59317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hydrokuprein alkilszármazékainak előállítására

amíg föloldódik, majd a savanyú oldatot •éterrel kimossuk és fölös nátronlúggal és •éterrel rázogatjuk. Az ledesztillálásakor etilhidrokuprein marad hátra amorf mara­dék gyanánt, melyet szulfáttá való átalakí­tás révéu tisztíthatunk. A hidrokupreinnek vizes kálilúgban való •oldása helyett, ugyanazon . mennyiségű al­koholos normál kálilúg is használható ezen •célra, vagy pedig 280 rész 20%-os kálilúg­baa oldjuk föl a hidrokupreint és kétszeres •mennyiségű acetont adunk hozzá. Az olda­tot ez esetekben nem kell rázogatni. Az •oldatot több napon át jégszekrényben hagyva állni, ledesztilláljuk az alkoholt ill. acétónt -és a maradékot a fönti módop kezeljük tovább. IV. Példti: * / 312 rész (1. mol.) hidrokupreint 23 rész <1. atom.) nátriumnak 3000 rész propilalko­holban és 78 5 rész (1. mol.) propilkloridban való oldatává! 10 órán át autoklávban 95°— 100°-ra hevítünk. Célszerűbben nátrium és propilklorid fölös mennyiségben is alkalmaz­ható. Az alkoholt ezután ledesztilláljuk és a maradékot hígított nátronlúggal és éter­rel rázzuk. Az éterikus oldat elpárologta­tása után a propilhidrokuprein mint amorf tömeg marad hátra, melyet kristályosítás által ecetéterből kis színtelen C2 2 Hs o N2 02 •összetételnek megfelelő lükben kapunk. Az olvadási pont 142°-on van, az anyag alko­holban, éterben, benzolban és kloroformban könnyen, vízben és benzinben ellenben ne­hezen oldódik. V Példa: 312 rész (1. mol.) hidrokupreint 23 rész <1. atom.) nátriumnak 2000 rész izoamilal­koholban és 106'5 rész (1. mol.) azoamil­kloridban való oldatával 10 órán át auto­klávban 96—1004 -ra hevítünk. Az alkoholt azután vákuumban ledesztilláljuk és a ma­radékot nátronlúggal és éterrel rázzuk. Az éteres oldatot kénsavval kirázzuk és a sa­vanyú oldatot ammóniákkal forrón semlege­sítjük. Ekkor izoamilhidrokupreinszulfát kristályosodik ki finom, fehér 231° olvadási ponttal bíró tűk alakjában. A szabad bázis következő összetételű: C^HS^NJOJ. Szín­telen, keserű kristályokat alkot, melyek 147°-on olvadnak és vízben és benzinben nem, alkoholban és kloroformban viszont könnyen oldódnak. VT. Példa: 1500 rész allilalkoholban 23 rész (1. atom.) nátriumot és 312 rész (1. mol.) hidrokuprein­nak 76'5 rész (1. mol.) allilkloriddal való keverékét oldunk és az oldatot 20 órán át autoklávban 90—100°-ra hevítjük. Az allil­alkoholnak vákuumban való ledesztillálása után a maradékot hígított nátronlúggal és éterrel rázzuk. A képződött nllilhidrokup­reint higított kénsavval kivonjuk az éteres oldatból és az oldatot kevés állati szén hozzáadása mellett hevítjük. Lehűlésekor az allilhidrokuprein nehezen oldható sava­nyú szulfátja 187°-on oldható, finom tük alakjában kristályosodik ki. Ha a savanyú szulfát forró oldatát higított alkoholban ammóniákkal semlegesítjük, akkor az allil­hidrokuprein neutrális szulfátja színtelen, 226°-on olvadó tűk alakjában válik le. A szulfátnak éterrel és ammóniákkal való rá­zása által az éternek elpárologtatása után a szabad bázist kapjuk, melynek összeté­tele a következő. C2 S H2 Í Na 02 - Színtelen, keserű, kristályokat alkot, melyek alkohol­ban és kloroformban könnyen, vízben és benzinben ellenben nem oldhatók. VII. PéUa: 312 rész (1. mol.) hidrokupreint 23 rész (1. atom.) nátriumnak 1500 rész alkoholban és 99 rész (1. mol.) etilénkloridban vagy annak fölöslegében való oldatával l1 /* na­pon át visszafolyó hűtővel ellátott edény­ben főzzük. Az alkohol ledesztillálása után a maradékot nátronlúggal elegyítjük és éterrel kirázzuk. Az éteres oldatból a bázist kénsavval vonjuk ki a savanyú oldatot am­móniákkal semlegesítjük. Ekkor klóretil­hidrokupreinszulfát válik le, melyet alko­holból való átkristályosítás útján tisztítunk és ily módon színtelen, tűalakú kristályok­ban kapjuk. A szulfát (C2 1 Ha 7 Na 02 0/a ). Ha S04 analízisekor 8'25°/0 klór volt kimu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom