59317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hydrokuprein alkilszármazékainak előállítására
amíg föloldódik, majd a savanyú oldatot •éterrel kimossuk és fölös nátronlúggal és •éterrel rázogatjuk. Az ledesztillálásakor etilhidrokuprein marad hátra amorf maradék gyanánt, melyet szulfáttá való átalakítás révéu tisztíthatunk. A hidrokupreinnek vizes kálilúgban való •oldása helyett, ugyanazon . mennyiségű alkoholos normál kálilúg is használható ezen •célra, vagy pedig 280 rész 20%-os kálilúgbaa oldjuk föl a hidrokupreint és kétszeres •mennyiségű acetont adunk hozzá. Az oldatot ez esetekben nem kell rázogatni. Az •oldatot több napon át jégszekrényben hagyva állni, ledesztilláljuk az alkoholt ill. acétónt -és a maradékot a fönti módop kezeljük tovább. IV. Példti: * / 312 rész (1. mol.) hidrokupreint 23 rész <1. atom.) nátriumnak 3000 rész propilalkoholban és 78 5 rész (1. mol.) propilkloridban való oldatává! 10 órán át autoklávban 95°— 100°-ra hevítünk. Célszerűbben nátrium és propilklorid fölös mennyiségben is alkalmazható. Az alkoholt ezután ledesztilláljuk és a maradékot hígított nátronlúggal és éterrel rázzuk. Az éterikus oldat elpárologtatása után a propilhidrokuprein mint amorf tömeg marad hátra, melyet kristályosítás által ecetéterből kis színtelen C2 2 Hs o N2 02 •összetételnek megfelelő lükben kapunk. Az olvadási pont 142°-on van, az anyag alkoholban, éterben, benzolban és kloroformban könnyen, vízben és benzinben ellenben nehezen oldódik. V Példa: 312 rész (1. mol.) hidrokupreint 23 rész <1. atom.) nátriumnak 2000 rész izoamilalkoholban és 106'5 rész (1. mol.) azoamilkloridban való oldatával 10 órán át autoklávban 96—1004 -ra hevítünk. Az alkoholt azután vákuumban ledesztilláljuk és a maradékot nátronlúggal és éterrel rázzuk. Az éteres oldatot kénsavval kirázzuk és a savanyú oldatot ammóniákkal forrón semlegesítjük. Ekkor izoamilhidrokupreinszulfát kristályosodik ki finom, fehér 231° olvadási ponttal bíró tűk alakjában. A szabad bázis következő összetételű: C^HS^NJOJ. Színtelen, keserű kristályokat alkot, melyek 147°-on olvadnak és vízben és benzinben nem, alkoholban és kloroformban viszont könnyen oldódnak. VT. Példa: 1500 rész allilalkoholban 23 rész (1. atom.) nátriumot és 312 rész (1. mol.) hidrokupreinnak 76'5 rész (1. mol.) allilkloriddal való keverékét oldunk és az oldatot 20 órán át autoklávban 90—100°-ra hevítjük. Az allilalkoholnak vákuumban való ledesztillálása után a maradékot hígított nátronlúggal és éterrel rázzuk. A képződött nllilhidrokupreint higított kénsavval kivonjuk az éteres oldatból és az oldatot kevés állati szén hozzáadása mellett hevítjük. Lehűlésekor az allilhidrokuprein nehezen oldható savanyú szulfátja 187°-on oldható, finom tük alakjában kristályosodik ki. Ha a savanyú szulfát forró oldatát higított alkoholban ammóniákkal semlegesítjük, akkor az allilhidrokuprein neutrális szulfátja színtelen, 226°-on olvadó tűk alakjában válik le. A szulfátnak éterrel és ammóniákkal való rázása által az éternek elpárologtatása után a szabad bázist kapjuk, melynek összetétele a következő. C2 S H2 Í Na 02 - Színtelen, keserű, kristályokat alkot, melyek alkoholban és kloroformban könnyen, vízben és benzinben ellenben nem oldhatók. VII. PéUa: 312 rész (1. mol.) hidrokupreint 23 rész (1. atom.) nátriumnak 1500 rész alkoholban és 99 rész (1. mol.) etilénkloridban vagy annak fölöslegében való oldatával l1 /* napon át visszafolyó hűtővel ellátott edényben főzzük. Az alkohol ledesztillálása után a maradékot nátronlúggal elegyítjük és éterrel kirázzuk. Az éteres oldatból a bázist kénsavval vonjuk ki a savanyú oldatot ammóniákkal semlegesítjük. Ekkor klóretilhidrokupreinszulfát válik le, melyet alkoholból való átkristályosítás útján tisztítunk és ily módon színtelen, tűalakú kristályokban kapjuk. A szulfát (C2 1 Ha 7 Na 02 0/a ). Ha S04 analízisekor 8'25°/0 klór volt kimu-
