58613. lajstromszámú szabadalom • Poláris-planiméter

szilárdan van megerősítve úgy, hogy (K) cső sugaras irányú körmozgást végezhet. A (B) dobra tekercselt és (K) csövön keresztül menő fémhuzalnak végéhez egy fémpálcika van erősítve, melyet méréskor a megmérendő fölület kerületén pontosan körül húzunk. Az egyik végévél (A) tengely fejéhez, másik végével pedig (B) dobhoz erősített (R) rúgó a dobot a huzal húzásával ellentétes irányban forgatni törekszik s így a huzalt állandó feszültségben tartja. A (B) dob külső barázdájának, illetve az ebben föltekercselt fémhuzal csavarmenetének magassága az (A) tengely csavarmenetének magasságával pontosan megegyezik úgy, hogy ha a huzal a (B) dobról lecsavarodik, illetve arra fölcsavarodik a (B) dob az (A) tengelyen megfelelő mértékben sülyed, illetve emelkedik s így az a pont, ahol a fémhuzal a dobot elhagyja a (K) csővel állandóan egy magasságban van. Az (A) tengely középső része körül (C) hüvely van eltolhatóan, de nem forgathatóan elrendezve, melynek fölső- végén lévő karimája a (B) dob alsó oldalát alkotó tárcsa gyűrűalakú nyílásának szegélyére fekszik föl úgy, hogy midőn a (B) dob (A) tengely körül forogva emelkedik, illetve sülyed a (C) hüvely vele együtt emelkedik, illetve sülyed, de forgómozgást nem végez. A (C) hüvely szilárd kapcsolatban van az (A) tengely középső harmadában sugarasan áttört, (b) résen keresztül menő (Bl) tengellyel, amely részben a (D) tengely szabadon emelkedhetik vagy sülyedhet. ' A (Dl) tengelyre az (A) tengelyhez képest szimmetrikusan fekvő és egyenlő nagyságú (E).és (F) tárcsák vannak ágyazva. A (C) hüvely fölső végére az (N) vízszintes tárcsával szilárd összeköttetésben lévő (x) hüvely van csavarolva. Az (x) hüvely csavarmenetének magassága a (B) dob külső, illetve belső csavarmenetének magasságával pontosan megegyezik. Az (E, F) és (N) tárcsák (Dl) tengely, illetve (C) hüvely révén (B) dobbal együtt emelkednek és sülyednek. Az (N) tárcsából egy vízszintes (P) pecek áll ki, mely az (L) nyél hosszanti hornyába hatol be. Az (E) és (F) tárcsák (N) tárcsával 1:1 áttételű összeköttetésben vannak. Az (E) tárcsa kíilső oldalára egy papirlap van ragasztva, mellyel a (T) lemez és (V) nyél révén szilárdan megerősített (Z) spirálrúgós iron érintkezik. Az (F) tárcsa a lemezben megerősített (U) nyelen forgathatóan elrendezett vízszintes (G) kerékkel érintkezik, mely viszont a függőleges (H) tárcsával érintkezik, melynek tengelye ugyancsak (U) nyélben van megerősítve. A (H) tárcsa a (C, D, E, F) rendszerrel együtt föl- és lefelé mozgó (I) merőkerék tengelye ugyanis a (Dl) tengely -lyel szilárd összeköttetésben lévő (D2) keretbe van ágyazva, mely keret az (A) tengely (b) résére merőleges (a) résében emelkedhetik ós sülyedhet. Az (I) kerék forgását (S) számláló készülék számlálja. Az (S) számláló készülék több kerékből álló rendszer, melynek elseje (I) mérőkerékkel egy tengelyen van. A számlálókészülék második kereke fogazott áttétel révén, az első keréknek minden körülforgása alkalmával egy foggal tovább megy; ugyanily összefüggésben van a harmadik kerék a másodikkal. Ezen kerekek áttétele a tizes váltórendszer szerint van konstruálva s a kerekek indexszel és számlappal lévén ellátva, azokról az egyesek, tizesek, százasok stb. és törtek könnyűséggel leolvashatók. A leolvasott szám (esetleg szorozva a készülék méreteitől függő konstanzzal) az illető terület térmértékét adja. A 3. ábrán föltüntetett számláló rendszer egyszerűség kedvéért csak két kerékből áll. A leírt planiméterrel a területméréseket következő módon eszközöljük. A (K) csövet a megmérendő területtel megközelítőleg egy síkba hozzuk és az (R) rúgó által állandóan feszültségben tartott, kihúzható és visszaereszthető huzal végét, illetve az erre erősített fémpálcát (vagy iront) annyira kihúzzuk, míg az a megmérendő terület kerületének egy pontjára nem ér s ezután a fémpálcahegyét a kerületen pontosan körülvezetjük mindaddig, míg a kiinduló ponthoz eljutunk. Eközben