58800. lajstromszámú szabadalom • Ágyazás beszélőgépek tűtartói számára

val vannak egyesítve, minek folytán ez utóbbi a (66) nyelvekhez és a (60) lamellához viszonylagos rezgő mozgást végezhet. A (65) tűtartó a (68) tű fölvételére a (67) fészekkel van ellátva, melyben a tű a (69) csavar útján rögzítve van. A (70) tűtartó karnak egyik vége a (71) membránnal van összekötve, míg másik vége a (65) tűtartóból kiszögelő (72) oldalnyúlványba van beszerelve; ezen nyúlvány a (66) nyelvek között a (65) tűtartóból fölfelé is kinyúlik és egészen közel a (60) lamelláig ér, anélkül azonban, hogy ezt érintené; ily módon a (65) tűtartónak a (60) lamellához viszonyított kilengése azon anyag rugalmasságának határán túl, amelyből a nyelvek készültek, meg van akadályozva. Ennek folytán a helytálló (60) lamella és a (65) tűtartó közötti kapcsolatnak eltörése lehetetlenné van téve. Megjegyzendő, hogy az ágyazásnak az 1—3. ábrákon látható foganatosítási alakjánál a (68) tű a (71) membrán síkjában fekszik. A 3a. ábrán egy módosított foganatosítási alakja van föltüntetve azon szerkezetnek, mely megakadályozza, hogy a (60) és (65) részek egymáshoz képest annyira elmozogjanak, hogy a (66) nyelvek rugalmassági határát túllépjék. Itt a (65) tűtartóban az (57) csap van megerősítve és az (56) furaton át fölfelé vezetve, mely utóbbi a (60) lamellában van kiképezve és oly bő, hogy a tűtartó normális rezgéseit szabadon elvégezheti. Mihelyt azonban a (65) tűtartó a (60) karhoz képest rendellenes kilengést akar végezni, az (57) csap az (56) furat falához ütközve azt megakadályozza. A 4., 5. és 6. ábrákon látható foganatosítási alaknál az ágyazást a külön darabokból alkotott (75) nyelvek képezik, melyek a hangszelencéhez erősített lamellának (74) fészkébe (4. ábra) vannak szorosan beerősítve. A (75) nyelvek kétoldalt vájatokkal bírnak, miáltal a (77) fokon (5. ábra) a vékony (78) élben összefutó (76) fölületek képződnek; ezen kiképzés folytán a (75) nyelv a (78) élben rezgést végezhet. A (75) nyelveknek alsó végei a (80) furatokba illeszkednek, melyek a tűtartónak (82) harántrészében vannak kiképezve és a (81) fokkal bírnak. A (75) ^nyelveknek csavarmenetes (83) részére a (84) csavaranya van rá csavarolva, mely a (82) lamellát a (83) csavarmenetes rész fokához illeszkedő (81) fok útján a (75) nyelvhez odaszorítja; (87) a tűtartó kar, (88) a membrán és (89) a hangszelence. • Ezen foganatosítási alaknál lényeges, hogy a nyelvek rezgési vonalát képező élek egy közös síkban legyenek, amiért is a (75) nyelveken (5. ábra) a sík (90) fölületek vannak kiképezve a (9í) rögzítőcsavarok számára. A 7. ábra szerint a rugalmas (116) nyelvek, mint az előbbi foganatosítási alaknál, a szemben lévő oldalakon vájatokkal vannak ellátva, a (118) élben összefutó (117) fölületek képezése céljából, melyek a tűtartó karhoz képest harántirányban'állnak. Ezen (116) nyelvek továbbá még külön rézsútos elmetszésekkel vannak ellátva egymáshoz közeledő (119) fölületek képezése céljából, melyek a (118) élre merőlegesek. A (116) nyelvek a rögzítő csavarok számára a (120) furattal vannak ellátva, minek folytán a nyelvek rezgési vonalai ill. az említett élek ' egy egyenesbe hozhatók. A 8. ábrán látható foganatosítási alaknál az utánaengedő (138) nyelv a kúpalakú (139) középrésszel bír, mely a (140) fokban végződik, mely alatt a tűtartóval való összeköttetésre szolgáló, kisebb átmérőjű, csavarmenetes (141) rész van elrendezve. A tűtartónak a találmány szerinti ágyazása lényegesen eltér az eddigi ágyazásoktól, melyeknél különálló alkatrészek vannak alkalmazva, melyeknek egyike lapos fölülettel bír, mely a másiknak egy élével működik együtt és melyek különálló csavarrugók segélyével tartatnak össze, amikor is ez utóbbiak a pengeszerű élnek a támasztó fölületen való csekély mozgását teszik lehetővé, ami az élnek és az érintkező ágyazási fölületnek kopásához vezet. Ezzel szem ben a találmány tárgyánál a helytálló és vibráló alkatrészek viszonylagos elmozgása lehetetlen és az alkatrészeknek viszonylagos elmozgása folytán előálló kopás ki van küszöbölve. Ezenkívül az ágyazás részeinek