58688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkoxid előállítására

A monoszulfit lecsapására célszerű a | cinkszulfátoldatot akként koncentrálni, hogy literenként legalább 500 g. sót tartalmaz­zon és az eljárást alacsony hőmérsékletnél pl. 35° C.-nál foganatosítani, mert magasabb hőmérséklet mellett sokkal pelyhesebb bazi­kus cinkszulfitot kapunk, mely jó minőségű cinkoxyd gyártására kevésbbé alkalmas. Célszerű a vízben előzőleg feloldva a mo­lekuláris súlynál valamivel több szulfitot alkalmazni. Példa. 400 kg. kristályos cinkszulfátot 350 1. meleg vizben föloldunk, az oldatot szűrjük és közönséges hőmérsékletre le­hűtjük. Ehhez az oldathoz 215 kg. natrium­szulfitnak (Na2 S03) 950 1. ugyanazon hő­mérsékletű vízben való oldatát adjuk hozzá és az egészet alaposan összekeverjük. Né­hány perc múlva lecsapódás kezdődik, mely állandó kavarás mellett körülbelül 1 U óra alatt befejeződik. A lecsapódott cinkszul­fitot leülepedni hagyjuk; a fölül úszó folya­dékot leöntjük és fölforraljuk, hogy az esetleg még benne lévő oldott szulfitot le­csapjuk. A cinkszulfitot azután mossuk, szárítjuk és pörl öljük. Cinkszulfát helyett a cinknek más old­ható sóit is alkalmazhatjuk és közömbös szulfit helyett az alkáliák vagy földalkáliák savanyú szulfitját vagy biszulfitját alkal­mazhatjuk. Az utóbbi esetben azonban a kénessavfelesleget, melyben a cinkmono­szulfit oldható valamely alkalmas ismert módon, például melegítés vagy vacuum, vagy mindkettő segélyével el kell távolí­tani, hogy a cinkszulfit lecsapódjék. A fönti folyamatból eredő, a natriumnak vagy kaliumnak vagy más fémeknek szul­fátjait tartalmazó folyadékok és mosófolya­dékok részben pörkölt érc friss mennyisé­geinek lúgozására, vagy cinksók friss meny. nyiségeinek föloldására, részben, pedig a nátrium- vagy kaliumszulfit regenerálására használható. Ezt a regenerálást a szulfát­folyadéknak equivalens mennyiségű (Va mo­lekula) kalciumbiszulfittal való hevítése ál" tal, vagy azáltal végezhetjük, hogy a folya­dékhoz equivalens mennyiségű (Vs molekula) kalcium- vagy bariumhydrátot vagy karbo­nátot adunk hozzá és folytonos keverés mellett kéndioxydgáz áramát vezetjük át a keveréken, mely gázt a cinkszulfit kalciná­lásával kapjuk. A lecsapódott kalcium- vagy bariumszulfátot eltávolítjuk és a nátrium vagy kálium biszulfitjának oldatát a cink­biszulfit fönt leírt lecsapására használjuk, vagy az alkali biszulfit oldatát közömbös só állapotába vezetjük át, és pedig azáltal, hogy a kénessav fölöslegét hevítés, vagy vacuum, vagy mindkettő segélyével eltávo­lítjuk, vagy hogy az alkali biszulfit oldatá­hoz alkalmas mennyiségű kalciumcarboná­tot vagy mésztejet adunk, a szulfit közöm­bösítése céljából. A mésszel vagy mészkar­bonáttal való közömbösítés folytán a mész­szulfit lecsapódik, mely a folyamatba visz-, szavezethető. Ha a jelen eljárás céljaira ammonium­szulfitot alkalmazunk, akkor az ammónia a szulfátoldatnak egy desztilláló oszlopon mésszel együttesen való átvezetése által regeneráltatik. Az ammoniagáz a szulfit kalcinálására alkalmazott kemencékből vett kéndioxydgázzal keverve ammoniumszulfitot képez. A fönt leírt eljárás igen egyszerű és gyors lefolyású, mimellett az előállított cinkoxyd igen tiszta, sűrű és jó fedőképes­séggel bír. Az eljárással előállított cink­oxyd továbbá kausztikus alkáliákban jól oldható, miért is a cinkszulfid gyártásánál cinkátok preparálására igen alkalmas. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás különösen alkali cinkátok gyártá­sára alkalmas cinkoxyd előállítására, jellemezve azáltal, hogy valamely cink­sót, pl. a cinkszulfátot, kloridot vagy nitrátot egy alkaliszulfittal (pl. natrium­szulfittal, kaliumszulfittal vagy ammo­niumszulfittal) kezelünk és ezáltal cink­monoszulfitot képezünk, mire ezt külön­választjuk és pörköljük, miáltal cink­oxydot kapunk, mimellett az alkaliszul­filot regeneráljuk. 2. Az 1. igénypontban jellemzett eljárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom