58699. lajstromszámú szabadalom • Fából és vasból ill. fából és fémből szerkesztett kerítés

ezen célra, melyeket a rudak élein belülről sajtolunk ki (4., 5., 6. ábra). A kerítés díszítésére és merevítésére (14) bádogdiszítményeket használhatunk, melyeket két szomszédos rúd között a léceken rendezünk el. A diszítményeknek kétoldalt horogszerűen kihajló (15, 16) nyúlványai vannak, melyeket az (1) rudak élei alá fektetünk s azonkívül a szükséghez képest mindkét végükön (17, 18) kivágásokkal vannak ellátva, melyeken az (5) horgok végei hatolnak át (7., 8., 9. és 17. ábrák). A horogszerűen kihajló nyúlványokat még jobban megerősíthetjük helyzetükben azáltal, ha széleiket bekalapáljuk (7., 8., 9. ábra). Hasonló bádogdiszítményeket alkalmazhatunk a rudak között, a léceken kívül is (10., 11., Í2. és 16. ábra). Ezeknél a (19) diszítményeknél a (17, 18) kivágások helyett (21, 23) nyelveket alkalmazunk, melyeket kifelé hajlítunk s azután rászorítjuk őket a rudak, vagy oszlopok fölületére, míg a (20, 22) nyúlványokat a rudak vagy az oszlopok mögé fektetjük. Hogy a (14,19) diszítmények horogszerűen kihajló (15, 20, 16, 22) nyúlványait biztosabban megerősíthessük, ezért a rudak (oszlopok) szélső éleit megfelelő kivágásokkal látjuk el. Miután a horogszerű nyúlványokat a kivágásokba illesztettük, bekalapáljuk azoknak széleit s ezáltal rögzítjük a diszítményt a rudakon. A horogszerű nyúlván3'okat a (14) diszítménynél azelőtt kell bekalapálni, mielőtt még azokat az (5) horgok segélyével megerősítettük volna a (3, 4) léceken. A (3, 4) léceket célszerűen a (2) oszlopoknál kötjük össze egymással, melyeket rendesen szögletszelvényüre készítünk. Az oszlopok hátukkal vannak kifelé fordítva úgy, hogy a (3, 3') lécek, melyeket a szokásos (24) átlapolással kötünk össze, az oszlopok mögött feküsznek és az oszlopok szögletszelvényeinek élei a (3, 3') lécekre támaszkodnak (13., 14., 15. ábra). Az oszlopra kívülről egy (9) lapocskát helyezünk, melynek közepe az oszlopra fekszik, míg a (11, 12) csavarok átdughatása céljából lyukakkal ellátott végei egészen a (3) lécig érnek. Ezeken a lyukakon, továbbá az átlapolt lyukain átdugjuk a (11, 12) csavarokat, a másik oldalra alátétlemez gyanánt egy (10) bádoglapocskát teszünk, azután megszorítjuk a csavaranyákat. A (2) oszlopok hátán, megfelelő helyen (13) bemélyedést alkalmazunk és a (9) lapocskát ennek megfelelőleg (13') kiugrással látjuk el, mely beleillik a (13) bemélyedésbe s ezáltal nem engedi a lapocskát függélyes irányban elcsúszni.Ugyanilyen összeköttetést használunk azokon a helyeken is, ahol a (3) és (3') lécek iránya eltér egymástól (13., 18. ábra). Ezen eltérésnek az az oka, hogy a (3), ill. (4) léceket mindig a talajjal párhuzamosan fektetjük, amelyen a kerítés áll. A talaj irányának megváltozása azonban egyik oszloptól a másikig soha sem szokott olyan nagy lenni, hogy a lécekenek föntebb leírt összekötési módját alkalmazni ne lehetne úgy, hogy a találmány tárgyát képező, fából és vasból szerkesztett kerítés fölállításánál minden esetben alkalmazhatjuk ezt az összekötési módot és a munkát minden nehézség és fönnakadás nélkül elvégezhetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fából és vasból, illetve fából és fémből szerkesztett kerítés, melynél a talajba erősített, szöglet-, vagy más hasonló szelvényű oszlopokra ez oszlopok szélső éleihez fekvő többé-kevésbbé vízszintesen haladó (3, 4) lécek s ez utóbbiakra kéthegyű (5) horgok segélyével csatornaszerű, vagy más formaalakú, függélyes (1) rudak vannak erősítve, azáltal jellemezve, hogy az (1) rudak az összekötési helyeken vagy (6) barázdákkal vannak ellátva, melyekbe pontosan belefeküsznek az (5) horgok, vagy pedig a két szélső élen belülről (7, 8) bütykök vannak kétoldalt kisajtolva, melyek közé szorosan beleillik az (5) horog. A (14, 19) bádogdiszítményeknek a szomszédos (1) rudak, illetve az (1) rudak és (2) oszlopok között való elrendezése az 1. igénypontban védett kerítésnél, azáltal jellemezve, hogy a léceken kívül alkalmazott diszítményeknek a rúd, illetve oszlop éleinek kivágásaiba fekvő, horogszerű (15, 16, 20, 22) nyúlványai között