mértékben történik, mint a rajzon látható foganatosítási alaknál; lényeges csak az, hogy ismert szerkezetű túlhevítőknél a csöveket a füstszekrény felé lépcsőzetesen úgy hosszabbítjuk meg, hogy a füstgázoknak a kazán lángcsatornáiból való kiáramlása meg ne akadályoztassék. Végül még a túlhevítőben a fűtőgázoknak' a túlhevítendő gőzre gyakorolt behatását is javítjuk. Ezen célból, mint a rajz mutatja, a középső (14) füstcsövek és a külső (15) i gőzvezetőcsövek között szabadon maradó keskeny köpenytérbe, mely célszerűen legfeljebb 5 mm. vastag gőzréteget bocsát át,