58606. lajstromszámú szabadalom • Fémfüst fogorvosi célokra és eljárás annak előállítására
tehát ónból való közép3Ő réteggel vagy maggal és aranyból való födőrótegekkel bír. Előállítására a következő eljárások szolgálhatnak. A mag képezésére hivatott fémfüst a födő rétegek képezésére szolgáló két fémfüst közé helyeztetik és a két fémfüst azután nyomás által egyesíttetik. Példaképen megemlítjük, hogy tiszta ónból való ónlevelet alkalmazhatunk, mely oly vékonyra van kihengerelve, hogy 100 cm2 -nek ÍU—Va gramm súlya van, míg az azzal egyesítendő aranyfüst súlya 100 cm2 -kint Vie—: 1 U grammot tesz ki. A két fémfüstöt egymással azáltal egyesítjük, hogy azokat hengereken vezetjük át. Ezen hengerelési eljárás közben az aranyfüstlemezkék papiroson fekszenek. A használatos aranyfüst rendesen puha papiron van megerősítve, midőn az aranyfüstverőtől jön és ezt a papiralátétet a hengerlési eljárásnál fölhasználhatjuk. Az ónlevelet vagy ónfüstöt a papiron nyugvó aranyfüst közé helyezzük és az. így egymásra rakott lemezkéket a papirrétegekkel együtt hengerek között többszörösen átvezetjük. Ez az eljárás az egyesítést megkönnyíti és a fémfüstlemezkéket megvédi, minthogy különösen az aranyfüst rendtívül vékony. A hengerek nyomása a papir által a fémre vitetik át és ez utóbbin egyenletesen elosztatik úgy, hogy a fémnek nagyobb -fölülete áll nyomás alatt, mintha a fémlemezkék födetlenül haladnának át a hengereken. A fém ezáltal sérülés ellen meg van védve. Az eljárásnak ebben az első részében, mely a fémfüstlemezkék egyesítésére szolgál, az egyes rétegek közötti levegő kipréseltetik úgy, hogy a fémek magában ezen eljárás által is egységes levélfémmé válnak. Az eljárás befejezésére a papirrétegeket eltávolítjuk és a részben egyesített fémlemezkéket még egyszer hengerlési eljárásnak vetjük alá, A hengerek aránylag lassan forognak és a hengernyomás olyképen van megállapítva, hogy a fémfüstlemezek nyújtása nem következik be, mert ez az egyes rétegek gyűrődését vonná maga után. A nyomás azonban elegendő nagy ahhoz, hogy a födőf üstlemezkéket a magfémf üstlemezkével egységes levélfémmé alakítsa át. Hogy ^tökéletes egyesítést érjünk el, az aranyfüst és ónfüst fölületeinek tisztán és szárazon kell tartatniok és első sorban arra kell törekednünk, hogy az ón az eljárás közben ne oxydáljon. Az eljárás terménye a sima hengereken való áthaladás után sima fölszínnel bír, a fémek szemzése vagy strukturája azonban a kész fémfüstöt kissé túl merevvé teszi. Hogy tehát a terménynek azt a puhaságát és simulékonyságot adjuk meg, mely a fog üregébe való behelyezéséhez szükséges, a levélfém durva szemcséjű papirral együtt hengereken átvezetjük. Ennek az eljárásnak az a következménye, hogy a szemzés megtöretik úgy, hogy maga a fémfüst puhábbá és simulékonyabbá válik, bágyadt vagy félbágyadt fölső fölületet nyer és ezen fölületen a papíréhoz hasonló szemzést tüntet föl. Egy másik eljárás az ónnak az aranynyal való galvanoplasztikus egyesítésén alapszik. Tisztán ón az arannyal galvános úton nem egyesíthető és ezért más fémmel való ötvözetben használtatik, mely ezt a galvános egyesítést lehetővé teszi. Példaképen az ón és ezüst ötvözetét (90% ón és 10% ezüst) említjük meg, mely olvasztótégelyben liydrogén alatt, létesíttetik, hogy az ónnak oxydálását megakadályozzuk. Ezt az ötvözetet azután kb. 2.5 cm. oldalhosszúságú és kb. 0.5 cm. vastagságú tömbökbe öntjük. A tömböket azután kihengereljük és szalagokba vágjuk szót úgy, hogy azok kiverhetők. A szalagokat hydrogén aíatt temperaeljárásnak vetjük alá és sósavnak híg oldatában kimossuk. Azután ónlevelekké kalapáljuk szét, és pedig aranyverőhártyácskák között, míg azok használatra nem készek vagy közelítőleg használatra nem készek úgy, hogy még további kalapálás szükséges a végleges elkészítéshez. Az ónlevél azután galvánúton tiszta arannyal vonatik be, úgy hogy a kész fém kb. 25% aranyat tartalmaz, és pedig az aranycsapadék előállítására szolgáló ismeretes eljárások közül bármelyik, pl. a cianoldatba való behelyezés
