58650. lajstromszámú szabadalom • Villamos kemence

másrészt előidézi azt, hogy a lángívből vagy ívekből kibocsátott hő jobban verődik vissza az adagra. A (2) kamrát a (4) elektródákat átbocsátó nyílások szelik át, mely elektródák az 1. ábrában látható módon egyrészt a lángív­nek az adagra való irányítása céljából bi­zonyos meghatározott hajlássál és másrészt -oly magasságban vannak elrendezve, hogy magával az adaggal nem jöhetnek érint­kezésbe. Az elektródák száma az alkalma­zott áram faja, valamint a kemence mé­i-etei és teljesítménye szerint változhatik; így például korlátolt kapacitású kemencék­ben egyenárammal vagy egyfázisú változó árammal való táplálás esetén két elektróda (4. ábra), a kemencének báromfázisú áram­mal való táplálása esetén pedig három elektróda elegendő (5. ábra). Nagyobb ka­pacitású kemencékben négy elektródát {6. ábra) vagy hat elektródát (7. ábra) al­kalmazunk, melyek két, illetve három egy­mástól független fényívet szolgáltatnak, melyek a föltüntetett módon vannak a ke­mencében elosztva. A négy elektródával bíró kemencéket akár egyenárammal, akár egyfázisú válta­kozó árammal (amikor is a két lángívet •egymással párhuzamosan kapcsoljuk), akár pedig kétfázisú váltakozó árammal táplál­hatjuk. A hat elektródával bíró kemencéket egyenárammal, egy- vagy többfázisú válta­kozó árammal táplálhatjuk. Az ezen elek­tródákat átbocsátó nyílásokon kívül a hő­álló (2) fal még az (5) adagolónyílással és a (6j kibocsátónyílással bír, mely a ke­mence fenekének meghosszabbításában van alkalmazva. Az adagolónyílás két dugóval van el­zárva, melyek közül a tűzálló anyagból ké­szült (7) dugó a nyílás belsejébe hatol, míg -a (8) dugó, mely fémből áll, kívül van al­kalmazva. A kemencekamra a következőképen van fölszerelve; Az (1) köpenyek két egymással diame­trálisan szemben fekvő pontján két (9) for­gási csap van megerősítve, melleket a (11) gyűrűvel egyesített (10) csapágyak vesznek föl; a (11) gyűrű az (1) köpeny körül van elrendezve és ugyancsak két (12) forgási csapot hord, melyek a (9) csapokhoz 90° .alatt vannak alkalmazva. A (12) forgási csapokat a (13) csapágybakok veszik föl, melyek az 1. ábrában föltüntetett foganato­sítási alaknál alsó részükön a (14) kengyel­lel vannak egymással összekötve, mely a­kemence alapzatához van erősítve. Mint látható, a kemencekamra ily módon oly fölfüggesztéssel bír, hogy annak füg­gélyes tengelye a függélyeshez képest bár­mely elhajlást vehet föl. Az (1) köpeny fenéklapjának közepén a függélyes (15) csappal van ellátva, melynek középvonala a köpenyével egybeesik. Ezen csap vége gömbalakban van kiképezve és a (17) ke­rék küllőjében elrendezett (16) rész kivá­gásával kapcsolódik oly módon, hogy a csap a kerék sugarán bármely helyzetet foglalhat el. A (17) kerék bármely alkalmas módon, pl. azáltal hozható forgásba, hogy külső koszorúfölülete a (18) fogaskerékkel kapcsolódik, melyet a (19) tengely és a (20) végtelen csavar közvetítésével valamely kis elektromotor hajt. Ha a (17) kereket tengelyén elforgatjuk, akkor a (15) csapkörön mozog el úgy, hogy a kemence tengelye körkúpot ír le. Ezen mozgás következtében, mely a kamrának az ismertetett kettős fölfüggesztés folytán kölcsönözhető, a (2) kamrában lévő meg­ömlesztett massza keringésbe jut, mely akár folytonos, akár szakaszos lehet, asze­rint, hogy mily módon hajtjuk a (17) kere­ket. Ezen keréknek azonban esetleg alter­natív, azaz kétirányú forgást is adhatunk, oly célból, hogy a megömlesztett masszá­nak ellenkező irányú keringési periódusait érjük el. Bármely esetet is vegyük, a kemence egy­szerűen oszcillál a (9, 12) forgáscsapokon és ehhez képest a kemence a finomítandó fém­massza kavarása tekintetében forgó kemence gyanánt működik, az áram és a hűtővíz bevezetése s az elektródák mozgatása te­kintetében azonban egyszerűen csak lengő kemencét alkot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom