59405. lajstromszámú szabadalom • Javítások hegyesszögű vágánykeresztezéseken

— 2 -amelyek pl. (3) rudak vagy máseffélék révén vannak a végeken és a (4) rúd révén közé-, pen egymással összekötve. Az (1) és (2) sinek és az őket összekötő részek az (5) csap körül elforgathatok úgy, hogy e sinek a (6) vagy a (7) vágány folytatásai gyanánt helyezhetők el. A rajzban jelzett helyzetben azok a (7) vágány folytatását képezik. A sinekkel párhuzamosan, ezeknek belső oldalán, a kerékkarimák által lenyomható módon a (8, 9, 10) és (11) billenő rudak vagy szögvasak futnak végig. E rudak mindegyike hosszában, a sin belső részénferdén van elhelyezve és mélyebben fekvő végeik, melyek a keresztezés középpontjától távolabb vannak, a csap segélyével vannak megerősítve ; a (8) és (9) rudak ennek megfelelően <13)-nál vannak csap útján megerősítve. A rudak magasabb végükön, melynek fölső széle, hacsak nincs az egyik vágány részére lenyomva, a sin fölszinével egy magasságban van, (14) vezeték van kiképezve, melyben a (16) forgattyú (15) csapja mozog. (3. ábra). A forgattyú (17)-nél van csapágyazva (a föl nem tüntetett) aljakon. A (15) csapok a (19, 20, 21) és (22) összekötőrudak végeiben lévő (18) vezetékekben morognak (1. ábra), míg ezen rudak másik végei (23) és (24)-nél a (4) összekötőrészhez vannak csappal erősítve. A (16) forgatytyúk mindannyian a függőlegestől befelé a fordítókorong felé hajolnak. Midőn tehát a kerékkarima érintkezésbe jön a (8, 9, 10, 11) szögvasak egyikével, ezt lenyomja és <16) forgattyúja előremozog, minthogy a forgattyú szögben van elrendezve és ha a szögvas teljesen lenyomott állapotban van, a forgattyú a 3. ábrában szakgatott vonalakkal rajzolt helyzetbe kerül. A (15) csap a (14) vezetéken, a föltüntetett módon mozog. A forgattyú mozgását a (19,20, 21, 22) rudak a fordítókorongra viszik át, amely úgy mozdul •el, hogy az (1) és (2) sinek a helyes vágány irányába helyezkednek. A (8) és (41) szögvasak belső végei lenyomott állapotban maradnak, amíg a fordítókorong a korong a (1) Vágány irányába van elhelyezve és a (9) és (10) szögvasak megmaradnak normális illetve emelt helyzetükben a sinek fölszi- i nével egy magasságban, míg csak a (6) vágányra nincs szükségünk, mikor is a mellső kerekek karimái a (9) és (10) szögvasakkal jutnak érintkezésbe, ezeket lenyomják, ezáltal a fordítókorong elfordulását okozzák és a (9) és (10) szögvasak lenyomott helyzetben maradva, a (8) ós (11) szögvasak a sinekkel egy magasságba emelkednek. A (8, 9, 10, 11) szögvasak ahelyett, hogy a leírt módon lejtősek lennének, egész hosszukban, vagy hosszúknak nagy részében vízszintesek is lehetnek és két vagy több (25) billenő forgattyúrá lehetnek szerelve (5. ábra). Ebben az esetben a forgattyúk az előbb leírthoz hasonlóan hajlottak és a (19, 20, 21) és (22) összekötő rudak végeiben (26) vezetékek vannak elrendezve, amelyekben a szögvasaknak (27) csapjai mozognak, amelyek az összekötőrúd mozgatását idézik elő, midőn a szögvas le van nyomva és hosszirányban elmozdul a sin mellett. A 2. ábrában a hegyesszögű keresztezésnek vagy kitérőnek végrésze van föltüntetve. Ebben az esetben a (28) sin a (29) csapban van ágyazva olyképen, hogy szükség szerint a (6) vagy a (7) vágány folytatását képezhesse. E célból összeköttetésben áll a (4) lappal vagy aljjal és a (19, 20, 21, 22) öszszekötő rudakkal, az 1. ábrához hasonló elrendezésben. A (9) és (11) szögvasak a (6) vágányhoz, a (8) és (10) szögvasak a (7) vágányhoz tartoznak. Ezen elrendezésnél az összes (25) forgattyúk az 5. ábrában jelzett irányban hajolnak el. A hegyesszögű keresztezés (nem látható) másik végrészén vagy ellenkező irányú kitérőnél a forgattyúk hajlási iránya is ellenkező. A 7. ábra szerint a leírt önműködő elrendezés helyett megfelelő összeköttetés útján a váltóállító emeltyűvel lehet a berendezést működésbe hozni. A 7. ábrában a (28) sin (29)-nél van csapágyazva és a (3o) és (31) rudak segítségével a (32) lengőrúddal áll összeköttetésben. Ez (33)-nál van csapágyazva és (34) kiugrással bír, melyhez (35)-nél a (36) váltóállító emeltyű csatlakozik. A (36) emeltyű mozgatása á (32) rudat