58936. lajstromszámú szabadalom • Kompoud-gőzgép

Különösen célszerű, ha nem csak az ide­oda mozgó és forgó tömegeket, hanem a dugattyúnyomásokat is kiegyenlítjük. Ez ugyancsak csupán akkor sikerül tökélete­sen, ha több önálló, kisebb gépet alkalma­zunk. Ily kiegyenlítés esetében a tengely •:— saját súlyától eltekintve — elméletilet csapágyaiban szabadon lebeg, tehát ily el­rendezésnél a tengelynek a dugattyúsgép­hez tartozó részében ugyanazokat a viszo­nyokat létesítjük, mint a turbinához tar­tozó részében, melynél a csapágyakat csakis a tengely és ia futókerék saját súlya ter­heli. A két gép harmonikus együttműkö­dése szempontjából ez nyilvánvalólag igen fontos. Minthogy arra kell törekednünk, hogy a dugattyúsgép lehetőleg rázkódásoktól men­tesen dolgozzon, szükséges, hogy eme gép vezérlésére is gondoljunk. A vezérműruda­zat ide-oda mozgó tömegeit ugyanis nem lehet oly legyszerű és biztos módon kiegyen­líteni, mint a tulajdonképeni hajtóműét. Ezért célszerű, ha a dugattyús gépeknél külső vezérlő részek nélküli önműködő ve­zérművet alkalmazunk, minő például a XXVIII—1852. sz. magyar szabadalomban vart ismertetve. Legkedvezőbben akkor dolgozik ez a gép, ha igen nagy (50 atm. és még nagyobb) gőz­feszültséggel és a dugattyúsgépben befe­jezett expanzió után nagy nyomáseséssel dolgozik, mert ekkor lesznek a hengerek méretei és az ide-oda mozgó tömegek a legkisebbek, mi oly nagy fordulatszámok esetében, minők a turbináknál ia legelő­nyösebbek, igen fontos, A csatolt rajzon a találmány tárgyá­nak egy foganatosítási alakja az 1. ábrán fölülről nézve, részben nézet­ben, részben metszetben látható, a 2. ábra la kompaundgép nagy nyomású részének függélyes metszete, a 3. ábra a 2. ábra nagyobb léptékben raj­zolt részlete és a 4. ábra a gép nagynyomású része egy módosításának sémája. Az (a) gépkereten baloldalt (az 1. ábra szerint) egy dugattyúsgép, jobboldalt tur­bina van fölszerelve. Mindkét gépnek kö­zös, a (b) csapágyakba ágyazott (c) ten­gelye van. A (d) turbina szerkezete Itet­szőleges. A dugattyúsgép nyolc önálló, egyenlő nagy és közös síkban fekvő egy­szerű hatású (e) gépből áll, melyek egyik fele a tengely egyik, másik fel© lannak másik oldalán van elrendezve. Az egyes gépek (f) dugattyúi négy. ugyancsak tégy síkban fekvő (g) forgattyúra hatnak. A két középső forgattyú a géptengely egyik, a két szélső iannak másik oldalán fekszik. Az egyes (e) gépek hengertengelyei egyenlő távol vannak egymástól. Az egész dugaty­tyús gép úgy az ide-oda mozgó, mint ;a f orgó tömegek és a dugattyúnyomások te­kintetében ki van egyenlítve, ezenkívül a hajtórudak véges hosszának hatása is ki van küszöbölve, vagyis a dugattyúsgép ráz­kódtatások nélkül fut és tengelye elméle­tileg és a saját súlyától eltekintve, csap­ágyaiban szabadon lebeg. Az egyes gőzgé­pek gőzbeömlését önműködő (h) szelepek vezérlik, melyek közül az egyik ia 3. áb­rán nagyobb léptékben látható. Eme sze­lepek működési módja a XXVIII—1852. sz. szabadalomból részletesen ismeretes. A gőz­kibocsátás a hengerfal (i) nyílásain át tör­ténik, vezérlésére az (f) dugattyú szolgál. Az (e) dugattyúsgépből kifúvott gőz a (k) vezetéken át megy a turbinába. A (k) ve­zetékbe esetleg gőzgyűjtőt és olajtalaní­tót, illetve olajtalanító gyanánt kiképezett gőzgyűjtőt kapcsolunk be. llogy a dugattyús gép forgató nyoma­téka kedvezőbb legyen, két ily leírt gépet akként is lehet egymással egyesíteni, hogy hengertengelyeik egymásra merőlegesek le­gyenek. (v. ö. a 4. ábrát).. Magától érthető, hogy a találmány nincs a föntebb leírt dugattyús gép alkalmazá­sára korlátozva. Sok esetben eltekinthe­tünk a dugattyúnyomások kiegyenlítésé­től, lényeges csakis az, hogy egyetlen nagy dugattyús gép helyett több kisebb ily gé­pet alkalmazzunk, melyek az ide-oda mozgó és forgó tömegek tekintetében ki vannak egyenlítve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom