59084. lajstromszámú szabadalom • Bejáratmutató vasúti állomási blokkberendezésekhez

elforgatja. A (9) csillagkerék egy (23) számtárcsával van szilárdan összekötve, amely tehát a (9) csillagkerék forgási iránya szerint szintén egy beosztással fordul előre vagy hátra. A (8) fog elhaladása után a csillagkerék, amelynek fogai a (7) tárcsán -elrendezett {!') korong kerületéhez illeszkedő fejrésszel bírnak, ezen korong által rögzítve tartatik. Ennek folytán az (l) állító emeltyűnek minden, lefelé vagy fölfelé történő elforgatásakor a mutatószerkezet zárófödelének (10) kivágásában más-más szám jelenik meg. Minthogy az (1) emeltyű csak akkor viszi magával az (5) lánctárcsát, ha a (22) kilincs le van nyomva, egyébként pedig a (4) tengely körűi szabadon, ill. üresen visszaforgatható, ennélfogva az (1) emeltyűnek kellő számú elforgatása által a {23) számtárcsának mindig a kívánt számjegye állítható a mutatószerkezet zárófödelének (10) nyílásába. Ha a (23) tárcsa pl. a 0—9-ig terjedő számsorozattal van ellátva, akkor a tilos bejáratnak megfelelő «0» jelzést célszerűen a többi számjegyek között középen rendezzük el, amint az 5. ábra mutatja. Ez esetben az (1) emeltyűt egyik szám beállításánál sem kell Ötnél többször működtetni. A számtárcsa számjegyei a különböző bejárati vágányoknak felelnek meg és mihelyt egy beérkező vonat vezetője egy számot megpillant, azonnal tájékozva van, hogy a váltóállomásoknak megfelelően melyik vágányon fog befutni. Ezen mutatószerkezetnek a váltóállító tolórudakkal, ill. magokkal a váltóállásokkal való együttműködését a (11) tolórúd biztosítja (3. és 4. ábra), amely az alkalmazott ismeretes tolórudakkal párhuzamosan a szekrénynek egy tartalékhelyén van elrendezve. Az (5) lánctárcsa elforgatásakor a (11) tolórudat a (12) kúpkerékpár, továbbá a (13) tengely és az ezen ülő (14) fogaskerék, amely a tolórúdhoz erősített (15) fogasrúdba kapaszkodik, kényszermenetüen magával viszi úgy, hogy a (23) számtárcsa minden beállításának a (11) tolórúdnak egy bizonyos meghatározott helyzete felel meg. Hogy a váltóállító személy a tolórúd helyzetéről a számtárcsa állását fölismerhesse, a (11) tolórúd egy (16) mutatóval van ellátva (1. ábra), amely a szekrénynek egy hasítékán átnyúlva egy (17) skála fölött mozog, amely a (23) számtárcsának megfelelő számjelzésekkel van ellátva. Hogy a váltóállító berendezés segélyével beállított bejárati vágány tényleg az legyen, amelyet a mutatószerkezet jelez, a (11) tolórúdhoz egy szögvasszelvényű (18) sin van erősítve (4. ábra), amely fölött minden váltó (19) kallantyú tengelyén egy-egy kétkarú (20) kilincs van elrendezve. A (18) sin a (20) kilincsek karjainak megfelelő elhelyezésű (21) kivágásokkal bír, amelyek a hozzájuk tartozó kilincskarokhoz hasonlóan különböző függélyes síkokban vannak elrendezve, hogy a (18) sin különböző mérvű eltolásainál a kilincsek csakis a hozzájuk tartozó kivágásokba, ellenben más kilincsek kivágásaiba ne léphessenek be. Valamely (19) kallantyútengely tehát csak akkor fogatható el, ha a kilincséhez tartozó (21) kivágások ezen kilincs alatt feküsznek. A kivágások pedig úgy vannak elrendezve, hogy csakis az a kallantyútengely forgatható el bizonyos irányban, amelyik a kiválasztott szabad bejárati vágánynak és a mutatószerkezet jelzésének megfelel. Az (5) lánctárcsa mozgása a (11) tolórúdra nemcsak fogaskerékmű útján, hanem — különösen ha kevés a hely, — célszerűen egy lánctárcsa égyik oldalába vágott spirális csatorna és ebben vezetett csatlórúd útján is átvihető. A 6. és 7. ábra szerint a lánctárcsának a találmány szerinti elrendezés mellett szabadon maradt oldalába egy (28) spirális csatorna van vágva, amellyel a vízszintes síkban eltolható (29) rúd csapja kapcsolódik. Ezen rúd mozgása aztán tetszőleges rudazat segélyével vihető át a (11) tolórúdra. A (28) spirális horony alkalmazása esetén különben a berendezést egyszerűbben, és pedig úgy lehet foganatosítani, hogy a (29) rúd maga nyúl be a váltóállító emeltyűk szekrényébe és ott a rendes tolórudak alatt, ezekre merőlegesen mozog. A (29) rúd fölső oldalán ekkor kivágások vannak elosztva