59266. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szóda ujranyerésére és értékes melléktermékeknek a nátron- vagy szulfátcellulozagyártás hulladéklúgjaiból való nyerésére

i dött szódatartalmú még meleg szénpor szolgálhat. A fönt leírt eljárás következő változatai érdemelnek említést. . Minthogy a kérdéses cellulozagyártásnál olcsó szerves oldószereket, mint borszeszt, faszeszt, acetont stb. kapunk, a fekete lúgnak humusanyagokkal vagy ezek nélkül való alkalmas koncentrálása által (esetleg egészen a száraz állapotig) oly nátriumsókat lehet a többiektől extrahálni, melyek erős savval való desztillációjuknál ecetet és hangyasavat adnak. Az ily extrahálás és az ecetnek és hangyasavnak rákövetkező ledesztillálásánál visszamaradó nem illó savakat értékes desztillációtermékek elérése céljából célszerűen kalciumkarbonáttal (a szóda kausztizálásánál származó hulladékkal) közömbösíthetjük, a szerves sók ijem extrahálható mennyiségével egyesíthetjük és erős bázissal hevítjük. Ezáltal alkoholok és ketonok közel egyenlő ugyanoly nagy mennyiségét kapjuk, mint akkor, mikor az ecetsavat és a haugyasavat nem választottuk ki, minthogy az alkoholokat és ketonokat főkép a lúg oxisavjaiból állítjuk elő. Lehet továbbá a föltaláló által régebben megadott eljárást alkalmazni, mely szerint a humusanyagoktól megszabadított fekete lúgot az ammóniaszóda eljárás elvei szerint kezeljük, mimellett a kapott mészsókat önmagukban vagy valamely erős bázissal keverve fölhevítjük. Ekkor a mészsók könynyebb elbomlása folytán az értékes desztillációs termékek nagyobb kiaknázását érjük el, mint nátriumsók desztillációja esetén. Az említett eljárásnál ecetet és hangyasavat is mint olyanokat vagy sók alakjában lehet elkülöníteni és csak a többi szerves mészsókat kell erős bázissal fölhevíteni. Ez például azáltal történhetik, hogy az ecetsav és a hangyasav ammoniaksóit leghelyesebben csökkentett nyomás mellett a többi ammoniáksótól ledesztilláljuk, mielőtt a meszet az ammónia elhajtása céljából hozzáadjuk. Ha nem ecetsavat és hangyasavat desztillálunk, ki kell emélnünk, hogy a mészsók közül azok, melyek erős savval való desztillációnál ecetet és hangyasavak adnak, kristályosítás vagy alkalmas szerves oldószerekkel való extrakció által a többiektől könnyen elválaszthatók. Ez különösen az esetben lehetséges, ha a lúg szerves sói nemcsak kálciumhoz vannak kötve, hanem nátriumhoz is egy bizonyos mennyiség kivételével, mely az ecettel, illetve az ecet hangyasavval equivalens és például a mészsóval való vegyítése által equivalens mennyiségű nátriumszulfáttal van képezve úgy, hogy gipsz és nátriumsók képződnek. Minthogy a szerves oldószerekkel történő föntebb leírt extrakciós eljárásnál, melynél ecetet és hangyasavat kapunk, az összesvegyileg kötött nátron, melyet extraháltunk,, kevésbé értékes sók (konyhasó, nátriumszulfát) alakjában veszendőbe megj?, előnyös ehelyett az ecet és hangyasav ledesztillálása előtt a kérdéses nátronsókat az ammoniaszódaeljárás elvei szerint kezelni úgy, hogy a szerves savak bikarbonátja és mészsói keletkeznek. Ez annál előnyösebb, minthogy emellett a kérdéses cellulózafőzőeljárásnál el nem kerülhető szódaveszteség fedezésére egyúttal bikarbonátot is előállíthatunk új konyhasó mennyiségekből ós pedig olcsóbb módon, mint az általános szódaeljárásnál. A föltaláló által megadott másik eljárásnál, melynél a humusanyagokat, a szódát, az ecetet és a hangyasavat nyerjük, ezzel együtt kapott nem illó szerves savakat ezeknek vagy sóiknak egy vagy több erős bázissal való fölhevítése által a fönt leírt eljárás szerint, lehet kiaknázni. Az itt alkalmazásra kerülő száraz desztilláció kivitelére vonatkozólag a következő részleteket kell megemlítenünk. Az itt tekintetbe jövő anyagok rendszerint nehezen szabadíthatók meg víztartalmuktól. Különös nehézséget okoznak a nátriumsók, minthogy ezek erős koncentrájásuk után szívós masszákat alkotnak, melyek közönséges retortákban és vastagabb rétegekben csak nehezen desztillálhatok. Ajánlatos ezért a desztillálandó anyagokat vékony rétegekben és elegendő magas hőmérséklet mellett o