58927. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet reteszeknek plombákkal való biztosítására

forgatva az (5) reteszt ismét eredeti záróhelyzetébe hozhatjuk. Az (5) retesznek záró helyzetében való rögzítésére a (14) rekesztőpecek szolgál, mely a (4) tok (3) fenéklemezébe van ágyazva (2. ábra) és a (12) lemezrúgó hatása aiatt az (5) retesz zárt állásában a (2) záróhenger (13) furatába szoríttatok úgy, hogy sem a (2) záróhengert sem pedig az (5) reteszt mozgatni nem lehet. A (2) záróhenger a (13) rekesztőpecekkel szemben az 5. és 6. ábrán látható kulcs szakálának megfelelő alakú kulcslyukkal van ellátva. A (2) záróhenger előtt az (1) védőhenger van a (4) tokban forgathatóan ágyazva, mely a (2) záróhenger (15) kulcslyukát elfödi, amennyiben az (1) védőhenger (16) kulcslyuka rendesen függélyesen (3. ábra), a (2) záróhenger (15) kulcslyuka pedig vízszintesen (1) ábra) áll úgy, hogy ha az (1) védőhenger lyukába benyúlunk, csak a (2) záróhenger testét érinthetjük, de a (14) rekesztőpecekhez nem férhetünk. A kulcs szárának fölvételére szolgáló (17) lyukon át nem férhetünk a (14) rekesztőpecekhez, mert ezt a (18) nyelv meggátolja (1. és 2. ábra). Ehhez képest a (2) henger forgatására szolgáló kulcs úgy van készítve, hogy (19) szakála (5. ábra) tövénél a (18) nyelvnek megfelelően ki van görbítve, alsó lapján pedig a (20) foggal van ellátva, mely a (14) rekesztőpecek benyomására szolgál. A kulcs (21) lyuka a (3) fenéklemez (22) csapjának a (23) lyuk pedig a (2) záróhenger (24) peckének befogadására szolgál, végül pedig a kulcs (26) beugrása a (2) záróhenger (27) emelkedésének felel meg, melyen esetleg titkos jelek alkalmazhatók. A zárszerkezetet tartalmazó (4) tok a tejeskanna (8) beakasztó karjára van erősítve és a (28) csapóajtóval van ellátva, mely használat után magától becsukódik és a zárszerkezetet nedvesség ellen óvja, úgyszintén megóvja a vasúti ellenőrzőjegyet is, mely a (4) tok (29) üregében (2. ábra) az (1) védőhenger előtt lehet a (4) tok (30) homloklapjára ragasztva. A szerkezet működése a következő: Ha a 46237. számú szabadalomban védett s az 1. ábrán föltüntetett (5) retesszel a (6) viaszplombát el akarjuk nyírni, akkor fölnyitjuk (4. ábra) a (28) csapó ajtót és a kulcsot betoljuk az (1) védőhenger (16) kulcslyukába addig, míg a kulcs a (2) záróhengerbe nem ütközik, miközben a kulcscsal kilyukasztjuk a (4) tok (30) homloklapjára ragasztott a (16) kulcslyukat elfödő vasúti ellenőrzőjegyet. Ezután az (1) védőhengert a kulccsal az (x) nyíl irányában elforgatjuk addig, míg az (í) védőhenger (16) kulcslyuka a (2) záróhenger (15) kulcslyuka elé nem jut; most benyomjuk a kulcsot a (2) záróhenger (15) kulcslyukába, miáltal a kulcs (2) foga benyomja a (14) rekesztőpecket a (3) fenéklemezbe úgy, hogy a (2) záróhenger felszabadul és a kulcs segélyével elforgatható. A (2) záróhenger a (9, 10) fogazás segélyével eltolja az (5) reteszt, miközben a (6) viaszplomba elnyiratik és a (8) beakasztókar szabaddá válván a tejeskanna födele levehető, amint az a 46237. számú törzsszabadalomban le van írva. A kulcsot a nyitás után azonnal kivehetjük anélkül, hogy a (2) záróhéngert vissza kellene forgatni. Ugyanis a kulcsot kihúzzuk a (2) záróhenger (15) lyukából az (1) védőhengernek (16) kulcslyukába s csupán az (1) védőhengert forgatjuk vissza eredeti állásába, amidőn a kulcsot a (4) tokból kihúzhatjuk. Ez fontos, mert az (5) retesz bezárásához már nem is kell kulcs. A bezárás egyszerűen úgy történik, hogy midőn a (8) beakasztókart a 46237. számú szabadalomban ismertetett módon beakasztottuk, az (5) reteszt visszatoljuk az 1. ábrabeli állásába, miközben a retesz a (2) záróhengert addig forgatja el, míg az 1. ábrán jelzett záróhelyzetbe jut, mire a (14) rekesztőpecek a (2) záróhenger (13) furatába ugrik és a záróhengert valamint az (5) reteszt rögzíti. Ezután behelyezzük a (6) viaszplombát, melynek érintetlensége most biztosítva van úgy, hogy nem kell ólomplombát alkalmazni: A találmány szerint lezárt tejeskanna a födelének avatatlan kinyitása ellen három-