59415. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szivarkagyártó gépek járásának az előállott szivarkák súlya útján való szabályozására

egy higanykontaktust, a 12. és 13. ábra a dohánybevezetést szabályozó tengely működtetésére szolgáló berendezéseket, végül a 14. ábra oly berendezést mutat, mely a szivarkák súlyának a normális súlytól lefelé vagy fölfelé való eltérését mennyiségileg jelzi. . A találmány tárgyát vázlatosan föltün: tető 1. ábra szerint a (2) élek körül lengő (1) mérlegrúd (3, 3) tárcsákat hord, amelyek körül a végnélküli (4) szállító szalag fut. Az egyik (3) tárcsát a szivarkagép közvetlenül hajtja, (azonban, amint alább ki lesz fejtve, a mérés zavarása nélkül) úgy, hogy a (4) szalag sebessége mindig arányos lesz a szivarkagép sebességével, illetve azzal a sebességgel, amellyel a (C) szivarkák a szivarkagép (5) kiadócsatornájából lehullnak. A szivarkákat a (6) lemez vezeti a (4) szalagra, melynek másik végén a szivarkák a (7) gyűjtőszíjra esnek ^ ez utóbbiról egy munkás által szedetnek le. A (4) szalag ennélfogva mindig állandó számú szivarkát hord, amely számot a szivarkákkal födött szalagdarab hossza és a szalagnak a szivarka gépéhez viszonyított sebessége határozza meg. A (8) ellensúly a mérlegrudat vízszintes helyzetben tartja, ha a szalagon lévő szivarkák súlya normális, míg ha a gépből az előírtnál kisebb súlyú szivarkák kerülnek ki, akkor a mérlegrúd baloldali vége fölemelkedik, ha pedig a szivarkák az előírt súlyánál nehezebbek, akkor a mérlegrúd ellenkező irányban billen ki. Ilyen módon a szivarkák tovahaladása közben azoknak egy bizonyos száma állandóan leméretik. Ez a berendezés tehát a munkásnak jelzi, hogy mikor kell a dohány bevezetését fokozni, vagy csökkentenie, mivel a mérlegrúd kilengéséből megállapíthatja, hogy a szivarkák a megkívánt súlynál nehezebbek vagy könnyebbek-e. Azonban, mint említve volt, célszerűbb a Szabályozást valamely átvivő berendezés segélyével önműködővé tenni. A rajzokon példa gyanánt elektromos berendezés van föltüntetve. A szivarkagépben a dohány tovamozgatását a (9) orsó szabályozza, amelyre a (10) kilincskerék van ékelve. Ez utóbbi a (11) emelőkön ülő (Ll) és (Hl) kilincsek segélyével úgy az egyik, mint a másik irányban lépésenként tovább kapcsolható. A (11) emelők az (L2) és (H2) szolenoidok magjaival vannak csuklósan összekötve. A (12) telep egyik sarkát az (M) drót egy rugalmas (L3) és (H3) ujakkal ellátott kontaktusdarabbal köti Ö3sze, amelynek ujjai között a mérlegrúd végének (13) ütközője leng. A telep másik sarka a (14) drót útján az említett két szoleüoiddal van összekötve, amely célból a (14) drót elágazik és egyik (L) ága az (L2) szolenoid körül való haladása után a helytálló (L4) kontaktushoz, a másik (H) ág pedig a (H2) szolenoidtól a helytálló (H4) kontaktushoz vezet. Ha a (C) szivarkák az előírtnál nagyobb súllyal jönnek ki a gépből, akkor ar (13) ütköző lefelé mozog és a (H2) szolenoid áramköre záródik. Ennek következtében a (Hl) kilincs működésbe jön és a (10) kilincskerék úgy mozdul el, hogy a dohány bevezetésének sebessége csökken. Az alább leírandó tényleges szerkezetnél az áramkör közvetlenül ezután mechanikailag megszakíttatik és a (10) kerék mindaddig tovább-; kapcsoltatik, míg csak a (13) ütköző alsó helyzetében van. A szabályozás befejeztével az egyensúly ismét helyreáll és a (13) ütköző fokozatosan fölemelkedik. Amíg az ütköző az (L3, H3) fogaktól távol van, (vagyis amíg a szivarkák normális súllyal lépnek ki a gépből), a (9) szabályozó orsó az utoljára beállított helyzetben marad. Ugyanilyen, azonban ellenkező irányú lesz a működési mód akkor, ha a szivarkák a normálisnál kisebb súllyal távoznak a gépből, amely esetben az (L2) szolenoid jön működésbe. A találmány lényegének ezen megismertetése után a 2—6. ábrákon föltüntetett szerkezet könnyen megérthető lesz. Ezen ábrákon a megfelelő alkatrészek ugyanúgy vannak jelölve, mint az 1. ábrán. Az (1) mérlegrúd négy (15) szögvasból áll (6. ábra), amelyek alul, fölül és oldalt célszerűen alumíniumból készült merevítők