58852. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés önműködő áramküldő berendezések számára lépésszerűen elmozgó kapcsolóművek beállítására
Megjelent 1913. évi március hó 5-én. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI'jHg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 58852. szám. Vll/j. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés önműködő áramküldő berendezések számára lépésszerűen elmozgó kapcsolóművek beállítására. DR STEIDLE HANS CARL K. POSTATANÁCSOS MÜNCHENBEN. A bejelentés napja 1911 november hó 21-ike. Jelen találmány tárgya kapcsolási elrendezés, melynél az.(A) állomásból önműködő áramküldő készülék segélyével (L) vezetéken át áramlökések küldetnek (B) állomásba, oly célból, hogy két a vonaláram hatása alatt (PR) polarizált relais által váltakozva az áramkörbe jutó (E Sch I) és (E Sch II) lépésszerűen elmozgó (a következőkben egyszerűen kapcsolóműnek nevezett) szerkezeteket működtessünk és ezek kontaktusain át számozott helyi áramköröket beiktassunk. Ez a föladat pl. a 190884. számú német szabadalmi leírásban ismertetett önműködő mellékállomási átkapcsoló rendszernél áll elő, a hol lehetőnek kell lennie, hogy a közös fővezetéken csoporttá egyesített távbeszélőállomásokat a központból egyenkint kiválaszthassuk és fölhívhassuk. Emellett a leírandó két (E Sch) fölvevő kapcsolómű vagy két egymástól független kontaktus- 1 csoport egyikének vagy másikának kiválasztására vagy pedig arra szolgálhat, hogy az egy kapcsolómű hatása alatt álló előfizetőállomások számát kétszeresére emeljük. Míg más kapcsolási elrendezéseknél a kapcsolóművek működtetésére a küldő készülék egyszerűen mindenkor annyi egynemű áramlökést hoz létre, mint a hány lépést kell a fölvevő készüléknek megtennie a leírandó készüléknél a vezetékbe és azáltal a fölvevő készülékbe jutó áramlökések módja és száma eltér a küldő kapcsolóműtől származó áramlökésektől. Az emellett alkalmazott különleges elrendezések, mint azt a további fejtegetések mutatják, a több kapcsolási fokban egymástól függő készülékek gyors és biztos működésére valók. Ez különösen a küldő készülékből kiinduló első és utolsó áramlökésre áll, az előbbi azon okból, minthogy több elektromágnest kell egymásután először mágnesezni, ami valamivel több időt vesz igénybe, mint a következő mágnesezések, utóbbi pedig azért, hogy az* utolsó kapcsolási lépésnek kiiktatásánál bizonytalanság ne álljon elő. Az elrendezés tehát olyan, hogy az (A) küldő állomásról kiinduló áramlökések elseje és 1 utolsója nem is jut a (B) fölfogó állomásba, hogy tehát az (E Sch) fölvevő kapcsolóművek minden folyamatnál két lépéssel kevesebbet végeznek, mint az (S Sch) küldő kapcsolóművek. A kapcsolási elrendezés működési módja, mely elrendezés az egyes folyamatok megmagyarázása céljából a csatolt rajzon sémásan van föltüntetve, a következő: Ha pl. az
