59323. lajstromszámú szabadalom • Egymásba tolható asztalsorozat

összes tagjai ösmert módon egyetlen asztalt alkotnak. Ha az asztalsorozatból az (1) ábrabeli állványt akarjuk képezni, úgy az (1) asztalt annyira emeljük, hogy a (7) léc a (2) asztal lapja fölé kerüljön; ezután a (7) léceket vízszintes helyzetbe forgatjuk és az (1) asztalt eközben annyira sülyesztjük, míg a (7) lécek a (2) asztal lapjára fekszenek föl (2. ábra) és az (1) asztal további sülyedését meggátolják. Hasonlóan járunk el a (2) asztallal is. A (7) lécek a lábak magasságának kb. felében vannak elrendezve, úgy hogy fölemelt helyzetben az (t) asztal lábainak alsó végeit összekötő, körülfutóléc a (3) asztal lapja alatt fekszik. Ha az állványra többé nincsen szükség és az asztalokat ismét össze kívánjuk tolni, úgy elegendő az egyes asztalokat kissé fölemelni annyira, hogy a (7) lécek ismét függélyes állásukba térhessenek vissza, mire az illető asztalt akadálytalanul lesülyeszthetjük. Magától értetődik, hogy fölösleges a soro- ! Hat legbelsőbb asztalát forgatható (7) lécekkel ellátni. Többtagú sorozatnál esetleg az asztaloknak csak egyik részét láthatjuk els fölcsappantható (7) lécekkel, úgy hogy a sorozat tagjainak csak egy részét lehet az állvány képzéséhez fölhasználni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. A 45807. számú szabadalomban védett egymásbatolható asztalsorozat foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a s,orozat asztalai vagy ezeknek egy része keskeny oldalaikon, a lábak magasságának körülbelül közepe táján, fölső széle körül, ütközők által határolt vízszintes állásig befelé fölcsappantható léccel vannak ellátva, melyek önsúlyuk folytán függélyes állást vesznek föl. 2. Az 1. alaxt igényelt asztalsorozat foganatosítási alakja, jellemezve azáltal,, hogy a fölcsappantható lécek végei az asztallábak szektor-alakú bevágásaiban fekszenek, melyek a lécek végállásait szabják meg. (I rajzlap melléklettel.) MUAS RÉSZVÉNY I ÁRSASÁS YGMCÁJA TÍU0AP€6TEIH