59258. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kemény szappanok előállítására

- 3 — ^előnnyel használhatók olyan szappanok előállításánál, amelyek tengervízzel és más nagy elektrolittartalommal bíró vizekkel való mosáshoz használhatók. Erre a célra eddig csak olyan szappanokat használhattak, amelyek nagyfokú diszperzióval bírtak és nehezen kisózhatók, nevezetesen káliszappanokat vagy káli- és nátronszappanok elegyeit. Ezen azonban higroszkóposak és már eredetileg kocsonyaszerűek vagy a levegőn szilárd halmazállapotukat elvesztik. Ha ' azonban a nátronszappan az említett elszappanosított halogén-, oxi-, hidroxivagy szulfozsírokat vagy zsírsavakat, vagy ezeknek a polimerizált termékeit tartalmazza úgy különösen a kókuszolaj- vagy pálmamagolajszappanok tengervízzel való mosásra igen jól használhatókká válnak. Végül tudvalevő, hogy vízüveggel töltött szappanoknak az alkalmazott vízüveg mennyiségnek megfelelően nagy szabad alkálifölös-Jeggel kell bírniok. Ennek oka abban rejlik, hogy a közönséges vízüvegtartalmú szappanokban két kolloidális rendszer képződik, amelyek közül a vízüvegből, nátronlúgból és vízből álló rendszer zsírsavas sókat, a zsírsavas sókból, nátronlúgból és vízből álló rendszer pedig vízüveget abszorbeál. Ebből következik, hogy mindkét rendszerben megfelelő alkálifölöslegnek kell jelen lennie. Ha azonban a zsírsavas sók rendszere, illetve a szappanrendszer elektrolitokkal szemben érzéketlen, úgy ez képes lesz a vízüveg tökéletes abszorbeálására és csak •az a nátronfölösleg lesz szükséges, amely a zsírsavas sóból, nátronlúgból, vízüvegből és vízből álló rendszernek felel meg. Ez igen nagy fontossággal bír a rostok kimélése szempontjából. Mint az előadottakból kitűnik, a találmány tárgyát tevő eljárásnál főképen arról van szó, hogy az előállított szappanok csak normális zsírsavas sókat tartalmaznak és azokban a százalékos arányokban, amelyek a szappaniparban szokásosak, kemény szappanokat adnak. Ezt az eredményt egyrészt az alkálimennyiség megfelelő megszabásával és másrészt azzal érjük el, hogy az elszappanosítási akképen vezetjük, hogy nemcsak az alapanyagok, hanem a hozaganyagok is teljesen elszappanosíttassanak. E mellett a reakció vagy kezdetétől annak befejezéséig külső melegítés mellett foganatosítható, vagy pedig azt külső melegítéssel csak megindíthatjuk és azután saját reakciómelegének befolyása alatt vezethetjük végig. Példák: I. 100 g. csontzsírt 100 g. 70%-os neutralizált törökvörösolajat és 65 g. 40° Bé. nátronlúgot vízfürdőn melegítünk és melegben egyideig magára hagyunk, vagy a reakció tartamának megrövidítése végett kavarunk. A hőmérséklet növekedése és a reakcióelegy emelkedése közben meglehetősen heves reakció áll be és gyöngén alkalikus szappánegyvet kapunk, amely lehűlve, kemény szappant ad. Föltehető, hogy a csontzsír elszappanosodása, amely magában ilyen erős lúggal el nem szappanosítható, azáltal válik lehetővé, hogy ez a zsír első sorban a használt törökvörösolajjal oldatba megy, illetve adszorpció útján kolloidális fölületi képződményt alkot, amely állapot az elszappanosodási reakcióra előnyös. A csontzsírnak a lúggal végbemenő elszappanosodása elég meleget fejleszt arra, hogy minden a reakciószférában levő zsír normális zsírsavas sóvá elszappanosíttassék. II. 100 g. szézámolajat, 30 g. 70%-os szulfonált halzsírt és 57—60 g. 40° Bé, nátronlúgot az I. példa szerint elszappanosítunk. Az így kapott szappanenyv szilárd, kemény szappanná merevedik meg, bár sem a szézámolaj magában, sem a törökvörösolaj magában hasonló koncentráció mellett megfelelő kemény szappanokat nem ad. III. Szézámolajat kb. 150°-on levegő befúvásával oxidálunk és a lehűtött oxidált zsiradékot a szokásos módon konc. kénsavval szulfonáljuk. Az ilyen módon kapott szulfosavak ugyanúgy használhatók föl a szappangyártáshoz, mint az I. és II. példa szerint használt szulfonált olajok.