58770. lajstromszámú szabadalom • Egyensúlyozó berendezés repülőgépek számára

' X « . ' ' ' ' 6 — nik és a találmány értelmében a tehetetlenségi erőket oly nyomaték létesítésére használjuk, mely vagy a tehetetlenségi, erők káros nyomatékát vagy általában a káros nyomatékokat egyensúlyozza ki. Ezen eredmény elérésére az aeroplánon oly tömegeket helyezünk el, melyek helyzetüket megváltoztatják, mihelyt a gép az abszolút sebesség hirtelen változásainak tétetik ki és ezen tömegek helyzetváltozását valamely egyensúlyozó szerkezet vezerlésére használjuk föl. Mozgó tömeg gyanánt valamely a • repülőgépen meglévő szervet használhatunk, melyet ez esetben alkalmas módon szerelünk, de egy különleges mozgó részt is alkalmazhatunk. Az egyensúlyozó szerkezet önműködő vezérlése bármikép történhet és pedig akár a mozgó tömeg által közvetlenül, akár pedig közvetve. A 14. ábrán a közvetett vezérlés egy példája látható. Ez esetben a mozgó tömeg elmozdulása valamely föl nem tüntetett egyensúlyozó fölületre sűrített levegővel működtetett szervomotor útján vitetik át. A mozgó tömeget a négy (28) gumizsinórra fölfüggesztett (27) súly alkotja. Ezen négy zsinór síkja a gép hossztengelyére, azaz a röpülés irányára merőleges úgy, hogy az abszolút sebesség bármely hirtelen változásánál a (27) súly a sebességváltozások értelme szerint a zsinórok síkjából előre vagy hátra hajíttatik, míg a súlyt eredeti helyzetébe maguk a (28) zsinórok viszik vissza. A (28) zsinórokat természetesen szabályozható feszültségű fémrugókkal is helyettesíthetjük. Ezen fölfüggesztésnek más szerelésekkel, különösen az ingaszerű elrendezéssel szemben az az előnye, hogy a gép vápának hajlásától független mozgó tömeget kapunk, mely csakis ,az abszolút sebesség változásai iránt érzékeby. ' A (27) tömeg közvetlenül a sűrített levegővel működő szervomotor (30) tojiattyújának (29) rúdjával van összekötve. A szervomotort a gép vázával a (32) ponton összekötött (31) dugattyú és a mozgó (33) hengertest alkotja, melyhez az egyensúlyozó szerkezet (34) működtető rúdja csuklósan van erősítve, A tolattyútokban kiképezett (35) nyílás a sűrített levegő forrásával való összeköttetést létesíti. A tolattyútok a hengerrel a (36, 37) nyílások útján van összekötve, míg a (38, 39) nyílások a szabadba vezetnek. A (27) massza minden helyzetváltozásánál tehát a tolattyú elmozog és a (31) dugattyú egyik vagy másik fölülete elé sűrített levegőt bocsát. Ezáltal a henger is elmozog és csak akkor áll meg, ha a tolattyú elmozdulásával egyenlő utat írt le. A (34) rúd ezt a mozgást az önműködő egyensúlyozó szerkezetre viszi át. Természetes, hogy lehet a hengert rögzíteni és a dugattyút mozgathatóvá tenni vagy általában lehet bármely szervomotort vagy mozgásátvitelt, mint mechanikai vagy elektromos relaist stb. alkalmazni. Mint már említettük, a tömeg, melynek tehetetlenségi nyomatékát hasznosítjuk, tetszőleges lehet és erre a célra a pilóta súlyát is használhatjuk. Ezen súly kihasználásának két módja különösen egyszerű. Ezek egyike szerint a pilóta ülését csúszkákra szereljük és az önműködő egyensúlyozó szerkezettel kötjük össze. A másik mód szerint a pilóta hátához egy rudat erősítünk, mely az egyensúlyozó szerkezettel van kapcsolva. Ily módon a pilótának a tehetetlenségi erő által okozott minden önkéntelen mozdulata az egyensúlyozó szerkezetre vitetik át. Valamely a tehetetlenségi erő hatása alatt álló önműködő vezérlés segélyével ugyanúgy, mint a többi esetben és ugyanoly föltételekkel fölhasználhatjuk a pilóta által működtetett önműködő egyensúlyozó szerkezetet is. Az összes előző példáknál az egyensúlyozó szerkezetre kifejtett önműködő hatás a sebesség minden változásánál föllép. A szerveket úgy is rendezhetjük el, hogy az egyensúlyozó szerkezetre qsak akkor fejtsenek ki hatást, ha a relativ vagy abszolút sebesség változása jelentékeny vagyis ha a sebesség megállapított sebességhatárokat túlhaladja vagy azok alatt marad. Végül, a helyett, hogy a fölsorolt egyensúlyozási módokat külön-külön alkalmaz-