58776. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony anyagoknak beszárítására

v Megjelent 1913. évi február hó 35-én. MAGY. SZABADALMI KlR. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 58776. szám. IV/i. OSZTÁLY. Eljárás folyékony anyagoknak beszárítására. Mc

LAUGHLIN WHARTON BYRD KÉMIKUS BROOKLYNBAN. A bejelentés napja 1912 márcias hó 31-ike. Elsőbbsége 1911 április hó 3-ika. A jelen szabadalomnak tárgya olyan jeljárás, melynek segélyével folyékony anyagoknak víztartalma elvonható és a folyékony anyagok szilárd, száraz, igen finom elosztású porrá alakíthatók át. Az eddig ismeretes ilyen beszárító 'eljárások sokféle hátránnyal jártak, melyekhez tartozott az is, hogy a terméket csakis akkor sikerült amorph-pornak alakjában előállítani, mikor a használt berendezés csak igen kis sebességgel dolgozott. A jelen szabadalomnak tárgyát képező eljárás első sorban is és különösen tejnek beszárítására alkalmas, amikor is a tejnek beszárítása igen gyorsan megy végbe; az előállított termék az -előállítás közben kémiai változást nem szenved és finom, amorph-poralakú. A mellékelt rajzban ennek az eljárásnak foganatosítására használt berendezés vázlatosan és függélyes metszetben van föltüntetve. Az (1) torony a (2) szövettel van bélelve; a toronyban központosán a (3) szárító kamra van beépítve^ melybe a beszárítandó folyadék a (4) csövecskéken finom eső alakjában jut be. Az (5) légszivattyú a (6) fűtőkamrába levegőt nyom be, mely abban 100° C.-nál! magasabb: hőmérsékletre hevíttetik föl és mely a fűtőkamrából a (7) csövön a (3) szárítókamrába, ennek (8) fölső részén áramlik be. A másik '9) légszivattyú a (10) fűtőkamrába nyom be levegőt, ahol ez kellő mértékben fölmelegszik és ahonnan az a (11) csövön a (3) szárító kamrának (12) pontján áramlik be a szárítókamrába. A gyakorlat azt igazolta," hogy a szárítókamrának fölső részén bevezetett levegőnek hőmérséklete előnyösen mintegy 150° C., a (11) csövön bevezetett levegőt pedig a külső levegő hőmérsékletének megfelelően oly mértékben kell fölhevíteni, hogy a bevezetett levegő a (3) szárítókamrában lévő levegőből a vízgőzöknek lecsapódását meggátolja, de egyúttal elég hidegnek kell lennie ahhoz, hogy az előállított száraz terméket oly hőmérsékletre hűtse le, melynél az meg nem változik. A (11) csövön bevezetett levegőnek mennyiségét akként kell megszabni, hogy az annál a hőmérsékletnél, melyre a levegő lehűlt, a (3) szárítókamrában lévő összes vízgőzöknek elnyelésére elégséges legyen. A (3) szárítókamrába a (4) csövecskéken bepermetezett folyékony anyag, a 150° C. hőmérsékletű levegővel találkozva, víztartalmát csakhamar elveszti és mint-