58798. lajstromszámú szabadalom • Concentrikusan egymásba fekvő, gyűrűalakú kamrákkal bíró légmelegítőberendezés

- 2 -fölemelkednek és a (11) kupola alatt a (18) vezetékekbe mennek át, honnan a (20) nyílásokon jutnak a (19) vezetékekbe. Mialatt az égési termékek a sugárirányban egymás mellett fekvő és egymással egy-egy vezetékcsoporttá egyesített (17, 18, 19) ve- t zetékeken kígyózó vonalban átáramlanak, hőmennyiségüknek legnagyobb részét ezeknék a vezetékeknek falai veszik föl, miközben egyidejűleg a magukkal vitt torokportól is majdnem tökéletesen megtisztulnak, amennyiben ez a vezetékek falain lerakódik. A (19) vezetékekből az égési termékek a (9) aknába jutnak, hol melegmennyiségüknek utolsó részét is leadják a (8) rácsszerkezetnek és honnan a (41) csatornán át távoznak. a berendezésen kivül a közös (23) csőben (2. ábra) összefutó három (24, 25) cső torkollik. A (22) csatorna fölött a vízszintes ^26) fal (1. ábra) és a (4, 5) falakkal koncentrikus, függélyes (27) fal, mely az (!•} kamrában ezektől a falaktól bizonyos t& volságban fekszik, a (28, 29) rekeszeket létesíti, melyek közül a (28) rekeszeket a vízszintes (30) fal zárja el a (22) csatornától, míg a (29) rekeszek a (22) csatornával közlekednek. A (28, 29) rekeszek és az (1) kamra (17) vezetékei között a (31) illetve a (32) nyílások létesítenek kapcsolatot. A (31, 32) nyílások nagyságát a (33) illetve (34) tolattyúk szabályozzák, mélyek a (26) falon eltolhatók. Közvetlenül ezen tolattyúk fölött vannak a (4) falban a (35) búvólyukak elrendezve. Mindegyik (28) rekeszbe egy-egy, a (36) tolattyú segélyével szabályozható (37) cső torkollik; az összes (37) csövek a közös (38) gyűrűvezetéktől ágaznak el (2. ábra), mely a (39) állványra van szerelve és a (40) tápláló csővel van összekötve. A (9) akna alsó végéhez (1. ábra) a (41) csatorna csatlakozik; a külső (4) fal és a (10, 11) kupolák körül pedig ezektől bizonyos távolságban, tehát a hőt szigetelő légrétegek közbezárásával, a vasból vagy más anyagból készült ismert (42,43) illetve (43) palástok vannak alkalmazva. Jó hőszigetelésnek létesítésére a (4) falnak és a <10, .11) kupoláknak külső rétegei hőszigetelő téglákból készülnek. Mikor a légmelegítőt föl kell hevíteni, a <36) tolattyúkat kinyitjuk úgy, hogy a (37) •csöveken a torokgáz a (38) rekeszekbe, innen pedig a (31) nyílásokon át a (17) vezetékekbe jut. Az égést tápláló levegő a <24, 25) vezetékeken át a (22) csatornákba •és innen a (29) rekeszeken és a (32) nyílásokon át ugyancsak a (17) vezetékekbe jut •és itt a gázzal, annak következtében, hogy a (81, 32) nyílások igen hosszúak és szorosan egymás mellett fekszenek, jól összeteverődik úgy, hogy a torokgáz a (17) vezetékeknek egész harántmetszetén gyorsan és tökéletesen elég. A (17) vezetékekben az égési termékek Mikor a berendezés falai fölhevültek, a (36) tolattyúk zárásával a gázbevezetést megszakítjuk és a melegítendő levegő bevezetését a (41) csatornán át megindítjuk, melyből a levegő előszpr a (9) aknába jut, honnan ellenkező irányban áramlik a (3, 2, 1) kamrákon át, mint előbb az égési termékek. A meleg levegő a (32) hasítékokon és a (29) rekeszeken át megy a (22) csatornába és a berendezést a (24, 25, 23) csöveken hagyja el. A leírt berendezésnél a hőátvitel a képzelhető legkedvezőbb, mert a gázok illetve a levegő mindenhol teljesen egyenletesen oszlanak el a légmelegítő berendezésnek egész harántmetszetére és mert az összes, a sugárirányban egymás mellett fekvő (17, 19, 19) vezetékek által képezett vezetékcsoportoknál ugyanazokkal a nyomáskülönbségekkel, úthosszakkal és ellenállásokkal kell számolni. Viszont az egyes huzatcsoportoknak torhelését a (33, 34, 36) tolattyúk segélyével pontosan lehet szabályozni úgy, hogy a légmelegítőberendezés egyes részeinek túlgyors elhasználódásától sem kell tartani. Az egyenes vezetékeket a (14. 15, (36) búvó lyukakon át egyszerű módon lehet tisztítani. A (4, 5, 6) falaknak az alaprajzban nem kell föltétlenül köralakúaknak lenniök, lehetnek azok ovális vagy sakszögalakúak is.