58728. lajstromszámú szabadalom • Méhkaptár

A 6. ábrán részletezett váltó lényegében egy ék, mely 3—4. ábrán látható módon a (h) kijárónyílás alsó, vagy fölső lapjának fektettetik neki és mindenkori helyzetében a (n) ugyancsak ékalakű lécek által rögzíttetik. Az 5. ábrán látható kettős bejáró váltó ugyanazon nyílásoii át a (c) kamrák fölső, illetve alsó részébe enged ki, illetve bejárást. Jelen találmány használati és alkalmazási módja az eddigiek alapján a következő : Aszerint, hogy a méhész alsó, középső, vagy fölső kijárású röplyukat óhajt, a három (g, h, i) röplyuk közül csak az egyik hagyitik nyitva, ha pedig a középső (f) födőlemezzel a (e) kamra, két rekeszre van fölosztva, úgy mindegyik rekesznek különkülön is tetszés szerint adható alsó vagy fölső kijárás. Erőteljes törzsnek előállítása céljából a kaptárt középső (f) födődeszkával két különálló részre osztjuk föl, a 6. ábrán látható váltó behelyezésével pedig mindkét részen tetszés szerint alsó vagy fölső kijáró nyílást alkalmazzunk és mindegyik kamrában két rajt, illetve törzset helyezünk el és mindkettőt át is teleltetjük, mint önálló törzset. Áz akác virágzása előtt 15—20 nappal a két törzset elválasztó födődeszkát részben, vagy egészben eltávolítjuk és a keletkezett nyílást rostaszövettel betakarjuk, miáltal a méhek ugyan az alsó rekeszből a fölsőbe és viszont átjárni nem tudnak, rle mindkét család, illetve törzs egyforma szagú lesz és egymást megszokják. Három nap múlva a középső nyílásból kivesszük az (m) váltót és az 5. ábrán részletezett (o) kettős váltót tesszük a helyére olyformán, hogy az alsó részben lévő törzs csak fölső kijáróval bírjon, mig a fölsőrészben lévő törzs alsó ki járót kap. Ugyanakkor a fölső kijáró nyílást elzárjuk és egy papírlappal néhány napra eltakarjuk, miáltal mindkét törzs a középső (1) röpdeszkáról a középső (h) nyíláson juvissza .helyére, amennyiben azonban helyt csere történik, a méhek nem marakodnak, 2 — mivel már fönt említett módon egyforma szaguak lettek. További 4—5 nap után a két törzs anyája közül a gyöngébb fejlődésű anyát elvesszük, a rostaszövetet kiszedjük, amiután a már egyszagú méhek szabadon egyesülhetnek, egyidejűleg pedig az (o) kettős váltó helyett ismét egy (m) egyszerű váltót alkalmazunk, mivel most már két törzsből egyetlenegy erőteljes törzs keletkezett. Jelen, találmánnyal a mézeltetés az ismert Hannaman-rács nélkül következőképen eszközölhető : Az előbb említett módon előállított erőteljes törzset az akácvirágzás előtt ismét kettéosztjuk és pedig olykép, hogy a középső (h) bejáró nyílással szemközt behelyezzük ismét az (f) födődeszkát és a középső nyílásba behelyezzük az (m) váltót, miáltal a méhek, melyek a középső röplyukdeszkához vannak szokva, a váltó állása szerint a (c) kamrának csakis fölső, illetve alsó rekeszébe juthatnak bele, ezáltal a másik rekeszben lévő törzs elveszti a kijáró népét, meggyöngül, lerágja a máikész anyabölcsőket és elveszti a rajzási kedvét, ugyanakkor az első rekeszben a méhek erősen mézelnek és új anyát nevelnek maguknak. Ha pedig nem akarjuk, hogy új anya neveltessék, úgy a födődeszka mellett Hannamann rácsot alkalmazunk, mi-i által a törzs kette nem válik. Tartalékanya nevelése és tartása céljából a legalsó vagy fölső (i, g) nyílás mögötti tér (f) födődeszkával' elkülönítendő és ezen elrekeszelt térben nevelhető mindenkor a tartalékanya. Mézpergetés alkalmával nem kell a méhekefc lesöprés által törni, sem pedig úgynevezett szöktetőt alkalmazni, hanem egyszerűen a középső (m) váltót úgy állítjuk be, hogy a viaszkeretekből kilépő méhek, midőn visszaröpülnek a kaptárba, egy másik rekeszbe jussanak be, mit biztosít a méheknek azon szokása, hogy mindig ugyanazon röpdeszkára röpülnek vissza és így a középső (in) váltónak átállítása által fönti cél igen könnyen elérhető. A 6. ábrán föltüntetett váltónak különös előnye, hogy az átváltás vele még akkor is