58773. lajstromszámú szabadalom • Sínsaru
foganatosítási alakját keresztmetszetben és fölülnézetben tüntetik föl. Áz 1. és 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál a talp oldalt elrendezett, a ainsaruk alatt fekvő két erős betontömbből áll, melyeket a sinek között egy kisebb keresztmetszetű betouhíd köt egymással össze. A betontömbök mindegyikébe egyegy sinsarú van besülyesztve; a két sinsarút a betontalp hosszában végig haladó vasrudakból álló merevítés köti össze. Ezenkívül a betontalpat külön, mélyebben elrendezett vasalás merevíti. A formadarabok fémből, eélszerűen acélból készülnek. A formadarabnak a sinek számára való (1) fölfekvési fölületén kívül, az egyik oldalon karomalakú áthajlított (2) része is van, mely a sin talpa fölé nyúlik és ezt a beton talpon rögzíti. A* másik oldalon a sínt a formadarabbal úgy kötjük össze, hogy az utóbbinak a sin talpa alatt elrendezett (3) bemélyítése van, melynek folytatását a sinek rögzítésére szolgáló (4) ágyazási hely képezi. A formadarabot (5) és (6) oldalrészeinél, valamint fölső részétől az oldalrészek felé haladó (7) bordájánál fogva ágyazzuk a betonba, ami a talp biztos fekvését lényegesen növeli. A rögzítőszervek az 1 — 5. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál az U-alakú (8) részbőj állnak, melyet a (9) ék szorít a (3) bemélyííésbe és a sin talpa fölé. Hogy az U-alakú (8) rész helyzetében szilárdan megmaradjon, belsejét a sin talp rézsútosságának és a bemélyítés rézsutosságának megfelelő alakban képezzük ki. A 6. és 7. ábra a rögzítés egy másik foganatosítási alakját tünteti föl. A rögzítés ez esetben a (10) nyomócsavarok útján történik, melyek a (4) ágyazás (11) oldalfalában beállíthatók. A rögzítés ezen módja a formadarab csekély mérvű- átalakítását teszi szükségessé, mely abban áll, hogy a (6) oldalfalat az (5) oldalfalnál valamivel mélyebben rendezzük el (6. ábra). A formadarab egyik oldalán a sin talpa fölött átnyúló karomalakú (2) kihajlítás helyett ez esetben a formadarab ezen helyén, valamint a másik oldalon is a sin talpa alatt fekvő (3) bemélyítéssel ellátott (4) ágyazást rendezhetünk el. A síneknek az (1) fölfekvési fölületen való megerősítése ekkor mindkét oldalon az U-alakú kampós részek segélyével történik, melyeket ékek vagy szorítócsavarok útján a már leírt módon szorítunk a sín talpa fölé és a bemélyítésbe. A formadarab lehorgonyzására a (12) vasrudakból álló vasalás szolgál (1—5. ábra), melynél a rudak kettesével haladnak az (5) oldalfal (13) nyílásain át a külső (6) oldalfalak felé és ily módon a két formadarab között összeköttetést létesítenek. A rudaknak a (6) falakhoz való erősítése a rajzokon föltüntetett módon azáltal történik, hogy a (12) rudaknak kampóalakú végei a falat körülfogják vagy pedig valamely tetszőleges más módon történhetik. Hogy a (12) rudak által a betonra átvitt igénybevételek lehetőleg elosztassanak, a rudakat a (13) nyílásokon való áthaladásuk után különböző magasságban vezetjük a talpon át. Amellett, hogy a síneket a formadarabokra gyorgan ós minden különös előkészület nélkül, a fogórészeknek beverése vagy becsavarása által szerelhetjük, a találmány tárgyát képező sinsarunak betontalpon való alkalmazása még azon előnnyel is jár, hogy a (9) feszítőékek beverésével járó rázkódtatások nem terjedhetnek át közvetlenül a betonra; a betont a rögzítő szerveknek a formadarab ágyazásában való elrendezése folytán az ék állandóan erős feszültsége sem veszi erősen igénybe. A formadaraboknak a betonalépítmény egész hosszában végig haladó elhorgonyzása lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az összes igénybevételek egyenletesen elosztassanak. SZABADALMI IGÉNY. Betontalp, jellemezve a sinek megerősítésére és alátámasztására szolgáló, acélból vagy hasonló anyagból készült, a betonba ágyazott formadarabok által, melyek egyrészt egy kampóalakú (2) . toldat által, másrészt pedig a fölfekvési
