58984. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulozamasszáknak előállítására

Meg-jelent 1913. évi. március Iió 21-én. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 58984. szám. IV/h/i. OSZTÁLY. Eljárás cellulózamasszáknak előállítására. DR

KOLLER GUSTAV VEGYÉSZ ÉS MÉRNÖK FOREST GATEBEN. - A bejelentés napja 1912 február hó 21-ike. Elsőbbsége 1911 február hó 25-ike. Cellulosamasszáknak oldására vagy előállítására eddig az aethannak és aethylénnek chlórszármazékai (tetrachloraethan, pentachloraethan,dichloraethylén,trichloraethylén és perchloraethylén) közül csakis a tetrachloraethannak, pentachloraethannak és dichloraethylénnek (e két utóbbinak alkoholnak hozzákeverése mellett történő) alkalmazását ajánlották és kísérelték meg. Ezek közül a dichloraethylén a legdrágább és minthogy az alacsony, 55° C. hőmérsékletnél forr, a fölhasznált oldószer tökéletes visszanyerése is tetemes nehézségeket okoz. Ezenkívül ez a vegyület gyúlékony is. Tetrachloraethan és pentachloraethan igen magas, 147° C., illetőleg 159° C. hőmérsékletnél forr. Ezek föltétlenül nem gyúlékonyak, igen nagy hátrányuk azonban az, hogy mindkettő megtámadja a fémeket. Érzékeny fémrészeket, mint aminők filmeknek és mesterséges selyemnek gyártásánál szükségesek, a velük érintkező oldatok nagy mértékben megmarják. Trichloraethylén és perchloraethylén nemcsak, hogy nem gyúlékonyak, hanem fémekkel szemben indifferensek és ezeket nem támadják meg. Ezen két vegyület közül a trichloraethylénnek előnye az olcsósága és alacsony forrási pontja (88° C.), mely utóbbi gyors elpárologtatását és tökéletes visszanyerését teszi lehetővé, tehát elmaradnak azok a veszteségek, melyek dichloraethylennak alkalmazása esetében elkerülhetetlenek. Dacára ezeknek a kedvező, viszonyoknak, eddig a trichloraethylént és perchloraethylént cellulosamasszáknak előállításánál nem lehetett használni, mert a kétrendbeli vegyület egyike sem oldja sem tiszta állapotában, sem alkohollal vagy kámforral keverve az acetilált cellulosát-Ugy a kámfort, mint a mono- vagy polyhydratozott phenolokat ajánlották már mint az acetylált cellulosatömegeket kilágyító pótlékokat és azt hitték, hogy ily módon sikerül oly filmeket és más termékeket előállítani, melyek gyúlékonysága és szívóssága ugyanaz, mint a celluloidé. Ilyen phenoloknak az ismert celluloeamassákba való bekebelezésére, vagy az ilyen phenoloknak és a cellulosamassáknak kölcsönhatásának létesítésére különböző időkben különböző eljárásokat ajánlottak, de ezek egyike sem szolgáltatott általánosan használható terméket. Kitűnt továbbá, hogy bár az eddig ajánlott pótlékok legnagyobb része kezdetben bizonyos fokú nyúlékonyságot adott a massáknak, az összes ily termékek ipari alkalmazhatósága csak igen szűk terű-