59185. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés jelzők szabadra állítására

- 3 -az 1. ábrán látható állásából, az evvel előkészített (Bl, Pl, F2, C2, L2, D21) áramkör az (A3) kontaktusnál egyelőre megvan szakítva. Hogy az áramkör záródjék, először a váltót kell átállítani, ekkor az áramkör az (A5, Al, V) elreteszelő elektromágnes (B2) úton folytatódik és a váltó (a) állásban elreteszelődik, miközben az (L2) vezetéket a (D2) kontaktus a (D22) kontaktussal kapcsolja és evvel az áramkört a <H2, S2, 81, B2) úton kiegészíti úgy, hogy az (Sl, 82) jelző mágnesek gerjednek és a (G2) menetnek megfelelő jelzéskép létesül. A (D12 és D22) kontaktusok és az ezekhez tartozó (Hl, H2) jelző vezetékek közé természetesen az (A2, A3) kontaktusokhoz faasonló kontaktusokat is lehetne pld. akként bekapcsolni, hogy a (D12) kontaktushoz a {Hl) vezetékkel csakis a váltó (-f-) állásában, a (D22) kontaktus a (H2) vezetékkel pedig csakis a váltó (—) állásával legyen kapcsolva. Ezeket a kontaktusokat tehát az {Ml, M2) pontokon kellene beépíteni, a leírt különléges kapcsolás azonban fölöslegessé teszi azokat. A 2. ábrán a találmány tárgya szervesen összefüggő váltó és jelzőcsoport esetére látható. Az (FI, F2, F3 és F4) vágányútkapcsolók a (Gl, G2, G3)illetve (G4) vágányokba való bejáratoknak felelnek meg. Az (Sl, S2) főjelzőt csakis a (Gl) vágányba való bejáratnál állítjuk egykarú jelző, minden más bejáratnál ellenben kétkarú jelző gyanánt. Minden (Wl, W2, W3) váltó egy-egy, az 1. ábrából ismert berendezéssel van fölszerelve. A rajz áttekinthetősége szempontjából ezen az ábrán a reteszek az (R) vágányokra merőlegesen vannak elrendezve és ebből az okból egy-egy, a váltónyelveket elreteszelő (B3) elreteszelőorral ellátva. A megrajzolt három elreteszelő berendezésnek különböző számú elreteszelő kontaktusuk van, mely kontaktusok száma az illető váltó mögött fekvő vágányok számával egyezik meg. Ennek megfelelően az (1) váltó elreteszelésének az elreteszelés megszüntetése szempontjából számbajövő (D5) kapcsoló mellett még a (Gl, G4) vágánynak megfelelő négy (Dl, D2) elreteszelő kapcsolója is van. A (W2) váltó elreteszelésének a (D8) elreteszelő kapcsolón kívül a (Gl, G2) vágányoknak megfelelő két (D6, D7) és a (W3) váltó elreteszelésének a (G3, G4) vágányoknak megíelelő két (D13, D14) elreteszelő kapcsolója van. A két (Gl, G2) vágányba való menetnél a (Wl) váltónak az alapállásban kell lennié, ennek megfelelően az (FI, F2) vágányútbéállítókkal kapcsolt (Dl, D2) elreteszelő kapcsolóknak (Dll, D12) kontaktusai együttesen vannak a váltó (-{-) állásánál zárt (A2) nyelvkontaktussal kapcsolva, míg az (F3, F4) vágányútkapesolókhoz tartozó (D31, D41) kontaktusok az (A3) nyelvkontaktussal vannak összekötve. A másik két elreteszelő berendezés belső kapcsolása az 1. ábrán láthatónak teljesen megfelel. Mikor az (FI) vágányútkapcsolót állítjuk át, először a (Wl) váltót reteszeli el a (Bl, FI, Ll, Dl, Dll, A2, Al, VI, B2) áramkör és az (Ll) vezeték kapcsolódik a (Dl, D12) kontaktuson át a (Hl) vezetékkel, mely azonban nem azonos az 1. ábrán látható (Hl) vezetékkel, hanem a (W2) váltó (D6) reteszkapcsolójához vezet úgy, hogy az (FI, Dl, D12) áramvezeték, melyet a (Hl, D6, A12, Ali, V2) vezeték által kiegészített áramkör a (W2) váltót a nyugalmi helyzetében elreteszeli. A (Hl) vezeték a (D6, D62) kontaktuson át csak ekkor kapcsolódik a (Hll) vezetékkel és az áram csakis ekkor juthat a (Gl) vágányhoz tartozó vágányútjelző (Sl 1) jelző elektromágnesén és az (SL) jelző elektromágnesen át a (B2) sarokhoz. Mikor a vágányútkapcsolót a nyugalmi állásba állítjuk vissza, az (L6) vezetéken át a (W2) és az (L5) vezetéken át a (Wl) váltó elreteszelését szüntetjük meg. Ha az (F2) vágányútkapcsolót állítjuk á^ di (Wl) váltó hasonló módon a szabványos állásában, a (W2) váltó ellejiben a (H2) vezeték közvetítésével csakis akkor reteszelődik" el, mikor azt a (—) állásba állítottuk. A jelző állítóáram ekkor a (H21) vezetéken a vágányútjelző (S21) jelzőmágneséhez és innen a főjelző (S2) jelző mágneséhez megy.