58820. lajstromszámú szabadalom • Vándorrostély
céljából (U) bordákkal van ellátva (6. ábra), melyekre a rostélyrudak (L2) toldalékainak | kiugró orrai támaszkodnak. Az egyenes szakaszon a láncszemeket az (r) görgők támasztják alá (6. és 7. ábrák). Sima rostélyrudak az (SL) dobon egyesével és tetszésszerint azonnal kivehetők és behelyezhetők. Oldalról egymásba kapaszkodó rostélyrúd aknái, mint azt például a 9. ábrán föltüntetett fölülnézet mutatja, a rostélyrudak kivétele azáltal eszközölhető, hogy az oldalsó sima (Ra) rostélyrudat eltávolítjuk. A második (Rb) rostélyrúd azután annyira tolható oldalt, hogy az oldalsó kiugrások a szomszédos rostélyrúdtól fölszabadulnak. Ily módon ez a rostélyrúd eltávolítható és ép így eltávolítható bármely más rostélyrúd is, ha a közvetlen előtte fekvő rudat mindaddig oldalt toljuk, míg az a kitoláshoz föl nem szabadul. A jelen találmány értelmében való rostélyrúd megerősítésének az eddig szokásos oldalsó betolásokkal való megerősítéssel szemben az az előnye, hogy a rostélyrudak szabadon tágulhatnak a nélkül, hogy a kereszttartók ezáltal szenvednének; továbbá esetleges odaégéseknél vagy beragadásnál a rostélyrudak egyenként igen könnyen fölszabadíthatok. stb. Azonkívül minden egyes rostélyrúd külön-külön behelyezhető és kicserélhető anélkül, hogy valamennyi előtte fekvőt eltávolítani kellene stb. Még több előnye van az 1—5. ábrák által föltüntetett foganatosítás! alaknak. Ennél az elrendezésnél. az (R) rostélyrudakat csak az egyik (Ql) kereszttartóra toljuk föl, mint azt az (Rl) rostélyrúd (1. ábra) mutatja, a másik (Q2) tartón a fölső láncszakasznál a rostélyrudak csak fölfekszenek. A (Ql) tartók fölső karimái és a rostélyrudak (L) toldalékai emellett oly módon vannak kiképezve, hogy a rostélyrudak bizonyos szöggel elfordulhatnak úgy. hogy az alsó láncszakasznál a rostélyrudak lefelé csüngnek (1. és 5. ábra). A rostélyrudak behelyezése és kicserélése ismét a mellső (Sl) dobon eszközöltetik; hogy a hátsó (82) dobon a rostélyrudak az önsúly következtében a lánctól el ne válja-i nak, az állványon a (B) val van elrendezve, i melyhez a rostélyrudak szabad végei fekszenek. Ennek a rostélyrúd elrendezésnek a 6—9. ábrákon föltüntetettel szemben az az előnye, hogy az alsó láncszakasznak lefelé csüngő rostélyrúdjai következtében az elégés számára szabad légáramlás van és a tüzelés hamuja akadálytalanul áteshetik. A rostélyrudak állandó forgása megakadályozza továbbá még azt is, hogy azok odaégjenek. A hamunak az alsó rostélyrudaktól való teljes távoltartására a (Q2) kereszttartókon még az (f) védőlemezek is rendezhetők el. Ezek az (f) védőlemezek a 2. ábrán föltüntetett keresztmetszetnél el vannak hagyva. Felemlítendő még az is, hogy oldalt egymásba kapaszkodó rostélyrudak, mint azt példaképen a 4. ábrán föltüntetett fölülnézet mutatja, a 3. ábra szerint alakíthatók. Az oldalsó bordák emellett a rostélyrudak forgáspontjához kerületileg vannak elrendezve úgy, hogy minden egyes rostélyrúd a szomszédostól függetlenül elforgathat és eltávolítható, de választható a 9. ábrán föltüntetett elrendezés is. Az 1—5. ábráknál föl van tételezve, hogy minden rostéyrúd egy-egy láncszemhosszra terjed ki, de a rostélyrúd két-két vagy több láncszemre is kiterjedhet, mint azt a 6—9. ábrák mutatják. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vándorrostély kereszttartókon nyugvó kicserélhető rostélyrudakkal, azáltal jellemezze, hogy a rostélyrudak hosszirányukban egyoldalulag vannak a kereszttartókra rátolva. 2. Az 1. igényben védett vándorrostély foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a hátsó dob a rostélyrudak oldásának megakadályozására bordákkal van ellátva, melyekre a rostélyrudak (L2) toldalékainak kiugró orrai támaszkodnak. 3. Az 1. igényben védett vándorrostély kiviteli alakja, azáltal jellemenve, hogy a rostélyrudak egyoldalulag csak egy kereszttartóra vannak oly módon forgathatóan megerősítve, hogy azok az alsó láncszakaszon lefelé csüngnek.
