59326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás facellulózának, illetve a cellulózahidrolízis maradékainak hidrolizálására

____ Megjelent 1913. évi április hé 26-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 59326. szám. IV/h/1. OSZTÁLYEljárás faeellulózának illetve a cellulózahidrolizis maradékainak hidrolizálására. LEDERER AUGUST ÉS LEDERER EMIL KERESKEDŐK WIENBEN. A bejelentés napja 1912 julius hó 16-ika. A találmány a faeellulózának hidrolizálóan ható savak segélyével való, magában véve ismert hidrolizálására vonatkozik és célja, hogy az ekkor keletkező cukorféléknek messzemenő, sőt tökéletes átalakulasa illó szerves savakká, különösen pedig ecetsavvá lehetővé váljék. A találmány egyik nagy előnye abban áll, hogy lehetővé teszi tetemes mennyiségű ecetsavnak előállítását még azon maradékokból is, amelyek az ismert facellulóza-hidrolizáló eljárásoknál maradnak vissza. A cellulóza-hidrolízisnél előálló ilyen maradékokat eddigelé fűtési célokra, avagy pedig nyúlós folyadékoknál elnyelőszerként iparkodtak fölhasználni, minthogy azokat j tovább már nem hidrolizálható anyagoknak tekintették (v. ö. pl. Schwalbe: «Die Chemie der Zellulose» 1911, 414. oldal). Meunier Georges már most kimutatta, hogy ezen maradékok ténylegesen még tovább hidrolizálhatók, mimellett végtermék gyanáut vagy ecetsav nyerhető, tekintetbe alig jövő más anyagok mellett, vagy pedig cukor és ecetsav keveréke. E célból valamely tetszőleges, már ismert módon előzetesen hidrolizált cellulózát először megmosunk, majd szárítás után hígított kénsavval annyira nedvesítünk meg, hogy a massza nedvességtartalma 30%-ot meg ne haladjon. Ezután az ilykép kezelt cellulózát kb. 30 percen át előnyösen 250° C. közül túlhevített gőzzel 7 atmoszférát meghaladó nyomás alatt főzzük. Ilykép oly masszát kapunk, mely (polarimetrikusan meghatározva) a száraz termékre számítva, 5% glukózt és 10% illó szerves savat (ecetsavként számítva) tartalmaz. A főzés folyamán fejlődött gőzökből még további, a száraz anyag súlyának 2%-at kitevő (ugyancsak ecetsavként számított) illó szerves sav nyerhető ki. Ha a földolgozott anyagnak eredeti víztartalma 3O°/0

-nál csekélyebb, akkor a keletkező massza (a száraz anyagra számítva) csak 0'75% glukóz (polarimetrikusan meghatározva) és 14% (ecetsavként számított) illó szerves savakat fog tartalmazni s ezenfölül a főzés folyamán fejlődött gőzökből ugyancsak a száraz termék súlyának 2%-át tevő (ecetsavként számított) illó savakat nyerhetünk ki. Ahelyett, hogy — mint előbb részleteztük — maradékokból indulnánk ki, níelyeket a cellulózának megelőző hidrolízise alkalmával kaptunk, a találmány értelmében úgyis eljárhatunk, hogy kiindulási anyagként megváltozatlan faeellulózát alkalmazunk. Ezen esethez a következő meg-