58688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkoxid előállítására
A monoszulfit lecsapására célszerű a | cinkszulfátoldatot akként koncentrálni, hogy literenként legalább 500 g. sót tartalmazzon és az eljárást alacsony hőmérsékletnél pl. 35° C.-nál foganatosítani, mert magasabb hőmérséklet mellett sokkal pelyhesebb bazikus cinkszulfitot kapunk, mely jó minőségű cinkoxyd gyártására kevésbbé alkalmas. Célszerű a vízben előzőleg feloldva a molekuláris súlynál valamivel több szulfitot alkalmazni. Példa. 400 kg. kristályos cinkszulfátot 350 1. meleg vizben föloldunk, az oldatot szűrjük és közönséges hőmérsékletre lehűtjük. Ehhez az oldathoz 215 kg. natriumszulfitnak (Na2 S03) 950 1. ugyanazon hőmérsékletű vízben való oldatát adjuk hozzá és az egészet alaposan összekeverjük. Néhány perc múlva lecsapódás kezdődik, mely állandó kavarás mellett körülbelül 1 U óra alatt befejeződik. A lecsapódott cinkszulfitot leülepedni hagyjuk; a fölül úszó folyadékot leöntjük és fölforraljuk, hogy az esetleg még benne lévő oldott szulfitot lecsapjuk. A cinkszulfitot azután mossuk, szárítjuk és pörl öljük. Cinkszulfát helyett a cinknek más oldható sóit is alkalmazhatjuk és közömbös szulfit helyett az alkáliák vagy földalkáliák savanyú szulfitját vagy biszulfitját alkalmazhatjuk. Az utóbbi esetben azonban a kénessavfelesleget, melyben a cinkmonoszulfit oldható valamely alkalmas ismert módon, például melegítés vagy vacuum, vagy mindkettő segélyével el kell távolítani, hogy a cinkszulfit lecsapódjék. A fönti folyamatból eredő, a natriumnak vagy kaliumnak vagy más fémeknek szulfátjait tartalmazó folyadékok és mosófolyadékok részben pörkölt érc friss mennyiségeinek lúgozására, vagy cinksók friss meny. nyiségeinek föloldására, részben, pedig a nátrium- vagy kaliumszulfit regenerálására használható. Ezt a regenerálást a szulfátfolyadéknak equivalens mennyiségű (Va molekula) kalciumbiszulfittal való hevítése ál" tal, vagy azáltal végezhetjük, hogy a folyadékhoz equivalens mennyiségű (Vs molekula) kalcium- vagy bariumhydrátot vagy karbonátot adunk hozzá és folytonos keverés mellett kéndioxydgáz áramát vezetjük át a keveréken, mely gázt a cinkszulfit kalcinálásával kapjuk. A lecsapódott kalcium- vagy bariumszulfátot eltávolítjuk és a nátrium vagy kálium biszulfitjának oldatát a cinkbiszulfit fönt leírt lecsapására használjuk, vagy az alkali biszulfit oldatát közömbös só állapotába vezetjük át, és pedig azáltal, hogy a kénessav fölöslegét hevítés, vagy vacuum, vagy mindkettő segélyével eltávolítjuk, vagy hogy az alkali biszulfit oldatához alkalmas mennyiségű kalciumcarbonátot vagy mésztejet adunk, a szulfit közömbösítése céljából. A mésszel vagy mészkarbonáttal való közömbösítés folytán a mészszulfit lecsapódik, mely a folyamatba visz-, szavezethető. Ha a jelen eljárás céljaira ammoniumszulfitot alkalmazunk, akkor az ammónia a szulfátoldatnak egy desztilláló oszlopon mésszel együttesen való átvezetése által regeneráltatik. Az ammoniagáz a szulfit kalcinálására alkalmazott kemencékből vett kéndioxydgázzal keverve ammoniumszulfitot képez. A fönt leírt eljárás igen egyszerű és gyors lefolyású, mimellett az előállított cinkoxyd igen tiszta, sűrű és jó fedőképességgel bír. Az eljárással előállított cinkoxyd továbbá kausztikus alkáliákban jól oldható, miért is a cinkszulfid gyártásánál cinkátok preparálására igen alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás különösen alkali cinkátok gyártására alkalmas cinkoxyd előállítására, jellemezve azáltal, hogy valamely cinksót, pl. a cinkszulfátot, kloridot vagy nitrátot egy alkaliszulfittal (pl. natriumszulfittal, kaliumszulfittal vagy ammoniumszulfittal) kezelünk és ezáltal cinkmonoszulfitot képezünk, mire ezt különválasztjuk és pörköljük, miáltal cinkoxydot kapunk, mimellett az alkaliszulfilot regeneráljuk. 2. Az 1. igénypontban jellemzett eljárás
