58789. lajstromszámú szabadalom • Különböző nyomástávolságoknak megfelelően beállítható vasúti kocsialváz

* ges, hogy a kocsi nyomtávolságát megváltoztathassuk. A két tengelyfelet egy elreteszelőberendezés tartja oly helyzetben, melyben az alváz nyomtávolsága a kívánt nyomtávolsággal egyezik meg. Ez az elreteszelő berendezés egy H-alakú keretre van szerelve (3. ábra), melynek (67) hídja két végéhez a (68) hosszanti részek csatlakoznak (9. és 10. ábra). Eme hosszanti részek alsó oldalán a (69) csapok vannak alkalmazva, melyeket a (63) harántdarabok (70) kengyelén kiképezett és a különböző nyomtávolságoknak megfelelő helyzetekben elrendezett furatokba lehet beereszteni. Mikor a (69) csapok a (70) kengyelen alkalmazott belső (71) furatokba fogódzanak be, a jármű a legnagyobb nyomtávolságra, mikor a külső (72) furatokba fogódzanak be, a legkisebb nyomtávolságra van beállítva, végül amikor a (72) furatokba fogódzanak, a nyomtávolság is valamely közepes nyomtávolság. A (68) hosszanti részeken kiképezett (74) furatokba a (65) harántgerenda (75) csapjai (10. és 31. ábra) fogódzanak, a (67) hiddarab közepén pedig egy lefelé nyúló (76) emelőcsap van alkalmazva, mely a (65) harántgerendákat (12. ábra) összekötő (66) gerendákon fölerősített, lefelé nyúló (77) vezetékben van függélyes arányban vezetve és alsó részén egy (78) görgővel van fölszerelve. Az emelőcsap ezen kivül még egy (79) bütyökkel is el van látva (7.—9. ábrák), melyre a (77) vezeték (81) csapján ágyazott (80) elreteteszelő-emelőnek befelé görbült vége fogódzik. Ezt az emelőt a (82) tekercsrúgó tartja normális helyzetében (10.—12. ábrák). A (80) elreteszelő-emelő alsó végén egy (84) ütköző, közepén pedig egy vízszintes (85) nyelv van kiképezve (7.—9. ábrák), melynek furatába a (77) vezeték (88) vezetőfuratában függélyes irányban eltolódó és alsó végén egy (89) görgővel fölszerelt (87) rúddal egy darabot képező (86) elreteszelőcsap fogódzik. Mindegyik keréknél a (62, 63) kereten (90) kengyelek vagy ívek vannak felerősítve (2., '4., 7., 8. és 20. ábrák), melyek at

kerekeket a kellő helyzetben függélyes állásban tartják, mikor a csapágyak a megengedett legnagyobb mértékben kikoptak. Ezekben a kengyelekben szög alatt lehajlított és a (93) csavarok segélyével kiválthatóan felerősített (91) vezetőpofák vannak felerősítve (8., 11. és 23. ábrák), míg a kerék síkjában két oldalt a fék szerelésére szolgáló (96) karok vannak felerősítve (7. és 21. ábra), melyek a négyszögkeresztmetszetű (98) fékpofatartó rudak átvezetésére szolgáló és ezek keresztmetszeténél nagyobb területű (97) nyílásai vannak úgy, hogy a fékpofatartó rúd a rajta beállíthatóan felerősített (99) fékpofákkal együtt eme kivágásokban elmozdulhat. A (98) fékpofatartórúd a (101) csapágyakba ágyazott (100) emelők (9. ábra) útján működtethető, a (101) ágyazások pedig a (65) harántgerendákon vannak felerősítve. A (98) fékpofatartórudakat a fékező berendezés a a (102) fékrudazat (1. és 2. ábra) útján a szokásos módon működteti, a (99) fékpofák pedig a (103) karimáikkal a kerekeket maguk közé fogják be. Az alváz külső hosszanti geredáin kisebb (104) kerekek vannak ágyazva (10—12. ábrák). A 26—30. ábrák a különböző nyomtávolságú pályaszakaszok csatlakozási helyét és a kocsik nyomtávolságának megváltoztatását lehetővé tevő berendezést tüntetik fel. A csatlakozási helyen a vágányokat alkotó (105) sinek divergálnak vagy konvargálnak és így létesítik az átmenetet, a sínek hajlása előnyösen nem nagyobb, mint 2: 100. Ezen sínek mellett a divergáló vagy konvergáló szakaszon a kereket két oldalt vezető (106) sínek vannak alkalmazva (29. ábra), míg a vágány középvonalában a konvergáló szakasznak mindkét végén túlérő, végein (107) lejtőkkel biró (108) sin fekszik, melyen az alváz előbb említett (89) görgője fut. Kevéssel a (107) lejtők vége mögött egy vízszintes (110) karima kezdődik, mely végein ferdén el van vágva és mely eme (109) végeivel a már említett (80) elreteszelő emelőt működteti. Az ekként kiképezett sin közepén egy ugyancsak lejtős (112) végekkel biró (111)