58618. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos accumulátortelepek töltésének önműködő szabályozására

— 2 van ágyazva (1. és 2. ábra). Ezen (A) tengelyen egy kereszttengely vagy csak (c) csapok vannak elrendezve, melyek mozgatók gyanánt szerepelnek és kétoldalt az (A) tengelyen szabadon eltolható (D) hüvelycsavar hornyába vagy nyitott (E) vezetékébe belefekszenek, A (D) hüvely elég hosszú ahhoz, hogy a dinamó (F) armatúráját, a (G) kollektort és az elszigetelő (H) végtárcsát hordja. A gerjesztő csévék, illetve a dinamó mágnessarkai (J)-vel, a kefék (kl, k2)-vel, az akkumulátor telep (F)-vel van jelölve. Ha az (A) tengely nyugalomban van, akkor az egyes részek az 1. ábrán föltüntetett helyzetben vannak. Ha a mótortengely az (x) nyíl értelmében forog, akkor a rajta mozgathatóan elhelyezett (D) hüvely úgy tolódik el (2. ábra), hogy a (G) kollektor a kefékkel érintkezésbe jön, miáltal a betolódás, illetve az elektromos kapcsolat létrejön és a dinamó a (P) akkumulátortelepeket tölteni képes. A (D) hüvely eltolódását kezdetben a (c) csap közvetítésével a tengely forgása idézi elő, amennyiben ez az (F) horonyra nyomást gyakorol, később pedig az induktor vonóereje eszközli. A (D) hüvely eltolódásának nagyságát vagy egy ütköző, vagy egy az (A) tengelyen megerősített (A2) csap (vagy rúgó) határolja. Ha valamely töltési időszak után a (P) telep árama erősebb, mint a dinamóé (2. ábra), akkor az áram a telepből folyik a dinamóba és mótor gyanánt dolgozik, mikor az (F) armatúra a (D) hüvelyt magával vive, az (E) hornyok a (c) csap együtt működése következtében az (A) tengelyen eltolódni kénytelen úgy, hogy a berendezés részei az 1. ábrán föltüntetett helyzetbe jönnek, mi mellett a (kl) és (k2) kefék közé a (H) szigetelő gyűrű kerül, vagyis a fegyverzet a kikapcsolt állásba kerül. Hogy a vesztességeket csökkenthessük, a berendezést a 3—7. ábrák szerint is foganatosíthatjuk, mely foganatosítási alak elvileg ugyanaz, mint az 1. és 2. ábrákban föltüntetett berendezés, kivéve, hogy a (G) kollektor a gerjesztő tekercsekkel összeköttetésben álló (k3) gerjesztőkefével érintkezésbe hozható (G-l) és (G2) részeivel a (H) szigetelú gyűrűn túl terjed. A kollektorlamellák a (G, Gl) és (G2) részen szabadon fekszenek és a (H) szigetelő gyűrűbe, amelyet keresztül hatnak, bele vannak eresztve, ami mellett a (G) és (G2) részben a lamellák a kollektorhenger alkotóival párhuzamosan, míg a (Gl) részben ezekkel szög alatt fekszenek úgy, hogy pl. valamely a (G) kollektor részében szabadon fekvő (g) lamella a szigetelőgyűrűn való áthatolása után a (Gl) kollektorrészben a (Gl) és a (G2) részben ismét a (g2) részben folytatódik. A fölhozott példán a (g2) lamellarész a (g) részhez képest, a (gl) középrész ferdesége miatt 90°-kal el van fordítva. Ezért a (k3) gerjesztőkefe a semleges helyzetben van (3. ábra) és bár a kollektorlamellák legkülső részei a többiekkel szemben el vannak tolva, a kommutációs szöge mégis ugyanaz, mint a mágneses mezőben fekvő (kl) és (k2) keféké. A 2. ábra szerinti nyugalmi állásban a (H) szigetelő gyűrű a kikapcsolást létrehozta és így a (K3) gerjesztőkefe dacára annak, hogy a (G2) kollektorrósz lamelláival érintkezik, áramot nem kap. Az (A) tengely forgásának megkezdése után a (D) hüvely eltolódik, magával viszi a kollektort és a (G) rész által érintkezésbe hozza a (kl, k2) kefékkel, miáltal a (k3) gerjesztő kefén a (G2) koJIektorrészből gerjesztőáram folyhat át (4. ábra). Ha a dinamó gyorsulásánál a feszültség áramerősség és a munka növekednek, akkor a reluktancia nő és az armatúra a (D) hüvely által kényszerítve lesz a (c) csaphoz képest eltolódni. Ezen mozgás alatt a kollektor (G) része érintkezésben marad a (kl) és (k2) kefékkel, mi mellett a (D) hüvely végén lévő (0) rógó összenyomatik és az állítható (01) ütközőre támaszkodik. A (D) hüvelynek az (A) tengelyen elfoglalt helyzete, pl. az alkalmazott csavarkötéssel szabályozható, hogy a rúgók érzékenységét változtatni lehessen. Amint az áramgerjesztő árama egy kívánt erősséget elért, akkor a (G3) résszel