58628. lajstromszámú szabadalom • Varrógép
— 3 — két karú emelővel működik együtt. A (31) kart a (34) rúgó a tokon elrendezett (35) pecek felé szorítja. A (36) vezetékben a két részből álló (37, 38) rúd eltolhatóan van ágyazva ; e rúdnak részei oly módon vannak a (39) csukló segélyével összekötve, hogy a fölső (37) rúdrész balra kitérhessen, amiben a (37) rúdrészt rendesen a (37) vezetéken megerősített (40) rúgó akadályozza megi mely rúgó egyúttal az alsó (38) rúdrész és a (36) vezeték között olyan súrlódást létesít, hogy a rúdnak önsúlya, valamint a fonalvezető (29) karjának a fonalvezető rúgó által kifejtett nyomása a rúd lefelé mozgását ne idézze elő. Ennek a súrlódásnak szabályozása céljából egy (40) rúgóra ható csavart alkalmazhatunk. Az alsó (38) rúdrészen (41) nyúlvány van elrendezve amelyhez a (31, 32) emelő (32) karja támaszkodik. A fonalvezető hajtása a következő módon történik: Közvetlenül mielőtt a tű rúdja alsó holthelyzetét eléri, a (27) görgő a (31, 32) emelő (31) karjával érintkezik és azt lefelé szorítja úgy, hogy a (41) nyúlványhoz támaszkodó (32) kart, míg a tű rúdjának lefelé mozgása tart, fölfelé tolja. A fölső (37) rúdrész eközben a fonalvezető (29) rövid karjával jut érintkezésbe és ez utóbbit meggátolja, hogy a fonalvezető rúgójának hatása folytán a (26) görgő további lefelé mozgását kövesse. A fonalvezető rövid (29) karja ellenkezőleg az 5. ábrában szakadozott vonallal föltüntetett legmélyebb helyzetéből, melyet azon pillanatban ér el, mikor a (38, 38) rúd vele érintkezésbe jut, az 5. ábrában teljes vonallal föltüntetett helyzetébe fölfelé szoríttatik, melyet a (29) kar akkor ér el, mikor a tű rúdja alsó holt helyzetébe jut. Minthogy a (37, 38) -rúd a (40) rúgó által létesített súrlódás következtében nem megy vissza, a fonalvezető addig marad ebben a helyzetben mozdulatlanul, míg a (26) görgő a tű rúdjának újbóli fölfelé mozgásakor ismét a fonalvezető rövid (29) karjával érintkezésbe jut, mire a (26) görgő hatása folytán addig mozog fölfelé, míg a tű rúdja fölső holt helyzetét elérte. A fonalvezetőnek ez a helyzete az 5. ábrában szakadozott és pontozott vonallal van föltüntetve. A tű rúdjának fölfelé mozgása közben a (26) görgő a fölső (37) rúdrészt balra kitérni kényszeríti úgy, hogy az utóbbi a tú rúdjának mozgását nem akadályozhatja. A tű rúdjának újbóli lefelé mozgása közben ennek (26) görgője a (37, 38) rúdat előbb legmélyebb helyzetébe tolja vissza. A tű rúdjának további lefelé mozgásakor a fonalvezetőnek rövid (29) karja addig követi a (26) görgőt, míg az utóbbi a (31, 32) emelő (31) karját ismét elérte és az előbbi folyamat ismétlődik. A fonalfogó a (17) tengelyen oly módon van beállítva, hogy míg a fonalvezető mozdulatlanul marad, a fonalfogó a fonalhurokba benyomul. Ha a varrógépen további egyszerűsítést akarunk végezni, úgy a fonalvezető mozgásában való nyugalmi helyzetek létesítésére szolgáló szerkezetet elhagyhatjuk, mely esetben a találmány csupán a fonalfogónak a fonalvezetőt mozgató dobnak, forgató korongnak, vagy hasonlónak egyenletes és egyenlő szögsebességű hajtásában jut kifejezésre. Az önműködő kenőszerkezet a következő módon van elrendezve: A (18) és (19) lánckerekek ágyai olyan kúpos alakkal bírnak, hogy a kenőolaj a lánckerékről a (42) hornyokba folyik, melyek a (16), illetve (17) tengelynek a (43) és (44) csapágyban lévő részén vannak elrendezve. A (16) és (17) tengelyek üregesek és drót vagy hasonlóból készült spirálisokkal vannak ellátva, melyek a (42) hornyokból a tengelyekben létesített (46) sugaras furatokon keresztül a tengelyek üregébe folyó kenőolajat a (47) sugaras furatokon keresztül a (48) és (49) csapágyakhoz vezetik. Az ezekről a tengelyekről lecsepegő kenőolaj lejtős (50, 51) csöveken keresztül a (21) olajfürdőbe visszafolyik és így a kenőolajnak tökéletesen önműködő körmozgását érjük el. Hogy a kenőolajnak a (43) és (44) csapágyakkal a centrifugális erő által való leröpítését megakadályozzuk, a (43) és (44) csapágyakban (52) csészék vannak megerő-