59303. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szalagoknak, zsinóroknak és hasonlóknak fehérneműdarabokba és hasonlókba való befűzésére

Megjelent 1913. évi április hó 25-én. MAGY. gtat KIR. SZABADALMI hBb HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 59303. szám. I/i. OSZTÁLY. Berendezés szalagoknak, zsinóroknak és hasonlóknak fehérnemttdarabokba és hasonlókba való befűzésére. POHLNÉ SZÜL. WONDRAK FINY MAGÁNZÓNÖ DÖRFELBEN. A bejelentés napja 1912 julias hó 3-ika. A jelen találmány tárgya szalagoknak, zsinóroknak és hasonlóknak fehérneműdarabokba és hasonlókba való befűzésére szolgáló tű. Az e célra eddig használt tűknél a szalag vagy zsinór végét a tű fokán lehetőleg nagy hosszban kellett keresztülhúzni, hogy a szalag befűzésekor annak végét a fehérneműdarab stb. ki ne húzza j a tű fokából. Ha igen szűk volt ama hely, j melyen a szalagot stb. keresztülfűzni kellett, a szalag vége ennek dacára gyakran kihúzódott a tű fokából még akkor is, ha meglehetősen hosszan fűzetett is be abba. Minthogy tehát a szalag végét aránylag nagy hosszban kellett a tű fokán keresztülhúzni, ezért a szalagot mindig tetemesen hosszabbra kellett venni, mint amennyire a tulajdonképeni befűzéshez szükség volt. Rövid szalagmaradékokat viszont, melyek magára a befűzésre elegendők voltak, ez okból nem lehetett többé felhasználni. E hátrányokat a jelen találmány szerint alakított tű" a legegyszerűbb módon azáltal küszöböli ki, hogy a tű itt egy tövissel, egy orral, vagy valamely más a szalag végének fogvatartására alkalmas szervvel van ellátva. Ezáltal lehetővé válik, hogy a tűt a szalag legvégén erősítsük meg, azonkívül pedig, hogy minden esetben a szalag vagy hasonló biztos befűzését érjük el. A mellékelt rajzon a találmány értelmében kiképezett tűnek egy kiviteli alakja van példaképen bemutatva, és pedig az 1. ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán hosszmetszetben, míg a 3. ábra a tű használatának módját tünteti föl. Az (a) tű (d) szokásos (b) tűfokkal bír. E tűfok közvetlen közelében a tűn egy (d) tövis van elrendezve, melyre a tű fokán keresztülhúzott szalag végét rászúrjuk, amint éz a 3. ábrán látható. Ez ábra azt is mutatja, hogy a tű az (e) szalag legvégén erősíthető meg. A (d) tövis elrendezése természetesen a legkülönbözőbb lehet. Lehet pl. azt a tű testéből való kimetszéssel és oldalra való kihajlítással létesíteni. Az ilyen, oldalt kinyúló tövis azonban meggátolja a szalagnak, illetőleg a tűnek a fehérneműdarabon stb. való sima keresztűlbúzását, vagy pedig a tövis begye előtt különleges kidudorodás létesítésére van szükség, hogy a tű meg-