58650. lajstromszámú szabadalom • Villamos kemence
másrészt előidézi azt, hogy a lángívből vagy ívekből kibocsátott hő jobban verődik vissza az adagra. A (2) kamrát a (4) elektródákat átbocsátó nyílások szelik át, mely elektródák az 1. ábrában látható módon egyrészt a lángívnek az adagra való irányítása céljából bizonyos meghatározott hajlássál és másrészt -oly magasságban vannak elrendezve, hogy magával az adaggal nem jöhetnek érintkezésbe. Az elektródák száma az alkalmazott áram faja, valamint a kemence méi-etei és teljesítménye szerint változhatik; így például korlátolt kapacitású kemencékben egyenárammal vagy egyfázisú változó árammal való táplálás esetén két elektróda (4. ábra), a kemencének báromfázisú árammal való táplálása esetén pedig három elektróda elegendő (5. ábra). Nagyobb kapacitású kemencékben négy elektródát {6. ábra) vagy hat elektródát (7. ábra) alkalmazunk, melyek két, illetve három egymástól független fényívet szolgáltatnak, melyek a föltüntetett módon vannak a kemencében elosztva. A négy elektródával bíró kemencéket akár egyenárammal, akár egyfázisú váltakozó árammal (amikor is a két lángívet •egymással párhuzamosan kapcsoljuk), akár pedig kétfázisú váltakozó árammal táplálhatjuk. A hat elektródával bíró kemencéket egyenárammal, egy- vagy többfázisú váltakozó árammal táplálhatjuk. Az ezen elektródákat átbocsátó nyílásokon kívül a hőálló (2) fal még az (5) adagolónyílással és a (6j kibocsátónyílással bír, mely a kemence fenekének meghosszabbításában van alkalmazva. Az adagolónyílás két dugóval van elzárva, melyek közül a tűzálló anyagból készült (7) dugó a nyílás belsejébe hatol, míg -a (8) dugó, mely fémből áll, kívül van alkalmazva. A kemencekamra a következőképen van fölszerelve; Az (1) köpenyek két egymással diametrálisan szemben fekvő pontján két (9) forgási csap van megerősítve, melleket a (11) gyűrűvel egyesített (10) csapágyak vesznek föl; a (11) gyűrű az (1) köpeny körül van elrendezve és ugyancsak két (12) forgási csapot hord, melyek a (9) csapokhoz 90° .alatt vannak alkalmazva. A (12) forgási csapokat a (13) csapágybakok veszik föl, melyek az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál alsó részükön a (14) kengyellel vannak egymással összekötve, mely akemence alapzatához van erősítve. Mint látható, a kemencekamra ily módon oly fölfüggesztéssel bír, hogy annak függélyes tengelye a függélyeshez képest bármely elhajlást vehet föl. Az (1) köpeny fenéklapjának közepén a függélyes (15) csappal van ellátva, melynek középvonala a köpenyével egybeesik. Ezen csap vége gömbalakban van kiképezve és a (17) kerék küllőjében elrendezett (16) rész kivágásával kapcsolódik oly módon, hogy a csap a kerék sugarán bármely helyzetet foglalhat el. A (17) kerék bármely alkalmas módon, pl. azáltal hozható forgásba, hogy külső koszorúfölülete a (18) fogaskerékkel kapcsolódik, melyet a (19) tengely és a (20) végtelen csavar közvetítésével valamely kis elektromotor hajt. Ha a (17) kereket tengelyén elforgatjuk, akkor a (15) csapkörön mozog el úgy, hogy a kemence tengelye körkúpot ír le. Ezen mozgás következtében, mely a kamrának az ismertetett kettős fölfüggesztés folytán kölcsönözhető, a (2) kamrában lévő megömlesztett massza keringésbe jut, mely akár folytonos, akár szakaszos lehet, aszerint, hogy mily módon hajtjuk a (17) kereket. Ezen keréknek azonban esetleg alternatív, azaz kétirányú forgást is adhatunk, oly célból, hogy a megömlesztett masszának ellenkező irányú keringési periódusait érjük el. Bármely esetet is vegyük, a kemence egyszerűen oszcillál a (9, 12) forgáscsapokon és ehhez képest a kemence a finomítandó fémmassza kavarása tekintetében forgó kemence gyanánt működik, az áram és a hűtővíz bevezetése s az elektródák mozgatása tekintetében azonban egyszerűen csak lengő kemencét alkot.
