59043. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos ívlámpák meggyújtására és szabályozására

taktus záródik, amikor is az (i2) kontaktus nyitva van. A (d) mótor, melynek fegyzerzete ekkor mellókágazásba jut a (j) ellenállással, amely­nek fegyverzete bizonyos irányban forgás­nak fog indulni és a lámpának szénpálcáit egymáshoz közelíti. A szénpálcák közötti feszültség, valamint a (h) fegyverzetnek mágneses vonzása ekkor csökken, a (h) fegyverzet megszakító rúgójának enged és az (i2) kontaktust zárja, amikor is az (il) kontaktus nyitva van. A (d) mótor fegyverzete ekkor a (k) el­lenállással jut mellékágazásba és a mótor előbbi forgási irányával ellenkező irányban fog forogni, amikor is a lámpának szénpál­cái egymástól eltávolíttatnak. A szénpálcák közti feszültség, valamint a (h) fegyverzet elektromágneses vonzása nagyobbodik, ami­kor is a fegyverzet csakhamar enged meg­szakító rugójának és az (i2) kontaktüst nyitja. A (d) motornak elektromótorikus ellen­erejével arányos áram által körüláramolt (e) elektromágnes (g) csévéje hozzájárul a mótor fegyverzete áramának megszakításá­hoz, vagy megfordításához, ha a mótor túl gyorsan kezd forogni. Az ívlámpa feszültségének föntebb emlí­tett nagyobbodása esetén ugyanis a (d) motornak elektromotorikus ellenereje a (g) csévébe áramot küld, mely hozzájárul az (e) elektromágnes mágneses vonzásának csökkentéséhez. Ennek folytán, ha a mótor bizonyos sebességet ér el, ezen elektromó­torikus ellenerő elég nagy lesz és a mág­neses vonzás megszűnik a (h) fegyverzetre befolyást gyakorolni, mely fegyverzet most megszakító rúgójának hatására enged. A második esetben (az ívlámpa feszült­ségének csökkenése esetében) az elektro­motoros ellenerő hozzájárul az (e) elektro­mágnes mágneses vonzásának növeléséhez és a (h) fegyverzet az elektromágnes von­zásának enged, mihelyt a mótor sebessége bizonyos határt ért el. Ezen berendezéssel tehát a szénpálcák helyzetét egymást követő kis lökésekkel szabályozzuk anélkül, hogy a pálcák hely­zetváltoztatása túlságos erővel menne végbe. A 2. ábra a jelen találmány szerint foga­natosított berendezést távgyújtó berende­zéssel kapcsolatban tünteti föl, melynél a főáram megszakítása a szénpálcák eltávolí­tásával történik. A távgyújtó berendezésnek alkatrészei a következők: az (m) kapcsoló, mely kis in­tenzitású áramra hat, az (n) relais, mely az (o) kontaktussal létesít kapcsolást és melyen a főárammal egyenlő vagy arányos áram halad át. A lámpának rendes működésénél az (m) és (o) kontaktusok zárva vannak, amikor is ugyanazon áramkör és ennek folytán ugyanaz a működés is áll elő, mint az 1. ábra kapcsán leírt előbbi esetben. Ha most az (m) kapcsolót nyitjuk, az (f) csévében keringő áram meg lévén szakítva, az elek­tromágnesnek a (h) fegyverzetre gyakorolt mágneses vonzása csaknem teljesen meg­szűnik, mely megszakító rúgójának enged bármilyen is a szénpálcák közti feszültség. Ekkor a mótor a szénpálcákat eltávolítja egymástól, a fényív meghosszabbodik, majd egészen elalszik, amikor is a főáramkör is megszakad; ekkor pedig az (n) relais az (o) kontaktust nyitja, a mótor pedig, mivel többé nem kap áramot, megáll. Hogy a lámpát újból meggyújtsuk, ele­gendő az (m) kapcsolót ismét zárni; a sza­bályozó szerkezet ekkor az (il) kontaktus, a (d) mótor ós a (g, k) és (1) csévék segé­lyével részben be van kapcsolva; a mótor forgásba jön és a szénpálcák egymáshoz közelednek. Abban a pillanatban, amelyben a szénpálcák érintkezésbe jönnek egymás­sal, a főáram nagy intenzitást vesz föl, az (n) relais működésbe jön, az (o) kontaktus záródik, a berendezés a föntebb ismertetett helyzetet foglalja el és a szabályozás a jelzett módon ismétlődik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés elektromos ívlámpák meg­gyújtására és szabályozására, melynek a lámpa elektródáinak elágazásában el­rendezett motorja, forgási iránya szerint,

Next

/
Oldalképek
Tartalom