58758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kolloidális és finoman elosztott testek kezelésére

Egy (a) üvegpohárban (lásd mellékelt rajz 1. ábráját) valamely elektronegativ anyagból, pl. legfinomabban elosztott kovasavból égetett (b) cella foglal helyet, mely körül, arra szorosan ráfektetve, egy drótháló van elrendezve, mely katóda gyanánt szolgál. Ezen (b) cellában egy második, kisebb átmérőjű (c) cella foglal helyet úgy, hogy a (b) és a (c) cellák közt hézag keletkezik. A (c) cella valamely elektropozitiv anyagból, pl. finoman elosztott aluminiumoxidból, vagy lehető lefinomabban elosztott korundumból van égetve. .E cella belső falára a pozitív pólus fekszik rá, mely platinadróthálóból, vagy kemény ólomból, vagy elektródaszénből állhat. A művelet kezdetén az (a) üvegpoharat és a belső cellát deztillált vízzel töltjük meg, míg a középső térbe a finoman elosztott kovasavhidrogél szuszpenzióját bocsátjuk a (d) bevezető csövön keresztül, amint az a chémiai kicsapás és kimosás után előáll. Az áram bekapcsolásakor a tisztítási folyamat a következő módon megy végbe. A kovasavhidrogél, mint kimondottan . elektronegativ anjag, az anódához vándorol és ezen föltételek között szilárd réteg gyanánt az anódikus cellán lerakódik. A bázikus maradványokat a. kovasav föloldja és ezek a cella: falán keresztül a víz egyidejű kataforikus átvitele közben a katódához vándorolnak. A víz az üvegpohárból az (e) elvezetőcsövön át kiömlik. A savmaradékok ellenben a kovasavval való adszorbeált öszszeköttetésükből szintén föloldatnak és az elektropositiv cellafalon át az anódához vándorolnak, és pedig szintén víznek kataforikus tovavezetése mellett. A folyadék az (f) elvezetőcsövön át ömlik ki. A kataforikus vízátvitel oly erős, hogy a szuszpenzió folytonosan beömölhet. Ha a lerakódás az anódacellán elég vastag, akkor még egyszer lehet azt destillált vízzel utána mosni, hogy az adszorpciók legutolsó maradványai is eltávozzanak. Ezután az anódacellát kiemeljük és a teljesen szilárd lerakódást eltávolítjuk. Az így nyert kovasav adszorpcióktól mentes és a folysavval lefüstölve maradékot nem szolgáltat. Az áramreláció különböző a kezelendő anyag tisztasági foka szerint. Értéke pl. 2 dm2

katódafölülettel folytatott letkisérnél és 100 Voltnál 1. Ampére. Az amorf kovasav különválasztott mennyisége kb. 40% száraz anyagtartalom mellett 5 perc alatt 100 g-ot tett ki. 2. Példa: A föladat adszorbeált kolloidális testek elkülönítése. Ha kaolint kolloidális vashidroxidoldattal és berlinikék oldatával kezelünk, akkor a kaolin úgy a kolloidális vashidroxidot, mint a berlinikéket adszorbeálja és a testek nem választhatók el többé egymástól anélkül, hogy az anyagokát a használt chemikáliák szét ne bontanák, vagy meg ne változtatnák. Az eljárás foganatosításánál már mo3t úgy járunk el, mint az 1. példában. Az adsorpciókkal ellátott kaolin szuszpenziója a (d) bevezetőcsövön át a (b) és (c) cellák közt lévő térbe folyik. A potenciálesés hatása alatt az elektropozitiv kolloidális vashidroxid a kaolintól elválik és a kataforikusan átvitt vízzel a (b) cellafalakon keresztülvándorol, ha ennek legfinomabb pórusai elég nagyok, hogy a vashidroxidot keresztül bocsáthassák. Utóbbi az (a) üvegpohár és a (b) cella közt lévő katódatérbe olajállapotban lecsapódik. A kaolin és a berlinikék a potenciálcsék alatt együttesen az anódához vándorolnak és az anódikus cellafalon lerakódnak. A berlinikék azonban erősebb elektonegativ töltéssel bír. mint a kaolin és így erősebb mértékben vándorol az anódához. A lerakódás eltolódása megy tehát végbe és a berlini kék szorosan a cellafalon lévő rétegben foglal helyet, és ha az anódikus cellafal pórusai elég nagyok, a cellán keresztülvándorol és az anódatérben mutatkozik, melyben elkülönítve megkapható. Ha az anódatérbe vándoroit kolloidnak a pozitív póluson kisülő anionok áltq.1 való szétbontásától kellene tartanunk, akkor a pólust magát még egyszer egy diafragma mögé lehet helyezni, mely célszerűen valamely közömbös anyagból, pl. vegetábilis vagy animalikus pergamentbői áll (lásd a