58864. lajstromszámú szabadalom • Betegszállítókocsi

ágyazott (d) támasztórúd van alkalmazva úgy, hogy az lefektethető. Ezen támasztórúd fölső vége kiszélesített (dl) ágyazást képez úgy, hogy az még egy (b) sinpár fölvételére alkalmas, amely sinpár előli végével a kocsi előli homlokfalában nyugszik. Azon kocsiknál, amelyek (4) hordágy fölvételére szolgálnak, a (d) támasztórúd közepén, még egy széles (d2) ágyazás van, amint az a 4. ábrán látható. A kocsi hosszközép síkjában a (dl) és (d2) ágyakban nyugvó síneknek oly távol kell egymástól feküdniök, hogy az azokon futó görgők egymást mozgásukban ne zavarják. Ezen célból ezen sinek közéjük helyezett (c) tuskókkal tartatnak egymástól a kellő távolságban. A (dl) és (d2) ágyakba fektetett sinek azokban az (e) rögzítőpecekkel biztosíttatnak. A hordágyak előli végének rúgós függesztékei az (a) futó görgők tengelyein függenek. Azok mindegyike egy zárt (g) kengyelből áll, amelyben egy rúgó feszítő hatása alatt álló, szemmel végződő (f) csapszög van elhelyezve. A szembe (fl) horog van beillesztve. Az egymáshoz tartozó két-két (f 1) horog egy (i) összekötősinbe kapaszkodik, amely a hordágy előli részének fölvételére szolgál. A hordágy hátsó részének ideiglenes tartása céljából a középső (d) tártón és a kocsi mindkét oldalfalán elfordítható (k) lécek alkalmaztatnak, amelyek azonban a két hordágyra berendezett kocsinál nem okvetlen szükségesek és a hordágyak lábaival helyettesíthetők. . A hordágy hátsó végének végleges alátámasztására a betegszállítókocsi (H) hájsó fala szolgál, miután az fölhajtatik, amikor is a hátsó hordozó fogantyúk önműködően a kocsi hátsó falának görgőire föltolódnak. Ezen célból a kocsi hátsó falára (M) kereszttartók vannak szerelve, amelyek épen úgy vannak az (f) ruganyos csapszögekre fölfüggesztve, mint az előli (i) kereszttartók; ezen (M) kereszttartókon azonkívül még vannak görgők, vagy egymás mellett lévő (Ml) gyűrűk. A betegszállítókocsinak (B) hátsó falán azonkívül azon helyeken, ahol az (Ml) gyűrűk vani^k, több áttörés van, amelyeken a hordágyaknak hátsó rúdvégei átnyúlhatnak. A sebesülteknek berakodása a következőkép történik: A hordágy előli tartórűdjait az (i) keresztsinre tesszük (1. és la. ábra) és a hordágyat ennek előli görgőin előretoljuk egészen a kocsi előli homlokfaláig. Á hordágynak hátsó tartórúdjait ideiglenesen a lehajtatt (k) lécre helyezzük, vagy pedig a hordágyakat (4 hordágyra berendezett ^kocsinál az alsókat) hátsó lábaikra a kocsi fenékre helyezzük. Ezután a kocsi hátfalát fölhajtva rögzítjük, miközben a hátsó tartórudak az (L) nyílásokon kinyúlnak és a ruganyos (M) kereszttartók (M'l) görgőire önműködően rátolódnak. A (k) léceket most már mint fölöslegeseket lehajlítjuk. Ezt az eljárást minden hordágynál megismételjük. Ha a betegszállítókocsit könnyen sebesültek részére akarjuk fölhasználni, akiknek hordágyra szükségük nincsen, akkor ezeket összegöngyölve a kocsi külső falain lévő závárokra fölfüggesztjük, azután a középső (d) támaszt a kocsi fenekére lefektetjük és az üléseket leeresztjük, amelyek fölcsaphatóan, a kocsi oldalfalaira vannak szerelve és 6 személyre vannak számítva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Betegszállítókocsi hordágyon nyugvó sebesültek szállítására, azáltal jellemezve, hogy a hordágyak előli rúdvégei görgőkre ruganyosan vannak ágyazva; amelyek a kocsi belsejében síneken vezettetnek, míg a hátsó rúdvégek a szállítás tartama alatt a kocsi hátsó falán hasonlóképen görgőkön ruganyosan vannak ágyazva. 2. Betegszállítókocsi hordágyon nyugvó sebesültek szállítására, azáltal jellemezve, hogy a hordágyak előli görgős ágyazásai a kocsi egész hosszában előretolhatok és a hátsó görgős ágyazások a kocsi hátsó falával együtt lecsaphatok. 3. Az 1. alatt igényelt betegszállítókocsi egy kiviteli alakja, jellemezve a kocsi oldalfalaira elhelyezett sinek által és egy a kocsi közepén lehajlíthatóan megerősített