59053. lajstromszámú szabadalom • Aeroplán

Megjelent 1913. évi március hó 37-én. _ MAGY. grt-v KIK. szabadalmi wbs hivatal SZABADALMILEIRAS 5905B. szám. V/h. OSZTÁLY. Aeroplán. székely mihály aviatikus budapesten. A bejelentés napja. 1911 augusztus hó 4-ike Az aeroplán oldalirányú stabilitásának megóvására mai napig gaucbisáement szolgált, akár szárnytorzítás, akár aileronok alkalmazásával ; ugyanezt a célt szolgálta az oldalkormány is, de már csak alárendelt mértékben. Ennek a találmánynak célja az oldalstabilitásnak a gauchissement teljes mellőzésével, tisztán az oldalkormány segítségével való megőrzése. Kísérleteim és tapasztalataim alapján ugyanis arra meggyőződésre jutottam, hogy ilyen célra oly trapézalakú fölület a legalkalmasabb, mely rövidebb párhuzamos élével néz a haladás irányába, vagyis amely idom hátrafelé szélesedik. Az iiyen speciális alakú fölület stabilizáló hatásainak további fokozására segédfölületeket is alkalmazok később leírandó módon, miáltal az így fölszerelt gépnél semmiféle gauehissementra nincs szükség. A csatolt rajzon a találmány tárgyának egy példaképeni foganatosítási alakja van föltüntetve, ahol az 1. ábra egy téglányidomú hordfölülettel bíró aeroplán egyensúlyi viszonyait láttatja oldalszél esetén; a 2. ábra a találmánybeli trapézidomú aeroplánt mutatja be, melyről a világosság kedveért a segédfölületeket eltávolítva képzeljük, a 3. és 4. ábrákon a segédfölületek példaképeni elhelyezése látható elül-, illetőleg föliUnézetben, végül az 5. és 6. ábrák a pozitív és negatív beesési szögeket tüntetik föl. Az aeroplán haladásánál az azt szemben érő légáram iránya és nagysága legyen ,«a», ezenkívül a gépet esetleg «b» irányú és nagyságú széllökés éri, mely az «a» irányától eltérő bármilyen irányból jöhet. Az «a» és «b» eredője a «c» irány és nagyság szerint az a légáramlat, mely az aeroplánt támadja. A légáramlat, melyet mindig vízszintesnek tételezünk föl, föl fogja billenteni az aeroplán azon oldalát, melyet először talál, vagyis ha jobbról jön, a jobb oldalt, ha balról, a baloldalt. Ezen jelenségnek az az oka, hogy az 1. ábrán íoltüntetett {dl, el, fl) háromszög emelőereje nem egyenlő a (d2, e2, f2) háromszög emelőerejével, mert míg a légáram a (dl, el) élt fölülről, addig a (d2, e2) élt alulról éri és így a (d2, e2) ól olda.lán az emelőerőt növeli, míg ugyanekkora másikon csökkenti. Sokkal erősebben nyilvánul ez a hatás,